Váczi Hirlap, 1889 (3. évfolyam, 1-77. szám)

1889-05-23 / 40. szám

Vácz, 1889. Csütörtök, május 23 * Rassovszky Márton fürdője már meg­nyittatott s átadatott a közhasználatnak ; de kevés látogatottságnak örvend. Nehány sportember s a siketnéma intézet növendé­kei az elsők, a kik kihasználják az alkal­mat, hogy a test ápolását minél nagyobb mérvben előmozdítsák. A viz 16 foknyi, te­hát olyan meleg, hogy ilyen magas víz­állás mellett majdnem rendkívülinek lehet mondani. ß Hirdetés. A vácz városi ipariskolának az iskolaév végére előirt kézimunka-, irás- és rajz kiállítása a városházának tanácster­mében rendezve, folyó évi május hó 30-án fog megtartatni és megtekinthető lesz reg­geli 9 órától délutáni 5 óráig. A hittan­vizsgálatok junius 2-án lesznek megtartva és pedig a róm kath. tanonczokkal délelőtti 10—12-ig és délután 2 — 4-ig. Az osztály­vizsgálatok a következő napokra határoz­talak : Az előkészítő osztályban junius hó 3-án délután 4 órától kezdve. Az első A. osztályban junius hó 4-én délután 4 órától kezdve. Az első B. osztályban junius hó 5-én délután 4 órától kezdve. A második és harmadik osztályban 6-án délután 4 órá­tól kezdve. Ugyanazon napon vizsgálat után lesz az iskola épületben a tanév ünne­pélyes bezárása és a jóviselet-, tanulás-, rajz- és kézimunkában jelesebb iparostanu­lók közt a jutalomdijak ünnepélyes kiosz­tása. Ezen ünnepélyre, valamint a vizsgá­latokra és a fentemlitett kiállítás megtekin­tésére városunk t. közönségét, de különö­sen az iparos urakat tisztelettel meghívja az ipariskolai bizottság. * A petróleum lámpa egyik jóhirü kávé­házunkban majdnem nagy veszedelemnek volt szülője. A mint ugyanis este meggyuj- tanák, az egész bél tüzet fogott s a láng a majdnem 11/2 kgr. petróleumra is átcsapott. A pinczér lélekjelenléte azonban elejét vette a nagyobb bajnak, a mennyiben a lámpát kivitte a köves udvarra s tartalmát ott el­oltották. * Apró művészek. Két kis 3—4 éves czigány fiú, — ikertestvér — jár házról- házra, hegedűkkel s játszsza a Boulanger indulóját s más tánczdarabot. A kicsinyek valóban eleget produkálnak idejükhöz mér­ten s lehet, hogy a jövendő művészei vál­nak belőlük. * A váczí róm. kath. iskolaszék fel­ügyelete alatt álló elemi iskoláknál az évi vizsgálatok az alább következő sorrendben fognak megtartatni: 1 felvárosi I. vegyes osztályban junius hó 3-án. 2. A felvárosi II. Ili. fiosztályban junius hó 4-én. 3. A felvárosi II. III. leányosztályban junius hó 5-én. Ugyanezen napon lesznek a kézimun­kák is bemutatva. 4. Az alvárosi I. vegyes osztályban junius hó 6-án. 5. Az alvárosi II. III. leányosztályban junius hó 7-én. Ek­kor lesz a kézimunkák kiállítása is. 6. A középvárosi I. fiosztályban junius hó 13-án. 7. A középvárosi I. leányosztályban junius hó J4-én. 8. A középvárosi II. fiosztályban junius hó 15-én. 9. A középvárosi II. ILI. leányosztályban junius hó 17-én. 10. A kö­zépvárosi III. fiosztályban junius hó 18-án. 11. A középvárosi IV. leányosztályban ju­nius hó 19-én. 12. A középvárosi IV. fiosz­tályban junius hó 24-én. Úgy az V. VI. leányosztály-, valamint a női ipariskola I. és II. osztály növendékeinek kézimunka ki­állítása junius hő 29. és 30-án leend. 14. A középvárosi V. VI. fiosztályban junius hó 25-én. Ugyan az nap délután 5 órakor a Elórián-utczai nyári tornahelyiségben fog az összes növendékek tornavizsgája meg­tartatni. 15. A női ipariskola I. és II. osz­tályában junius 26-án. 16. Krenedits Matild kisasszony nőnevelő intézetében a felsőbb osztályokban junius hó 27-én, az alsóbb osztályokban junius hó 28-án. Az ének és zenevizsga junius hó 29-én. Ezen vizsga délelőtt 10 órakor veszi kezdetét. Szent gyónás junius 28-án. A szent áldozás junius 29-én leend. A bizonyítványok julius 1-én osztatnak szét. A vizsgák mindenkor reg­gel 8 órakor veszik kezdetüket. A közép­városi iskolák osztályainak vizsgája az uj leányiskola dísztermében fog megtartatni; mely körülményről az iskolaszék t. tagjai, úgy a szülők, valamint a t. nagyközönség ezúttal is tiszteletteljesen értesittetnek. VACZI HIRL A P. VEGYES HÍREK. * Ez is ritkaság. Az „Egyetértés“ után közöljük a következőket. Keller János a főváros városházi írnokainak nesztora meg­halt 76 éves korában. Egyik polgármester a másiktól örökölte a kötelesség tudó ír­nokot, a ki 600 frt évi fizetéséből éldegélt szerényen. A haláleset felvételnél több ta­karékpénztári könyvet találtak, melyeknek összege megközelíti a hétezer forintot. A könyvek a fővárosi muzeum nevére szól­nak. Boldog idők és boldog írnok, fogja sóhajtani sok ezer írnoka nagy Magyaror­szágnak. * A Fíilb Rudolf időjós által jelzett kritikus napokon az országban több helyt voltak olyan erős zivatarok, hogy tetemes károkat okoztak, sőt még ember élet is esett áldozatul. * Balatonon nemsokára újra fog járni a gőzhajó. A kiszenvedett Kisfaludyt fel­váltja a „Kelén“, a mint az uj hajót neve­zik s igy a balatonfüredi utazás meg lesz könnyítve. Az uj hajó felavatása junius hó második felében lesz. R E GÉN Y-CSARNOK. J ólán. Irta: Stefánia. 6 Elérték a Damjanich utczát s megálltak a 3. számú ház előtt. Baranyai körülnézett. — Málháit nem látom sehol — mondá megütközve. — Azokat lakásomra vitettem, Traiberék- hoz. — Hát nem hozzám ? — Igaz, el is fe­ledtem megmondani, hogy vendégemül óhaj­tottam, annyival is inkább, mert sok be­szélni valónk lesz. — Sajnálom, de a meghívást küllőmben sem fogadhattam volna el, miután már meg­ígértem Traiberéknak, hogy náluk töltöm el azt az időt, mig valahol alkalmazást nyerek. — Pedig úgy szerettem volna, ha hoz­zám száll, mondá Baranyai némileg fájdal­mas hangon. — Nem tudhattam, hogy azzal Önnek örömet szerezhetek, mondá engesztelőleg Csejtei. Becsengettek a házba. A házfelügyelő nyitotta ki a kaput. A mint megismerte a háziurat, kapus szo­kásként kezét csókolommal üdvözölte s egészen elámult, hogy vendéget is hoz ma­gával. A ház földszintes, de csinos és kényel­mesnek ígérkezett. Csejtei kíváncsian s némi elfogultsággal követte vezetőjét s ezalatt volt alkalma a különös találkozás s az öreg úr egyénisége fölött gondolkodni. Egyszer rokonszenvet érzett iránta, majd utána bizalmatlanság fogta el. Inkább bo- szankodásnak lehetett volna ezt nevezni. Sértette öt, hogy rendelkezni akart vele, de szívesen eltűrte volna ezt, ha tudja, hogy ehhez joggal bir. Nem tőle kellett megtudni mindazt, a mi életére tálán elhatározó lesz? Talán szár­mazása, talán szülei? . . . Nem folytathatta tovább, mert a szobába léptek. A mint az ajtó bezáródott mögöttük az öreg úr kitárt karokkal lépett Csejtei elé s igy szólt: — Üdvözöllek kedves öcsém, szerény hajlékomban. Csodálkozol, hogy ily bizal­masan szólítalak. Jogom van hozzá, mert édes anyádnak testvére s e szerint a te nagybátyád vagyok. Vácz, 1889. Nyomatoll Mayer Sándor könyvnyomdájában. Csejtei örömmel karolta át nagybátyját. Nem kérdezte, vájjon valóság e mindez. Nem gondolt egyébre csak arra, hogy van rokona, hogy nem áll egyedül a világon. Van a kinek elmondhatja eszméit, gondo­latait, a ki megfogja őt érteni. A bizal­matlanságot levetkőzte s mig átkarolva tartotta, a kit gondolkozás nélkül ismert el rokonának, szivébe édes boldogság lo- pózott. Az öreg Baranyai könnyezett. Öröm könny volt ez, keverve a bánatéval. Sokáig nézte az ifjút avval a tekintettel, melylyel az indóház előtt sze mlélte s homlokára las- sankint felhő borult. — Most én rajtam a sor, — mormogá maga elé. — Szerettem volna, ha málháidat hozzám küldted volna. — Miért nem mondta nagybátyám, hogy ide hozassam. Egyáltalán miért nem mondta meg már előbb, hogy nagybátyám. — Nem akartam az utczán jeleneteket produkálni. Vagy azt hiszed, megálltad volna, hogy át ne ölelj ? — Alig hiszem. De igaza van, jobb volt azt itthon hallanom. — Szeretem, hogy itthon érzed magad. Mit gondolsz nem lesz még ideje elmenned Traiberékhoz? mondá mosolyogva Baranyai. Csejtei nevetett. — Ha tudtam volna, hogy van otthonom ebben a nagy városban, akkor bizonyára nem ígérkeztem volna el hozzájuk. így azomban azt hiszem, hogy elhozatom mál­háimat s itt telepedem le. — Helyesen. Ebédig még van egy órád. Ez idő alatt megjárhatod az utat. Csejtei felkészült s elment. Baranyai magára maradt. Őt is megha­totta ez a találkozás. Régen készült rá. Naponta kijárt az indóházhoz, bár tudta, hogy hiába; de könnyebb volt lelkének, hogy megnyugtathatta magát. Mert ki tudja, hátha Csejtei visszatér anélkül, hogy Bátaynál lett volna? Miről tudja ő akkor meg megérke­zését s hol keresse azután, ha eltűnik a főváros tömkelegében ? Izgatottságát csak Bátay sürgönye csil­lapította le. Tehát ma. Csejteit az indóház- nál azonnal felismerte, bár az változott 10 1 év óta. Vonásai azonban még sem mosód­tak el emlékezetében s ráismert, tudva hogy azon vonattal kell érkeznie. Zsölyeszékébe vetette magát s gondo­lataiba mélyedt. A szoba elég tágas volt s kényelmesen i bútorozott. Két ablaka az utczára nyílt, melyen át a lóvonatu kocsik zaja hallat­szott be. Baranyai csak néhány év óta lakott itt. Ki volt, mi volt azt kevesen tudták, ezen r kevesek közé tartoztak Traiberék is, a kik­hez most az unokaöcs ment. Látszott rajta, hogy kezei a munkához voltak szokva s a meggörbült teste nem azt mutatta, hogy napjait henyélésben töltötte el. Csak pár éve jött fel a fővárosba s vette meg azt a házat, a melyben jelenleg is lakik. Készpénzzel fizetett. A ház tulajdonosa csak d annyit tudott meg, hogy Baranyai Sándor­nak hívják s gyáros volt túl a Dunán. Több d nem is érdekelte őt. A házán nyereséggel fi adott túl s pénzét azonnal megkapta. (Folytatása következik.) Felelős szerkesztő: Dr. Csányi János. Laptulajdonos és kiadó: Setíererlstván.

Next

/
Oldalképek
Tartalom