Váci Hirlap, 1895 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1895-05-12 / 19. szám
Kilencedik évfolyam. 19. s/áni. Vác, 1895 évi május 12. VÁCI HÍRLAP Előfizetési árak: TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASAGI HETILAP. Szerkesztési iroda és kiadóhivatal: Egész évre ...........................6 frt — kr. Félévre......................................3 frt — kr. Negyedévre ...........................1 frt 50 kr. EGYES SZÁM ÁRA 12 KR. Felelős szerkesztő és laptulajdonos D r. KISS J Ó Z S E K. VÁC, Mária-Terézia-r akpart, Dr. Kiss- féle ház, I. emelet. Ide küldendők a lap szellemi részét illető közlemények, előfizetési pénzek, hirdetések és hirdetési pénzek. líyilt-tér sora 30 kr. Bélyegilleték minden beiktatásnál 30 krajczár. Bérmentetlen levelek nem fogadtatnak el. Megjelenik minden vasárnapon reggel. Kapható a kiadóhivatalban. HIRDETÉSEK ívitányosan eszközöltetnek. Kéziratok vissza nem adatnak. Peragit tranqui 1 la potestas, quae violerrta ne quit. elevenség nélkül. Sőt tüneteket látunk egyes pontokon felszínre tűrni, melyek éppen az ellenkező felfogásban éltetik gyökérszállaikat. Már pár hónapja lehet, hogy egy kínos ügy folyik nálunk, a melyben éppen a polgárság részéről kifejtett ellenzést megmagyarázhat ónak nem találjuk. Városunk egyik szülötte Mikovinyi Soma szabadalmat nyert egy általa feltalált műtrágya előállítására. Ezen találmány szerént a műtrágya emberi ürülékből oly fertőtlenítő cikkek hozzákeverése által készíttetik, minőket a városi főorvos véleménye szerint csak legnagyobb ragályok idején használnak. Amely alkatrészek hozzá adása által az emberi ürülék nemcsak teljesen fertőtlenítve lesz, hanem még a lehetősége is ki van annak zárva, hogy valamely bűz vagy elviselhetetlen szag törjön abból elő. Mikovinyi eme találmányának, szabadalmát, Vác városa területére nézve Abeles Béla és testvérei megvásároltak. A szabadalom váci birtokosai a városi tanácsnál, mint elsőfokú iparhatóságnál kérelmeztek a szabadalmazott műtrágya készítésére szolgáló telep felállítása és üzembe tételére jogosító iparhalósagi telepengedély kiadása szerint. A városi tanács, mint első fokú iparhatóság a vállalkozók által három különböző ponton kijelölt telepre nézve a helyszíni szemlét az illetékes szomszédok meghallgatásával elrendelte és annak dacára, hogy a hivatkozott iparhatóság a gyártás ártalmatlan voltát teljesen feltüntette, az ürülék szállítására nézve pedig oly módozatokat irt elő, melyek szigor és egészségügyi szempontokból í bizonyára minden lehető kivánalmoknak megfelelnek, továbbá dacára annak, hogy ar egészségügyi érdekek leghivatotfabb őre a városi főorvos feltétlenül semmi veszélyeztetőt sem szállítás, sem a gyártás módozataiban nem talál, sőt az egészségügyi kivánalmaknak azt teljesen megfelelőknek, nyilvánítja: és végül annak dacára, hogy a kijelölt telephelyek minAz üzleti vállalkozás szabadsága mellett. Az ipari vállalkozás és a kereskedelmi fellendülés, melyek a népek anyagi helyzetének leghatalmasabb emeltyűi gyökeret csak oly polgárisult államokban ereszthetnek, hol az egyes polgároknak biztosíték van az iránt szolgáltatva, hogy működési szabadságukban indokolatlan akadályokra nem fognak találni. Nagyon természetes, hogy minden civilizált és szilárd törvényekkel által vezetett államban még a lehetősége is ki van annak zárva, hogy az üzleti szabadság által akár a polgársága élete, egészsége, akár vagyoni állapota bárminemű megrendüléseknek, vagy kockázatoknak legyen kiszolgáltatva. Ez az üzleti és ipari szabadság képezi a polgári állapotnak legteljesebb ismérvét, s épp azért egy formán fekszi meg minden polgárt a kötésség, hogy annak védelmére szálljon. Nálunk azonban ez az érzet, még mindig szűkölködik a megkivántató Mahmud Bába. (Mahmud apó.) — Bosnyák történet. — Irta : ILv£ra.z;oT7-ic Ibvdlile:n.a,. Ha élt valaha ember, a ki mindig teljesen megelégedett volt. hát az agg Mahmud Bába okvetlenül az volt. Nem tudta, hogy mi az elégületlenség és a szerencsétlenséget még hallomásból sem ismerte. De hát hol is ismerhette volna men? Midőn egyszer sok ember nyomoráról beszéltek neki, ő ott ült kedvenc helyén, egy hatalmas tölgy árnyában és sokáig gondolkozott a hallottak felett, bár lelke meg nem értette. Emberi nyomor? Mi lehet az? Nyugodt tekintete elrévedezett a köröskörül elterülő zöld sikon, mig kezével hosszú ezüst szakálát simogatta. A mennyire vissza tudott emlékezni, az öreg, hallgatag Mahmud Bába minden este itt ült a meleg évszak idején, a pompás tölgy lombjaiban. Szellős ülés, elég nagy arra, hogy több embert befogadhasson, deszkákból összetákolva, melyhez ingó lépcsőzet vezetett, melyen Mahmud Bába még mindég könnyen mászott fel. A tölgyfa egy sarokban állt, melyet az országút az azt keresztül szelő, tiszta, zugó hegyi patakkal képezett; a patak túlpartján, szintén az országút mentén, pár lépésnyi távolban a tölgytől, úgy, hogy ennek ágai azt is beárnyalták, vendégszerető ház ált az utasok számára, Mahmud Bába Han-ja, minden vándorok vágya. A vén kafedsija reggeltől estig folytonosan kavarta a barna kávéport a forró vizben, faradt vendégei élvezetére. Félkörben csoportosulva, szótlanul hallgatták az agg guslár dalait, ki ezeket évről-évre, a ropogó tűz mellett ülve, hallgatói élvezetére énekelt. „Mahmud Bába itt van — este lesz megint,“ mondá a dalos a nyitott ablakon át a tölgy felé tekintve. „Üdvözlésére eldalolom a ő nótáját: »Neima take lule Neima tako bule U cara!« (Ilyen szép pipája Ilyen szép asszonya Császárnak sem volt . . .) kezdé elnyújtott hangon. Némán bólintott Mahmud Bába, midőn a dalt hallotta, melyet a bosnyák bárd az ő tiszteletére szerzett és melyet az utasok magukkal vittek el. Bosznia legtávolabbi részeibe. Mahmud Bába szép dalát a szép pipáról és a szép asszonyairól. Az aggastyán édelegve nézte pipáját, melyből finom dohány füstje terjengett, Félig kinyilt, damaskusi rózsához hasonló, sötétvörös agyagyól való fejének, hatalmas boroscsánban végződő jásminfa szárának sehol sem volt párja és mert padi- sah ajándéka volt, nagy tisztelettel szállt át apáról fiúra. Bizony, ilyen pipát sehol sem lehet találni, de olyan asszonyt sem, mint amilyen Mahmud Bábáé volt. Pár lépésnyire a han mögött, dús ré közepén, Mahmud Bába háza ált és az ablak függönye mögül az ország legszebb nője kandikált, ki ifjú volt, mint a hajnal, ra- gyogó mint a napsugár, de gonosz redő- vel a fekete szemöldök között. Es Mahmud újra bólintott. A hetedik volt. Ily szépek voltak valamennyien és a mint elvirultak, meg is haltak és ő ismét a legszebbet vette el. Vajon ezt is konyulni látta-e ? Meglátja a gonosz redőt a szemöldei közt, meglátta keze körvonalait, melyekkel görcsösen tartotta a függönyt és mereven
