Váci Hirlap, 1895 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1895-05-05 / 18. szám

ü2

\ A Cl hl I I! L A V

ratlan alkotás a mi szőlőtelepünk, hanem az egyedüli biztos feltétel arra nézve, hogy immáron a rekonstructió nemcsak városunk minden pontján mozduljon meg; hanem ezen alkotás által Vác emelkedett a felső-magyarországi borvidék gócpontjává. Igen, ma szerencsésen odaérknztünk el, hogy a mi szőlőtelepünk nem hagyja többé alunni sem Nógrádot sem Hontot, az ujjáleremlés- nek tőlünk kiindulva, a váci borvidék minden pontján meg kell kezdődnie.

A becsületes, nemes munkás tehát, ki ma verejtéke közepén megpihenő állomást tart. hogy uj erőt gyűjtve, ma már tapasztalatokkal gazdagon megrakva folytatása útját tovább. minden tekintetben méltó arra, hogy feléje az elismerés a város összes polgárainak kebeléből feltörjön. Városunk erkölcsi és anyagi tőkéje gyarapult az ő munkássága által egyebet sem tehetünk, minthogy méltó becsülésünkkel fizessük ezt neki vissza.

De azért igazságérzetünknél fogva nem felejtkezünk meg azon férfiakról sem, kék ezen munka sikeréhez az által járultak. hogy az államtól hathatós közbenjárásaikkal 1200 forint évi segélyt eszközöltek ki. Azon kivid buzgalmukkal úgy amerikai alanyokat nyertek meg a telep számára, mint értelmes szakértőket hoztak ki a minisztérium kebeléből, kiknek bölcs útmutatások folytán a kísérleti tapogatózások útvesztőjében nem kellet vesztegetni

Ezenkívül mint becsületesirányú sajtónak kötelességünk, még pedig nemesen emelő érzések közölt dokumentálnunk, hogy a m. kir. földmivelés ügyi minisztérium Vác tiszta vérü 4-8-as polgárságát, nem

s csendesen szomorúsággal szólt Anzelinhez. A lelkét látom Anzelin, köszönöm, hogy most ide jött, hogy meglátogatott a mostani nyomorult alakomban. Tudom, érzem, hogy érdeklődött még irántam, hogy miattam nem bírta szeretni olyan igaz leikéből azt az édes, szent asszonyt, ahogy az megérdemelte volna, fájt az nekem nagyon, de most már vége. Önt most, hála Istennek, kiábrándult belőlem, tudom én azt jól, hogy akit szánunk azt nem szerethetjük többé. Most már nyugodtan halok meg.

Ön boldog lesz Krisztinával. Ő érdemes önre. Milyen boldogság önt boldognak tudni. Szeresse őt nagyon, aztán édes jó Anzelin kérem ne mondjon ellent, jöjjön ki majd a feleségével néha a síromhoz aztán imádkozzanak egy rövid fohászt értem, meg fogom én azt a másvilágon is érezni.

És bocsássanak meg nekem — ígéri ! —

Komor megható, egyszerűség rejlett érzések csendültek fel ezekben a csendes szomorúsággal elmondott szavakban.

Az a nagy fekete ember hiába akart mosolyogni ezen a balga, gyermekes beszéden, nem bírt elég hamar elfordulni az asszonytól hogy az meg ne lássa a szemeiből kigördülő könnyeket.

tekintve pártállást a legelőzékenyebb ha- zíifisággal tamogatla és kalauzolta a re- konstruktió nagy áldozatokat igénylő munkájában, ez áltai is példát nyújtott a társadalomnak, hogy a hazafiúi kötelességek teljesítésében semmi féle mellék tekintetek által megtántorodni soha nem szabad.

Az értelmi láthatár eme magaslataira helyezzük mi a mait vasárnapi disz közgyűlést, melyen egy derék hazafinak becsülettel végzett munkája lett megkoszorúzva.

Tudjuk ugyan, hogy az igaz hazafi- ságnak legmagasabb jutalma csak is azon önérzet tehet, mely a jól teljesített kötelességből árad lel, de emberek vagyunk és tevékenységünk acélozására mindenkor jótékonyan munkál közre az elismerés, melyben az irányadó, vezető körök az érdemet részesítik, mely egyszersmind sarkantyú a gyengébbeknek, hogy az erőssebbekkel versenyre kelve erőssé, hatalmassá tegyék a hazát és izmossá annak polgárságot.

Ez uralkodó érzetek között szállta meg képviseletünk az elmúlt vasárnap délelőttjén a városháza nagy tanácstermét hol a polgármester 11 órakor volt felfűzendő az arany koronás érdemkeresztet, melylyel ő Felsége Krakker Kálmán képviselőnek a városi szőlőtelep létesitése körül kifejtett érdemeiért kitüntette.

A ti órakor pontban megnyílt disz- ülésben a polgármester Helc Freysinger és Csányi képviselőket kérte fel hogy a kitüntetette a tanácsteremben vezessék, kinek beléptekor riadó éljenzés tört elő a képviselőkből. Mire a polgármester a hivatalos okmányok felöl vastatása után következő gondolat folyamában üdvözölte Krakker Kálmánt.

Tisztelt Közgyűlés! Mélyen tisztelt barátom !

Ünnepélyen disz közgyűlésre jött össze a városi képviselet, most az alkalomból, hogy O cs. kir. Felsége téged legkegyelmesebben kitüntetett.

A város képviselőtestülete fommálja magának a legközelebbi jogosultságot arra, hogy igaz örömének kifejezést adta örömünnepet üljön s a kebeléből kitüntetett munkatársat őszinte büszkezéggel üdvözli.

Midőn a város képviselete Téged bízott a városi amerikai telep gondozásával, meg volt győzőévé arról, hogy azon jogos várakozásnak, amelyet a múltban kifejtett munkásságod után hoztád, fürtünk meg fogsz felelni. Te azonban ennél sokkal többet tettél. A város közönsége már évek óta elismeréssel szemléli munkásságodat s élvezi annak áldásdus eredményeit.

De ezen munkásság megye, országszerte is hírnevet szerzett a nézetésedre bizott városi telepnek és mert országos érdek szolgálatában országra szóló eredményeket mutattál fel, ez elismerés sem szoritkozta- tott a város képvt. és közönségére, hanem minden szerénységed dacára is a legfelsőbb szakkörök figyelmét magára vonván s azok elismerését a legteljesebb mértékben vívta ki. minek folytán a legmagasabb helyről

való méltatásra a legmelegebben lettél ajánlva.

Ez az igaz története t. városi kédviselő uram a Te kitüntetésednek, amelyet az önfeláldozó és önzetlen munkásságoddal vasszorgalmnddal jeles szakismereteddel és becsületes jellemeddel igasán és méltán megérdemeltél. Viseld tehát mindenkor büszkén s felemelt fővel ezen kitöntetésed szép jelvényét, légy ezentúl is hü fia egyházadnak, hazádnak, városodnak és azon nemes és magasztos céloknak, melyekben annyi eredményt értél el ; s amelyekért kitüntetve leszel. A Te kitüntetésed pedig stolgáljon buzdító példányképül mindazoknak a kik a közügyek terén önzetlenül munkálkodnak s biztatásul úgy Neked mint a városi képvt. többi munkás tagjainak a város rekonstr. érdekében folytatott nagy reformunkálatainkban. Most pedig vedd tőlem a kitüntetés jelvényét és a vonalkozó okmányokat és engedd meg, hogy a város képviselőtestülete részéről legelsőbben s a legmelegebben üdvözöljelek.

A polgármester üdvözlő beszéde végeztével az első padsorokba ment. ahol Kimkkér Kálmánank mellére fűzte a kezeibe vett koronás arany érdemkeresztet, mire a piacon felállított mozsarak megdördültek, a jelen levő közönség zajos ovátiója pedig felhangzott.

Erre, a belső megindulástól egészen a remegésig meghatott Krakker Kálmán reszketeg hangon a következő módon köszönte meg az őt ért kitüntetést.

Tekintetes Polgármester tír. Mélyen tisztelt képviselőtestület /

A legfelsőbb helyről jött kitüntetésre, — úgy érzem — csekélységemnek legkisebb az érdeme. Ha lelkem meggyőződésében keressem szavaim igazságát, lehetetlenség meg nem említenem, hogy érdeme az tek. polgármester urnák és dr. Freysinger Lajos képviselő úrnak, kik a szőlők ujbolitásának leglelkesebb tényezői szószólói voltak, érdeme a szőlőbizottság s a polgárság azon tagjainak kik ma is úttörőként állnak előttünk, s kik legjobb akaratú tanácsaikkal támogattak, de érdeme magának a polgárságnak is mely lelkes képviselőtestülete utján mintegy első lépésként a reconstruá- láshoz a telep felállítását s anyagi támogatását elhatározá, — de most tek. polgár- mester ur és melyen tisztelt képviselőtestület midőn érdemről beszélünk azt hiszem Vác város minden egyes polgárának kell hogy háza égjen szivében a nmltgú földművelésügyi ministerium iránt mely bennünket nemcsak anyagilag de lelkes szak- közegi utján erkölcsileg is a legkészsége- sekben támogatott.

így fogom fel én e kitüntetést, melynek fénye az említett tényezőkre vissza szál, s bár ma még a kezdet kezdetén vagyunk erős a hitem hogy az ujbolitás ügyét megoldani sikerülend, mert az említett tényezőkben van erőnk a további küzdelmekre. Most tehát midőn felséges Urunk e legnagyobb kegyét, s a nmltgú földművelésügyi ministerium elismerését a legmélyebb alattvalói hódolattal fogadom, magamat a tek. polgármester ur, a mélyen tisztelt képviselőtestület, s megjelent kedves barátaim jó indulatába ajánlom.

Krakker beszéde után Dr. Freysinger, a rekonstruktio egyik faradhatlan tégy-