Váci Hirlap, 1895 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1895-05-12 / 19. szám
9 VAGI HÍRLAP Vessük fel legelőször is azt a kérdést, hogy a műtrágya gyárak valójában oly kiállhatlan szagokat terjesztenek-e, mint azt már sokakkal minden alap nélkül elhitetni sikerült? Hogy ez a híresztelés minden alapot nélkülöz kitetszik onnan, hogy Párisban mely pedig a világ legfinyásabb városa, a műtrágya gyár a városnak éppen egyik legnagyobb forgalmú pontján a város közepén van. Ezt pediglen épp azon polgártársaink igazolják, kik Párisban saját szemeikkel győződtek meg ezen tényállás valódiságáról. Pedig Párisban hiányoznak még a szál 1 itás módozatainak ama minden Óvatosságot egybefoglaló módozatai, is melyeket nálunk az első fokú iparhatóság e pontra irányulólag előirt Sőt még az is kérdést szenved, hogy a párisi műtrágya keverék alkatrészei is, oly gazdagok-e fertőtlenítő anyagokban mint Vácon létesíteni szándékozott Mi- kovinyi-féle találmány. Hiszen az eddig megejtett hivatalos vizsgálati próbák minden kétségen kívül helyezzék, hogy ezen keverék azonnal elenyésztet minden éles szagot. Magában Nagy-Tapolcsányban, Tren- csénben, Nyitrán, Lipótváron Mikovényi féle műtrágya telepek közvetlen a városi szakaszok vonalában feküsznek és sehol az ellen nehezmények, vagy panaszok nem emeltetnek. A mi városunkban pedig a gyár telep több száz öl nyi távolban kéretik a várostól felállítani, a honnan még fertőtlenítésben nem részesült ürülékekek sem volnának meg képesek elviselhetlen szagot terjeszteni, mivel az ember ürifékek a szabad levegőre helyezve a szag élését csakhamar elveszítik, aminek iga- zolására semmi egyébre nem kell hivatkoznunk, mint az alsóvárosi plébánia rokusi dűlőben levő szántóföldjére, melyet Neszveda kanonok plébános korában folyton emberi ürülékekkel trágyázott és szagot soha senki nem érzett, noha a föld az indóház közvetlen közelségében feküdt. De mindazon ellenvetések, melyek az elviselhetetlen szag indokából támasztatnak szétfoszlanak azon tapasztalati lény állal, hogy nincs a világon akútabb, el- viselhellenebb szag a sertés trágyánál és mégis sertésaklok nagy mértékben termelt trágya minnyisége senkit sem riasztott meg eddigelé sem a hétkápolna, sem városligetnek látogatásától, vissza, sőt még neheztelő panaszokra sem nyújtottak okot. A kereskedelmi utazó ügynökök és a vigécek. Üzletemberek főleg nagykereskedők és nagyiparosok, egyátalán nem nélkülözhetik üzletük érdekében azt. hogy áruiknak nagyobb kelendőséget biztositandók, e végből kereskedelmi megbízottaikat utazni küldik, mustrákkal vagy e nélkül a vidékre megrendelések gyűjtése végeit, avagy pedig vállalkozó szellemű, élénk üzleti érzékkel bird ügynököket, ezeknek ajánlko- zására, felhasználnak akkép, hogy ezeknek, az általuk saját szakállukra gyűjtött megrendelések után jutalékot (províziót) fizetnek. Mindez úgy üzleti mint kereskedelmijogi szempontból teljesen jogosult eljárás az illető kereskedőházak és nagyiparosok részéről. Távol van tőlünk mintha mi pálcát akarnánk törni általában a kereskedelmi utazók és áruügynökök fölött, de iparosaink és vásárló polgártársaink jogai és vagyoni érdekei megóvása szempontjából tiszta vizet akarunk önteni a pohárba, hogy a vevők lássák: a kereskedelmi törvény miként szabályozza az utazó ügynökök mü- küdési körét Az ő foglalkozásuk, élethivatásuk amint egy részről a kereskedelmi degyike a város közvetlen területétől több száz ölnyire esik, mégis a műtrágya telep engedélyezése ellen úgy a közvélemény, valamint a polgárság egyetemes hangulata tiltakozó állási foglalt el. Ha a legtávolabbról is indokolt lenne e közhangulat, vagy a polgárság egészségében legkissebb veszélyeztetés, vagyonában pedig értékcsökkenés következhetnék be a felállítani szándékolt műtrágya gyár által, ez esetben a harcot mi is felvennék ellene. Ez az eset azonban nemcsak fenn nem forog, hanem ellenkezőleg egy műtrágya gyár helyben való felállítása állal alkalom és mód lesz számunkra szolgáltatva elsőben, hogy földjeinket és szőlőinket a földmivelési tanok értelmében, éppen a fogyatékba esett termő részek helyreállításának megfelelőleg trágyázhassuk és javíthassuk; alkalom lesz nyújtva hogy a műtrágyákat, melyek nélkül ma gazdaságot vezetni nem lehet, olcsőn és köny- nyen beszerezhetjük ; mód és alkalom lesz általa nyújtva, hogy megmenekedjünk azon rettenetes állapottól, hogy a legmelegebb és legszebb nyári estéken a teljesen fertőző ürüléket hordják utcáinkon szélylyel, meg leszünk szabadítva azon egészségügyileg fel nem mérhető káros hatásoktól, hogy a Dunába hordják és hányják a minden fertőtlenítéstől ártatlan emberi ürüléket kimondhatatlan bűzt terjesztve nemcsak a városon keresztül, de megrakva kórtermő csirákkal magát a Duna vizét is, melyet tudvalevőleg igen sokan főzésre, mosásra, sőt nem kevesen ivó-vizül is használnak. De tekintsünk el mindazon anyagi és egészségügyi vonatkozásoktól, melyek egy műtrágya gyár felállításával kapcsolatosak. Tegyük tisztán magát a műtrágya gyárt el bírálat tárgyává. nézeti rá, ő pedig megcsóválta fejét. Miért nem vig és derült az a teremtés? Hisz van kenyere elég, vannak ruhái bőven és nyakában két sor arany csillog. Nevetnie kellene, mindig csak nevetnie. A tölgy mellett, a patakon túl a karcsú, ifjú Asis állt, ki az idegeneknek a kávét nyújtotta. Majd egész nap a csészécské- ket mosogatta a tiszta vízben és szinte szakadatlanul amaz ablak felé nézett, melynek függönye mögött egy szép kar formái látszottak. Mily öntudatossan vetette hátra retette szép fejét, hogy fes-ének bojtja hatalmas lengéssel mozgott: hogy mosolyogtak a szemei, hogy villogtak a fogai — hisz Asis volt legcsinosabb fiú az egész környéken. És Mah műd Bába újból, kedvetlenül rázta meg ősz fejét, midőn tekintete a fiatalok egyikéről a másikra siklott át. Nem baj, ha tetszenek egymásnak. — Majd egykoron ha ő jobb hazába költözött — —. Feje mélyebben hanyatlott mellére és a füst fel- leg, mely pipájából özönlött, lassankint eloszlott, elfogyott. „Asis 1“ A legény az öreg hívására összerezzent, a mosoly hirtelen elhalt ajkain és szinte elsápadt. Egy ugrással átszökik a patakon, felsiet a lépcsőn Mahmud Bába pihenő helyéhez és szinte lázas sietséggel engedelmeskedik minden intésének. A drága pipát ujla megtölti nemes trebinjeivel, meg- gyujtja és midőn az agg ajkaihoz emelte a legény — mintha űznék — ismét lerohan és mintha esze hagyta volna cserben, újból mosogatni kezdi a már tiszta csészéket. És midőn az egyetlen pipa füstje ismét felszállt a tölgy lombjaiba, már Mahmud Bába óhajtása is teljesült A szép, sötét arc a függöny mögött felvidult és a kön- nynlmü legény elkomolyodott. Volt-e valaha Mahmud Bábának teljesü- letlen kívánsága? A kandalló mellett ülő bárd rég elmúlt időkről dalol, az ifjú Mahmud szépségéről és erényeiről, aztán pedig az aggastyán bölcsere^ségéről, erejéről és egészségéről A legszebb nők az övéi, az övé a legnagyobb vagyon és a legdrágább pipa. Mahmud Bába nyugodt tekintete lassan néz körül. Hullámzó kalászok ringanak és dús legelők zöldéinek köröskörül, felnyúlva a bozóttal teli lejtők tetejéig. A meddig a szeme ellát, minden az övé és az övé marad, mig oda nem kerül a magasba az öreg Bogumillek mellé, kiknek hatalmas kösarkofágjai a bokrokon keresztül pislognak le reá. Ismert ő minden követ a közelben és a távolban, ismert ő minden bokrot az ezüst szalaghoz hasonlóan kigyódzo patak mentén, emlékszik rájuk, a mikor még gyönge, magasba törő palánták voltak! Az utón csúszkáló féreg, a magasbß. röpködő madár ismerősnek tetszett neki a rég elmúlt ifjúság idejéből. Beszélt a virággal, a széllel és ezek válaszoltak is kérdéseire; meséket mondtak el neki a hajdani, ősidőkből, a mikor még ö maga sem látta a természet szépségeit. A természetet imádta, a mikor Istent vélte imádni és a hányszor fejét áhítattal hajtotta le a földre, azt csókolta forrón, buzgósággal. A jó öreg Mahmud Bába a legszabadabb szellem, a legnagyobb forradalmár volt, a nélkül, hogy minden dolgokat csak legtávolabbról is sejtette volna. Királynak érezte magát saját földjén. Törvényt nem ismert, mert nem volt rá szüksége.
