Váci Hirlap, 1895 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1895-05-12 / 19. szám

w>.

jog szempontjából teljesen jogos és törvényszerű. úgy az ő foglalkozásuk is nemcsak, hogy tisztességes foglalkozás, de sőt a kereskedelem s ipar felvirágzásának egyik nélkülözhetlen előfeltétele. Az eladó és venni szándékozó üzletemberek között összeköttetést hozni létre, megkímélni a venni szándékozót azon vesződségektől és költségektől, a melyek rá nézve beállanának, ha ő neki személyesen kellene a beszerzési forrásokat felkutatni és referenciákat keresnie, — szóval a kínálat és kereslet között közvetíti személyként, összekötő kapocsként szerepelni, ez a kereskedelmi utazónak, áruügynöknek a feladata s i ivátása. Azaz csak lenne hivatásuk, mert, sajnos, közülük soKan hivatásukat másban keresik : abban t. iM hogy a végből, hogy maguknak mentül több proviziót szerezzenek, az általuk léprecsalt üzletembereket a leg- raffináltabb utakon-módokon döntik a bajokba, és számtalan tapasztalatlan, jóhiszemű üzletembert már tönkretettek és tesznek tönkre folytonosan.

Ismételjük: távol áll tőlünk az, hogy pálcát törjünk általában a kereskedelmi utazók áruügynökök fölött, a kiknek bizonyára a túlnyomó nagy része tisztességes utakon-módokon iparkodik megfelelni az illető főnökeiktől rájuk bizott feladatnak, illetve a maguk által az áru-megrendelések gyűjtése körül felvállalt feladatnak. Hanem nincs elég szigorú, kárkoztató szavunk azon vigécek eljárása fölött, a kik, visszaélve üzletemberek jóhiszemüségpvel, egyrészt saját kartársaiknak, azon foglalkozásnak, a melyet folytatnak, gyalázatára válnak, másrészt pedig a helyett, hogy a kereskedelem s ipar érdekeit előmozditanák, a hazai kereskedelemnek s iparnak valóságos filloxe- ráivá váltak.

Nem egy elkeseredett, illetékes egyéniségről hallottuk már perbeli tárgyalások alatt, a melyeken az ilyen vigécek gazságai kellően megszellőztetve lettek, hogy ezeKet a frátereket ki kellene korbácsolni az országból / s valóban a kereskedelmi utazók grémiuma önmagához méltó feladatot teljesitene, ha utak és módok után látna, mikép lehetne ezeket a himpellér vigéceket az üzlet-kötések gyakorlatától távol tartani ;

És ha majdan elérkezik az ő ideje, nyugodtan pihen majd le a vén Bogumtlek mellé, Ilik előtte birták a földet és most a füvek suttogását hallgatják. Minden goudja egyedül pipáját illette. A pipával kezében vágyott meghalni, de utána senkise szívjon belőle egyetlenegyszer sem.

Hát csakugyan a végét járná már? Elrévedezve simítja fehér szakállát. A bárd is végét keresi Mahmud Bába dalának és mert még ilyet nem talált, folytonosan újakat költ. Mit is énekelt ma ? — Hütelen asszonyról és . . . mérgezett papiráról . . .

Mahmud Bába mosolyog a dal hallatára, méla a halált mindig a legborzasztóbbnak festi. És szinte óhajtotta, hogy elérje a halál, a mikor oly üdvöt érez bágyadtsá- gában, mint ma.

Mily édes ma a pipa, mily szépek feleségének mind ragyogóbbakká való szemei, mily gyönyörű a világ ! Mintha szinaranyba lennének mártva, úgy nyúlnak el a ringó kalászok, nehéz, bóditó illatot terjesztenek a máskülönben oly szerény mezei virágok és a leszálló nap sugarai izzó forrósággal hatolnak ksresztül a tiszta, tikkasztó levegőn.

Mahmud Bába a ragyogó nap felé forV A G I HÍRLAP

, mert ezek diskreditálják az egész testületet országvilág előtt.

Hogy mi mindenre képes az ilyen lelki- ismeretlen vigéc, azt fájdalom városunkba már sok iparos tapasztalta s az alább elmondandókból még bővebben fogjuk látni , a hol ismertetni fogjuk azokat az eiővigyá- zatl rendszabályokat, a melyeket üzletembereinknek követniük kell, ha hozzájuk ilyen vigéc bekopogtat, s hogyha üzletembereink az ő közvetítésük utján rendelnek meg árukat.

Az általunk ajánlandó óvrendszabályok természetesen csakis a lelkiismeretlen vi- gécekkel szemben lennének ugyan követendők. s nem egyszersmind a becsületes kereskedelmi utazókkal és áruügynökökkel szemben is. Miután azonban, ha valahol, úgy itt van összekeverődve a konkoly a búzával, s a priori (t. i. előre) üzletembereink nem tudhatják, hogy a hozzájuk belépő kereskedelmi utazó vagy áruügynök melyik kategóriába tartozik, (hacsak előzőleg már jó olealról ki nem ismerték az illető utazót vagy ügynököt), — kénytelenek vagyunk az alábbiakban általános óvrend- szabályokat ajánlani, a melyeket a tisztességes utazó avagy, ügynök, a ki nem csalási szándékkal lépett be az üzletembernek a helyiségébe, rossz néven úgyse fog venni; a nem tisztességes vigéc pedig önmagában „természetesnek“ fogja találni azokat, noha mérgében bizonyára az ajkába fog harapni.

És itt mindenekelőtt azon lényeges különbséget kell kiemelnünk, a mely van a kereskedelmi utazó (commis vovageur, mond kommi voiázsöör, németül „Handlungsreisender“ vagy egyszerűen „Reisender“) és az egyszerű ügynök között.

A kereskedelmi utazó az illető kereskedőnek a kereskedelmi törvény 45. §-a értelmében kereskedelmi meghatalmazottja, a kit a kereskedő, a telep helyén kívül, ügyletekkel biz. Ezeknek a jogköre a kereskedelmi törvény 43. §-a szerint kiterjed mindazon jogcselekményekre, melyeket a kereskedelmi utazó által létesített ügyletek rendszerint szükségessé tesznek ; nevezetesen, a 45. §. szerint a kereskedelmi utazók „egyrészről az általuk kötött adásvevések

ditja arcát. Szemei átüdvözülten csillogtak. A sötétkék égboltozaton lengő fellegek mind sötétebb pírban kezdenek úszni. Még néhány perc és az izzó tűzgolyó eltűnik a hegy orma mögött.

Az aggastyán vágyva tárta ki karjait a nap felé. Úgy van vele, mintha most látná utolszor.

„Nem, nem, nem utolszor! Látni foglak újra, te forrása az életnek, ha majd feltámadok a sir sötétségéből ! Látni foglak újra a tavasz első rügyeivel, melyek testemből fognak sarjadzni ! . . .

És a nap leszált és Mahmud bába szemei lecsukódtak.

Csörömpölve hullt ki a szeretett pipa az erőtlen kezéből a patakba a halál sápadt, reszkető suhanc lábaihoz és itt tört darabokra.

Soha senki ne szívjon belőle egyszersem.

És az átellenes ablakban szélesre nyílik szép a függöny és a szép, fiatal asszony nevet . . . nevet, mint azt Mahmud bába óhajtotta . . .

után járó vételár felvételére és fizetési határidők engedélyezésére, másrészről főnöküknek künlevő követelései beszédésére feljogosítottaknak tekintendők.“ A 44. g. pedig elrendeli, hogy a kereskedelmi utazó is „az aláírást, minden, a cégvezetésre mutató toldás mellőzésével, de a meghatalma- zási viszony kifejezésével köteles eszközölni.“ Például a saját neve vagy a cégnek a neve elé e szót „per“ (rövidítve : „p“) írja.

Hogy t. olvasóink teljesen tájékozva legyenek a felől, minő lényeges különbség van a kereskedelmi utazó és az egyszerű ügynök között, a kereskedelmi törvény most idézett szakaszainak a kapcsán ismertetni fogjuk itt, az ország legfőbb törvényszéke,

t. i. a Curia és az (1881. évig) fenállott legfőbb itélőszék idevágó elvi jelentőségű határozatait.

1. „Jóllehet a kereskedelmi törvény a 45. §-a szerint, a kereskedelmi utazók a künlevő követelések beszedésére is jogosilottak ; ha azonban a fizetés a megrendelés után hosszabb időre teljesittetik, a fizetést teljesítő arról, hogy az illető kereskeeelmi utazó e minőségében még mindig a hitelező cégnél van alkalmazva, s ennek folytán a fizetések felvételére jogosítva van, meggyőződést tartozik szerezni, elien esetben a fizetést csak saját veszélyére teljesítheti.“ (A fenállott legfőbb itélőszék 1877. május 25-én hozott 319. sz. hátározata. Döntvénytár régi folyam, XVIII. kötet, 79. sorsz.)

2. „A telep helyén kívüli ügyletekkel megbízott, — árukért járó vételár felvételere is jogosítottnak lévén tekintendő, az a kifogás, hogy az a pénzfelvételre nem lett volna meghatalmazva, figyelembe abban az esetben sem vehető, ha a számlán oly tartalmú általános figyelmeztetés foglaltatik, hogy a fizetés csak az eladónak vagy Írásbeli megbízottjának teljesíthető.“ (A fenállott legfőbb itélőszék 1877. julius 9-én hozott 317. sz. határozata. Döntvénytár, régifolyam XIX. 8.)

3. „A kereskedelmi utazó, ki megbízójának üzletében állandóan alkalmazva van, s vételi ajánlatok átvételére megbízást nyert? a keresk. törvény 45. §-a értelmében meghatalmazottnak tekintendő vételi ügyletek megkötésére“ Curia: 1885. október 28-án hozott 579. sz. határozat. Döntvénytár, uj folyam, XIII. 77.)

(Folyt, köv.)

Helyi és vidéki hírek*

— \v, iij alispán Váera jő. Benicky Lajos, vármegyénk újonnan megválasztott alispánja az üresedésbe jutott városi tisztviselői állások betöltésének választási határnapját f. évi május hó 26-ára, igy e hó utolsó vasárnapjára, délelőtti 10 órára tűzte ki. A választás vezetésére személyesen fog feljönni Vácra.

— Kovaiicsolás a városházán. Az összes városi pénztárak april havi vizsgálatát ápril 30-án tartották meg. Úgy e közpánztári, mint az árva, letét, fogyasztási, korodai és szegényalapi pénztárak készletei a könyvelési kimutatásokkal meg- felelőleg, hiánytalanul rendben találtatott.

— Kapunyitás előtt. Annak dacára hogy lőházi évet még hivatalosan meg nem nyitották, a múlt vasárnapon már is erős és sörü puffogtatások hangzottak szét a lőházi helyiségekből. Ez alkalommal egy uj intézményt is honositattak meg. Pisztolylövéseket, melyekben 70 lépésnyi tá_______ 3