Váci Hirlap, 1895 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1895-05-05 / 18. szám
Kilencedik évfolyam. 18. Hzám. Vác, 1895. évi május 5. HÍRLAP Előfizetési árak : Égési, évre.........................6 fit — kr. Félévre...................................3 írt — kr. Negyedévre .........................1 frt 50 kr. EGYES SZÁM ÁRA 12 KR. TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASAGI HETILAP. Szerkesztési iroda és kiadóhivatal: Felelős szerke ztö és laptulajdonos D r. KISS JÓZ S K K VÁC, Mária- Terézia-/ akpai t. JJr. Kiss- féle ház, I. emelet. Ide küldendők a lap szellemi részét illető közlemények, elötizetési pénzek, hirdetések és hirdetési pénzek. ÜTyilt-tér sora 30 kr. Béiyegilleték minden beiktatásnál 30 krajczár. Bérmentetlen levelek nem fogadtatnak el. Megjelenik minden vasárnapon reggel. Kapható a kiadóhivatalban. HIRDETÉSEK jTo.tá.in.yosa.ix eszközöltetnek. Kéziratok vissza nem adatnak. Feragit trlliiq iiilla potestas, quae violenta ne quit. A kitüntetés. Ha a fizikai élet megszakadásával a lélek még mindig megőrizne bizonyos érdeklődéseket e földi haza iránt, ha az az ’éd, melylyel Ciceró szerint a szülőföld magához vonza az embereket nem párologna el abban a percben, midőn a szív utolsó dobbanását bevégezte: úgy a múlt vasárnapon a láthatatlan szellemeknek szemmel már soha többé nem szemlélhető egyik alakja a boldogság sugár- zatával szintén felvonult a város tanács termébe. E szellem néhai Imrey István nemes lelke volt, kinek tiszta lobogásu hazaszeretetéből először pattant ki a szikra, , fogamzott meg a gondolat, hogy hegyeink rekonstruktiója érdekében okvetlenül kell egy amerikai alanytelepet a városnak berendeznie. A tiszta lángolásból felpattanó nagy horderejű eszméknek, megvan azon élettani törvényük, hogy nem halinak el a koncipáló agy felbomlásával, hanem utat törnek maguknak a megvalósuláshoz. Mig Imrey élt erős kétely szállta meg Melyik erősebb ? Irta : Ipszilon. VI. Klára nagy áttetsző szemeit felemelte 1 hozzá csodálatos kifejezéssel. Kicsit ? Hát nem látja hogy haldoklóm. — Emlékszik ön egyszer, leánykoromban voltunk Arkóban, ön is ott volt — a sétányon találkoztunk néha imbolygó sápadt alakokkal, az arcukon két vörös folt égett, s mi csodálkoztunk hogy, hogyan birják kiállni a meleg téli bundát, mikor mi majd meg gyűlünk a hőségtől. Maga, csodálatos előrelátszással tudta elmondani — na ez sem viszi tovább három hétnél, — annak a fehér ruhás leánynak adok még ötöt; — igaza volt. Nekem mennyit ad még? — ahhoz tartom magam a temetési előkészületeket illetőleg ! Figyelve nézett a sötét férfi arcába, aki a keresztbe font karjait nézte mereven, alig látszott az asszonyra figyelni. lelkünket, hogy az amerikai ojtványok- kal valaha jövedelmezőkké szőlőhegyeinket újra teremthetnők. ?! De a létnek átadott eszme a maga termőcsiráit széthinette az elmékben, nyugodni nem hagyott sokakat. Egymásután következtek be a nagymarosi vándorlások is mindinkább általánosabbá vált az óhajtás, hogy e téren a mozdulatlanságból ki kell lépnünk és a polgárság izmositására a kezdeményező lépéseket mulhatlanul meg kell tenni. így küldötte ki azután a városi közgyűlés a maga kebeléből Freysinger, Krakker, Marossy és Csekó képviselőket, miszerint egy telep felállítása iránt a tanulmányokat megtegyék és az erre való alkalmas helyet kijelöljék. Ez a tanulmányozó bizottság azután Krakker és Marossy indítványára megbarátkozott azon gondolattal, hogy a telep felállítására az egyedüli alkalmas tér a hajdani Lágyas lenne. A beterjesztett indítványt a közgyűlést, bár hosszú vita után elfogadta, a beállítás költségeire 600 forintot megHallotta, — kérdezte Klára türelmetlenül ? Baáry Anzelin komoly arccal nyugtatta szemeit Szentkereszthynére. Ugyan, képzelődik, és fölösleges dolgok miatt izgatja magát. Roppant testi és lelki nyugalomra, s az én laikus felfogásom szerint lég- és helyváltozásra volna szüksége, hogy minél hamarább meggyógyuljon. És szórakozásra, mulatságra ugye Anzelin ? szólt bele hevesen Krisztina ; neki felejteni kellene, bele temetkezni a mulatságok és szórakozások forgatagába, hogy menekülhessen saját énjétől. Hogy, — aztán, mintha maga is megso- kalta volna amit mondott, ijedten bocsánat- kérőleg tapadt szemeivel mindkettőjükre. Szentkereszthyné és Baáry önkénytelenül kerülték a tekintetét. Tudna hát valamit ez az asszony ? Vájjon ki árulta el magát előtte ? ! Mindegyik a másikra gyanakodott, s önkénytelenül is kerülték ezt a kinos tárgyat. Krisztina érezte hogy jó lesz más irányt adni a társalgásnak egyszer csak oda fordult Klárához és össze húzta a sált a nyakán. Nem fázol Klára? — igaz most jut eszembe hogy azóta a tej mind meghűlt, szavazott, Lágyas ősercktől duzzadó területét a legszerencsésebb gondolattal a telep számára átengedte, hogy az fe- gyencmunkával felforgatva és elrendezve a célnak megfelelőleg állitassék be. És e nagy fontosságú és messze kihatású munkálat vezetését a lehető legszerencsésebb választással Krakker Kálmán városi képviselőre bízta, kit egyszersmind a telep gondnokává választott meg. Mind eme történt dolgok óta, melyek áiomszerüleg révedeznek ma már szemeink előtt négy éve folyt le. De ha ezen négy év zajban és tüntetésben talán meddő is volt, de közgazdasági hatásokban annyira felbecsülhetetlen eredményeket tár fel szemeink előtt, hogy annak dacára, hogy keresztény világnézetünknél fogva az apotheozisnak nem is vagyunk barátja, de a becsületesen végzett és a sikernek minden jeleivel megkoronázott munka iránt annál készentebben hozzuk meg elismerésünket a mennyiben lelket emelő önérzettel mondhatjuk el, hogy nemcsak pápedig az orvos meghagyta hogy melegen igyad, mindjárt lehozom várj ! Aztán hogy könnyed, fehér alakja felfutott a terrasz lépcsőin, a két alak elkezdé megfigyelni egymást. Anzelinon valami kinos szorongás vett erőt, valami beteges szánalom. így látva letörten ezt a szép büszke virágot, akinek olyan igaz bámulója volt egészséges korában. Nem volt már szerelem, nem volt már nyoma sem annak az édes, kinos vágya- kodásnak, amit azután az asszony után érzett azelőtt, még nem régen, hanem csak valami soha el nem enyésző árnyéka egy régi szenvedélynek. Ami nem tér vissza soha többé. Érezte tudta, hogy sokszor, mindennap elfog még ábrándozni erről az asszonyról. A medvebörös szőnyegen heverve, hogy meg fog jelenni álmaiban éjjelei közepette, hogy lelkében soha ne hagyjon ideál gyanánt megjelenni egy más asszony képét. Hanem azt is tudta, hogy ez az álomalak nem ez a Claire lesz többé, aki itt ült előtte betegen, letörve, hervadozva. Hanem ez a másik szenvedélyes, büszke, dacos, életteljes elfelejthetetlen. Klára, összekulcsolta kezeit a feje fölött ® Á IB, © JL©
