Váci Hirlap, 1895 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1895-06-02 / 22. szám
VÁCI HÍRLAP 3 számolt a kandidáló bizottság- működéséről, felolvastatta annak jelentését a kijelölésről. Mindjárt a pénztáros állás jelöltjeinél, Trümmer Sándor mellett oly egy értelmű felkiáltás történt, hogy az alispán őt rögtön megválasztottnak jelentette ki. Az ellenőri állásnál, már a képviselők érzése nem volt igy egyöntetű. Tóth Lajos és Krenedits Ferenc nevét vegyesen hangoztatták. Ennek következtében az alispán kimondotta a szavazás szükségességét, mivel ezt 10 képviselő a törvény értelmében irásbelileg is kérvényezte. A szavazás megejtetésére Gajáry Géza elnöklete alatt dr. Freysmger Lajos, dr. Kiss József, Krakker Kálmán és Witt Manóból álló bizottsági tagokat küldötte ki az alispán. Ő pedig ezen időre a teremből távozott. A szavazatszedő bizottság összesen 110 szavazat lapot konstalált a gyűjtő szek- rénycen, melyek felolvastatván, a 110 szavazatból 66 szavazatot Krenedits Ferenc, 44-et pádig Tóth Lajos kapott. így 22 szótöbbséggel Krenedits Ferencet jelentette ki az időközben vissza tért alispán ellenőrnek. Az alorvosi állásra egyhangú közfelkiáltással dr. Vadas Józsefet választotta meg a közgyűlés. Erre a megválasztott tisztviselők rögtön letették hivatalos esküjüket. Mielőtt az alispán a közgyűlést bezárta volna dr. Freysinger kért szót, azt indítványozta, hogy a mai gyűlés jegyzőkönyvébe az is fel legyen említve, hogy a közgyűlés mély köszönetét fejezi az alispánnak, hogy a tisztujitás vezetésére személyesen | eljött városunkba. Evvel a közgyűlés feloszlott. ! A vidék felvonulása. Még a közgyűlésen javában pezsegtek a ; választási izgalmak, midőn a nyüzsgő ember- ; gomolyokban, szokatlan, ismeretlen alakok tűntek fel. Annyit tudtunk és láttunk, hogy | vidékiek, dehogy tulajdonképen mi cél ! vezeti őket a városi székház nagy termének falai közé, vagy a tornácok korridorjaira, arról homályos sejtelmünk sem volt, az. meg éppen nem álmodtuk meg, hogy a váci felsöjárás főszolgabirája, kit csendes vérmérsékeletéről ismerünk fundálja ki ama meglepetést, hogy kerülete összes községeinek küldötteit épp a mi székházunkban jelenitesse meg, hogy itt mutassa be ragaszkodó tiszteletét és forró üdvözletét járása összes vidékeinek a megye szeretett alispánja iránt. Azért azonban hálára kötelezett bennünket, hogy alkalmat nyitott számunkra városunk forrón szeretett vidékének választott képviseletét itt, a mi szivünk közelében láthatni. Az egész felvonulás különben szerény, színtelen és szürke volt. A múlt emlékeinek vonalán, tanulmányainknak leszürödésénél fogva ami felfogásunk szerint a polgárosult államokban mindenütt a vidék az erőt, a jólétet tükrözi vissza. Amint azonban a vidék itt reprezentálta magát, nem menekülhettünk attól a benyomástól, hogy a gazdasági fejlődés, mert talán nincs, nem nyer letükrö- ződést a külső megjelenésben. Még Tóth Istvánnak a honfoglaláshoz illő tüneményes alakja is oly elmososodó megjelenés volt a múlt vasárnapon. Csupán az újpesti jegyző újonnan vasalt kalapja volt némi halavány viszfénye annak a fenominalis fellendülésnek, melyre ez amerikai méretekben fejlődő község, úgyszólván, minden vezetés nélkül, a maga erejéből felszárnyalt. A közgyűlés feloszlása után tehát a vidék ülte meg a városi képviselők helyeit. Kemény főszolgabíró pedig felkérte az alispánt, hogy a vidék üdvözletének fogadása végett, szíveskedjék még egyszer az elnöki széket elfoglalni. Mi a jelenlevők éljenzésének zajos ki fejelanul vig volt ; megclégedetnek érzi magát, ezen egyszerű kis szobában. Nem látszék nélkülözni, a fővárosi, díszes öltözőt és ko- mornát. Midőn azé bédlőbe belépni akart, az ajtónál megállt, belülről hangos beszéd üté meg füleit; szive hevesen dobogott megnyomta a kilincset, s egy magas napbarnított, csinos ifjúval találta magát szembe. — Fám Aurél, húgod Bánki Erika, mutatja be egymást a tisztartóné. A lányka örvendve nyujtá kezét, az őt csodálkozó szemekkel néző ifjúnak. A reggelit igen kedélyesen tölték el ; miközben Kovátsné kérdé férjétől, mily időtájra várja a grófékat. — Nem tudok felelni édes, kérdésedre; azt hiszem maga sem tudta volna megmondani ezt a gróf. — Bár ne jönne szól Kovátsné, s aggódva tekint Erikára. A lányka felkacag maga sem tudja miért, de oly különösnek tetszik nénje aggódva tekintette. — Miért nem óhajtá a gróf jövetelét kedves néném ép most? — Mert őszintén szólva, félek tőle, vagyis a hóbortjaitól. Ha soká itt marad szeszélye trágyának vesz téged is. — Attól ne tartsanak, szól a lányka, ha engem játékszernek akarna tekinteni, meglátná kivel volna dolga. Ne féltsenek engem meg tudom én magam védni; szembe merek szálni bárkivel, miért ne? Már nem vagyok gyermek, kivel játszani lehet, két hó múlva betöltőm tizenöt évemnt, azután az én ereimben is buzzog még egy kis kék- ves, ha atyám nemes ember volt is, de nagy szülőim még mágnások voltak, folytatja szokatlan erélylyel. büszkén állva rokonai előtt. 1 — Vigyáz Erika, szól az öreg úr, a tűzzel nem jó játszani; lásd én már nem voltam gyermek, mégis megégetett a tűz engem is ; s jó izü nevetéssel csókolja meg neje kezét. — Úgy látszik nem is nagyon bánta meg bátyám, hogy az a tűz megfogta feleié Erika. Majd Aurélhoz fordulva kérdé: „szoktál lovagolni ugye ?“ — Igen, mikor itthon vagyok: feleié a kérdett. Ma különös szép idő van; a hó keményre fagyott; a nap is kisütött, megyek és nyergeltetek is. Erika kéré Aurélt, ha van női nyereg, rendeljen az ő számára is lovát, ő is vele tart. Aurél a legnagyobb készséggel teljesiti kivánságát, ez alatt Erika bement kis szobájába ruhát cserélni. Csak most nézte magát jól körül. Igaz egyesitve volt minden. Háló öltöző, nappali szoba, de oly öszhangban, hogy teljesen megfelelt mindezeknek. Csipkés rózsaszínű mennyezetes ágy; hasonló kis pipere asztal, una zsámoly, felette, Murilló Madonnájával, fehér alapú rózsa girlandokkal átfutott kis garniture, hasonló sző- nyegek, rózsafa kis Íróasztal, fehér márvány kandalló, antique mivü óra s hozzá tartozó apróságok, néhány tájkép, mik valószínűleg a bácsi fia müvei valának. (Folyt, köv.) zése mellett megtörténvén Kemény Gusztáv látóit üdvözlő beszédének elmondásához. Nem a tisztelet csupán, úgy mond, hanem a rajongás delej és büvölés, mely az alispán úr személyéhez fűzi és csatolja a vele érintkezőket ragadtatta meg Vác felsőjárásának községeivel, hogy az egész valójukat el- töltötte meleg ragászkodásnak és legforróbb érzelmeknek a legcsattanósabb kifejezést kölcsönözzék és üdvözöljék a Nagyságos alispán urat avval a határtalan lelkesedéssel, melylyet a megye egyetlen szolgabirósága sem képes versenyre kellni az alispán ur iránt ezen hódolatban a váci járással. E hódolatot és ragaszkodást minden körülmények között ápolni, megőrizni és fejleszteni, ez az miben az összes községek egyátalán egyesülnek. Mély alázattal kéri ez érzelmek kifejezésének tudomásul vételét is ajánlja az egész járást szives pártfogásába. Az alispán ur a főszolgabiró túláradó lelkesedéstől özönlő üdvözlő beszédére avval diszkrét, nemes szavakkal válaszolt, mely a megfontolt, higgadtan ítélkező vérmérsékleteket oly disztinkválólag kiemelik. Szorgalmas, kitartó munkásságra,, kölcsönös bizalomra, a teendők lelkiismeretes teljesítésére szólította volt fel az üdvözlőket. Egyúttal megköszönve a nem várt megtisztelő üdvözlést ajánlotta volt magát a járás további meleg érzéseibe. Mi pedig a vidék eme megható módon nyilvánult üdvözletéhez azon őszinte óhajunkat füzzük, a hogy sikerüljön a megye alispánjának bölcs vezetése mellett a Felix- féle baccillusoknak, melyek a járás területén, egyes pontokon ma is ijesztő módon pusztítanak, végkép megsemmisíteni, hogy igy elhárítva minden akadályokat a vidék a közgazdasági fejlődés minden ágaiban azt a fellendülést nyerje, melyre helyrajzi, kiválóan előnyös helyzeténél fogva minden tekintetben hivatva van. Bankett a Curián A vidék elvonulása után, az alispán azt a rövid időt, mi a bankett megkezdéséig fen- maradt a város nevezetesebb pontjainak megszemlélésére fordította. Délután egy órakor pedig a Curia szálló nagy termében a 70 teritékü bankett vette kezdetét. Mi az eszem iszomnak soha sem voltunk barátai, azért bankettek leírásával, hacsak magasabb momentumok nem csatlódnak hozzá nem is igen szoktunk foglalkozni. Mikor azonban a háznak kedves vendég'! érkezik, mikor a családnak ünnepélye van, mikor a várost valamelyes nagy megtiszteltetés éri, mikor az eszmék győzedelmeskednek, mikor a becsülettel végzett munka diadallal foganasitotta a maga célját : akkor igen is üljenek le egy közös asztalhoz azok, kiket egyenlő eszmék vezetnek, azonos érzelmek csatolnak össze, mivel ilyenkor a kenyértörésben a szellem nyilatkozásai ölelkeznek össze, ilyenkor az erők forrásai nyílnak fel, buzognak meg, áradoznak szét, hogy az egyszer folyamatba, tett mozgalom a lelkek acélozodása által nyerje meg az erők azt a tránszcendentális- tzanszmisszióját, mely nélkül semmi nagy és nemes nem foganozhatik. A mi kúriai bankettünket is az a szellemi szükséglet hozta össze, hogy a/ alispán a város intelligentiális polgárságával, az uralkodó érzelmekkel, a minket mozgató törekvésekkel úgy szólván a lelkek közvetlen megnyilatkozása mellett ismer
