Váczi Hirlap, 1889 (3. évfolyam, 1-77. szám)
1889-12-08 / 74. szám
Harmadik évfolyam *7^. S2:ám. Vacz, 1889. deczember 8. HELYI ÉS VIDÉKI ÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. — Egyes szám ára 10 krajczár. ELŐFIZETÉSI ÁRA: helyben házhoz hordatással, vagy a vidékre postán elküldve egész évre .......................... 6 frt — kr. fél évre .............................. 3 frt —- kr. negyed évre ..........................1 frt 50 kr Egyes számok a kiadóhivatalban kaphatók. i Az italmérési jog és fogyasztási adók kihasználása. A kizárólagos ital mérés gyakorlására vonatkozó jogot bele értve a kismértékben való eláru- •i’Sitásra irányuló jogosítványt is 29165 frt és a óbor-, hús-, sör- és czukor fogyasztási adó beszedésére vonatkozó jogot 37500 frt évi bérért 3 évre a város közönsége vette haszonbérbe. A haszonbéri szerződéseket pótló jegyzőéi könyveket a pénzügyőri biztos a pénzügyi igazgató jóváhagyásával ellátva városunk polgármes- jJ teréhez a hét elején küldötte meg. A város képviselő testiilete f. hó 4-dikén tartott rendkívüli közgyűlésén a pénzügyi és fogyasztó ási adó-ügyi bizottságokat bízta meg a bérlet tárgyát képező jogosítvány kihasználására vonatkozó részletes tervezet kidolgozásával. Azóta a vegyes bizottság az adó kötelezettek nagy részével is tartott értekezletet; és még sem uthatott megállapodáshoz; mert épen a legfonto- BBabb elvekre: a kihasználás módjára nézve ágaz- ;.*ak szét a vélemények. Minthogy a haszonbérleti jog kihasználása a neJIett, hogy a városi közpénztár koczkázatát óriási mérvben emeli, mert nem kevesebbről van izó, mint arról, hogy a város közpénztára e ha- x ízonbérlelből 15—20 ezer forinttal többet hajtson >e, mint amennyi összes egyenes állami adója, •árosunk közgazdasági életét is közelről érinti: j: d sem veheti rósz néven, ha mi, mint a nagy kö- önség közvéleményének képviselői is beleszólunk . zavaros vitába. Azzal, hogy a fogyasztási adók kihasználására iái az eddig jónak bizonyult gyakorlat a jövőre is enntartandó, mindnyájan tisztában vagyunk; mert íem azért szüntette meg a város közönsége a Veisz kezelővel és embereivel hosszú évek so- án keresztül folytatott szerződés ellenies viszonyt, aelyből csak a felgazdagodolt kezelő húzta a iasznot, hogy az összes fogyasztási adók beszedésének jogát jövőre ismét egyes spekulánsokra l uházza. De, ha a város ahhoz, hogy a fogyasztási .dók kihasználásánál az eddig követett gyakorla- ot fentartsa, szívósan ragaszkodik, akkor egyút- il kijelölte önmagának az utat arra nézve is, ogy a bormérésre vonatkozó kizárólagos italmé- ési jogot miként értékesítse; mert nem hisszük, ogy a város közönsége a következetességet any- yira megvetné, hogy a kihasználásnak arra a íódjára is reá áldana, melynél más szedné a fo- yasztási adót és más rendelkeznék az italmérési )g felett ugyanazon adó tárgy után. Azzal is hamarjában rendbe jöhetünk, hogy kizárólagos sörmérési jog értékesítésével mi irténjék. A sör az italfélék közi legkönyebben ellenőrizető. Kicsinyben nem szokták termelni, mert rá- zetne a termelő s igy nem tarthatunk attól, hogy ílaki itt helyben, titokban termelt sörrel csinál- n versenyt a gyárostól hozatott sörnek. Más- elyről másként mint gőzkocsin vagy gőzhajón, em igen szokás sört szállítani; ezen vállalatok idig nyilvános számadásra kötelezett társaságok izeiben lévén, a saját érdekükben pontosan el- ünyvelik azt, hogy kinek és mennyi sört szállittak ; minélfogva a sör mennyisége iránt az érkelt felek közt nem igen akadván eltérés, annak iletszerü darusítását, bizonyos kikötések mellett, város magánvállalkozókra is bízhatja, amit még on körülmény, hogy a városnak egy tekintélyes SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Vácz, Mária Terézia rakpart 587. szám alatt. Ide küldendők a lap szellemi részét illető közlemények, az előfizetési pénzek, hirdetési dijak és hirdetések. Bérmentetlen levelek el nem fogadtatnak. Kéziratok vissza nem adatnak. HIRDETÉSEK: Jutányosán eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesittetnek. Nyilt-tér: sora 30 kr. Bélyeg’illeték : minden beiktatásnál 30 kr. A nyugtabélyeg külön fizetendő. vagyonnal felérő nagysörházi épülete kellőleg csak aként jövedelmeztethető, ha sörraktári helyiségül adatik bérbe, nagyban ajánlatossá tesz. Nem marad tehát egyéb kérdés, ami vitát idézhetne elő mint az, hogy a város a szeszre vonatkozó italmérési jogot miként értékesítse, és pedig méltán, mert teljesen ismeretlen mennyiség az, melylyel e téren, mielőtt döntene, számot kell vetnie. A képviselőtestület kebelében eddig négy irányban térnek el a vélemények és mondhatjuk, hogy ezidőszerint még mind a négy iránynak meg vannak a maga emberei. Az első az lenne, hogy a város a váltság ösz- szegére nézve egyezségre lépne azokkal, kiket az italmérési adó fizetése terhel, s eként biztosítaná azon összeget, melyet az államkincstárnak fizetni tartozik. A második az, hogy mérhet szeszt, a ki akar, de tartozik az italmérési illetéket és a törvény értelmében reá szabandó italmérési adót évenként, s a fogyasztási adót esetről-esetre a kimérésre szánt szesz után megfizetni. A harmadik az, hogy a város az egész italmérési monopóliumot nyilvános árverés útján alhaszonbérbe adná valamely magánvállalkozónak, és pedig: ha többet nem adna érte, mint amennyibe a városnak kerül, kevesebbért is. A negyedik az, hogy a szeszmérési monopóliumot a város házilag kezelje, ami annyit tesz, hogy a város maga vegyen szeszt, azt maga higittassa, maga csináltasson likőröket és az ösz- szes szeszféle italt nagyban maga bocsássa áruba. Az első mód nem vezet tóéihoz, mert magának a városnak semmiféle alapja nincs arra nézve, hogy a szesz mérési jognak egy meghatározott helyiségben való gyakorlásáért mennyit követeljen, maguk az adókötelezettek pedig a saját jószántukból aligha ajánlanának fel annyit, hogy az a szeszmérési jogra eső 14000 forint bért fedezze. ■ A második mód alkalmazása mellett a város azt a fok-mennyiséget, melyet az egyes italmérők elárusítanak, még a legszigorúbb ellenőrzés mellett sem állapíthatná meg, az ellenőrzés költségei pedig a tiszta haszon nagy részét felemésztenék, ha csak a város rá nem fizetne. A harmadik mód mellett a vállalkozó osztogatná városunkban a pálinkamérési jogot. Annak adna, akinek akarna, mert hogy olyan bolond nem akad, aki arra kötelezze magát, hogy csak annak ad jogot, akinek a város megengedi, az kétségtelen. Ő venne szeszt, ő hígítaná és ő látná el a maga gyártmányával az összes italmérőket. És minthogy egyedüli érdeke az, hogy a pálinkafogyasztást naponkint fokozza, úgy elárasztaná pálinkájával népünket, hogy semmiféle uzsora törvény meg nem mentené a teljes tökre menéstől. Ezeken felül még azon körülmény is ellene szól az eddig megbírált módoknak, hogy ezek mellett adóhátrálékok felmerülése s esetleges fel- szaporodása elkerülhetlen ; mig a város havonkint készpénzzel tartozik fizetni. És igy bármennyire szokatlannak tűnjék is fel, nem marad más hátra mint az, hogy a város a szeszmérés hasznosítása végett is a házi kezelést léptesse életbe; mert emellett azon kívül, hogy legkönnyebb s legolcsóbb az ellenőrzés, nincs adóhátralék, sőt az üzleti haszon egy része is a város pénztárba kerül, a város maga rendelkezhetik a felett, hogy kinek s hánynak adjon pálinkamérési jogot. A házi kezelés életbe léptetése melleit szól az az indok is, hogy a város csak ezen úton szerezhet magának elég adatot arra nézve, hogy az italmérési jogért jövőre mennyit ígérhet, ami egymagában is megérdemli azt, hogy a város a kezelés e módjának, életbe léptetését el ne szalaszsza. Dunai Szél. Védekezésünk a phylloxera pusztítása ellen. A mily elszomorodva, a legkomorabb kilátások jogos aggodalmával szólaltam fel nem rég e lapok hasábjain, épen oly örömmel konstatálom ma, hogy a phylloxera elleni védekezésünk ügye a legilletékesebb helyen megmozdult! Nem vagyunk már árvák, elhagyatottak! A gondviselés felénk is kiterjeszté ápoló karjait. A mostohának képzelt gyermek az édes atyai kebelre emeltetett! A panaszok örömhangokká változnak, a sopánkodó keblek reménytől kezdenek dagadozni és a zsibbasztó közönyt majdan bizalommal erősitett munkásság váltja fel ! Meg van téve az első lépés! Derék képviselő- testületünk, engedve a szőlőbirtokosok kérésének közgyülésileg elhatározta egy amerikai szölötelep felállítását s annak eszközlésére egy bizottságot küldött ki. Csekélység ez, és mégis minden, a mit kezdetnek józanul és észszerűen tenni lehetett. Meg van ezzel vetve alapja szőlőink újjá alakításának! Nagy horderejű lépés ez, de azért ne képzelje senki, hogy ezzel most már minden megvan, s hogy ezzel, mintegy varázsütésre, uj szőlőket teremtünk, oh ne higyje. Ha ezelőtt fáradságos munkával bírtunk eredményre jutni szőlőmivelésünknél, ezentúl is számtalanszor keilend verejtékünkkel öntözni szerencsétlen földeinket, hogy azokból munkánk árát s fáradozásunk gyümölcsét kivehessük. De hogy észszerű eljárással, következetes kitartással lesz eredmény, az már kétségtelen! Igaz, hogy nekünk még sok ideig kell az uji- tás legnagyobb akadályával : a bizalmatlansággal harczolni, de határozottság és őszinte jóakarattal ezt is sikerülend legyőznünk. Különben egy cseppet se csodálkozhatunk azon, hogy sokan s talán a legtöbben nem biznak a felvett rendszerben, mert az eddigi balsiker, melyet a tájékozatlanság és szakismeret hiánya idézett elő, ezt indokolja. Majd ha látni fognak nagyszerű ojtványokat, mint szerény magam is láttam, majd ha alkalmuk lesz az ojtványokon pompásan kifejlett fürtöket szemlélni és Ízlelni, mint igénytelenségemnek alkalma volt, akkor majd a bibliai Tamásként megadják magukat és hozzá nyúlnak ahoz az eszközhöz, a mely ez idő szerint egyedül czélra vezető. Nem elfogultság, nem képzelet ez részemről és a velem egyetértők részéről, hanem mélyebb kutatás s a szakemberek nyilatkozatainak pontos meg figyelése. Az is igaz, hogy szakférfiúink se nyilatkoznak holmi szédelgéssel határos sikerről, valami fölülmulhatlan eredményről; nem prédikálnak az újjá alkotandó szőlőkre nézve valami paradicsomi varázslatról, de abban mind egyetértenek, hogy: az amerikai alanyoknak a talajhoz és az ojtandó hazai fajainknak az alanyhoz való helyes megválasztása, az ojtásnak szabályszerű eszközlése s kellő megmunkálás mellett okvetlen igen szép eredményt lehet elérni.
