Váczi Hirlap, 1889 (3. évfolyam, 1-77. szám)
1889-11-03 / 69. szám
meg nem repedt a nagy éljentől, melyet a hölgyek kaptak előlegül. Kevés híjjá volt, hogy ifjaink elvérzés következtében meg nem haltak, mert megvágták karjaikat s szent eskü alatt tettek fogadást, hogy a hölgyek egy czérnaszáll vastagságú petrezselymet sem fognak árulni. Sőt többet mondok. Megígérték, ha jó példával elöljárva magam is egyszerű női toiletteben fogok megjelenni, akkor nem fogják hagyni, hogy petrezselymet áruljon a nővére által igy nevezett „nevelőnő.“ Helyi és vidéki hírek. * Előléptetés. S z u k o b János m. kir. honvéd huszár főhadnagy előléptettetett századossá. * Kinevezés. Csányi Ferencz, lapunk szerkesztőjének öcscse, m. kir. posta- és távirdatisztté neveztetett ki. * Jegyzői vizsgálatot tett Zsubriczky Ferencz m. kir. adóhivatali tiszt Pestvármegye székházában okt. 30-dikán. Amint halljuk, a Dunakeszin megüresedett jegyzői állás elnyerésére neki van legtöbb kilátása. * Hivatalos látogatás. Majovszky Vilmos a pestvidéki kir. törvényszék elnöke Farkas elt | nöki titkár kíséretében a napokban meglátogatta a váczi kir. járásbiróságot, hol a szabályszerű évi vizsgálatot megejtvén, a biróság vezetése és ügy- t kezelése felett legnagyobb megelégedésének adott 1 kifejezést. Tiszteletére a váczi ügyvédek október '■ 31-dikén a „Curia“ vendéglő nagytermében tár- : sasebédet rendeztek, melyen az elnökön és a kíséretében levő titkáron kivül résztvettek a kir. járásbíróság, a városi hatóság és főszolgabiróság sze- r mélyzetének nagy része. Az első felköszöntőt az ügyvédek nevében dr. Csányi János ügyvéd i mondotta éltetvén a törvényszék elnökét M a- j o v s z k y Vilmost. A másodikat ez utóbbi mon- > dotta a váczi ügyvédekre. Kivülök pohárköszöntőt t mondottak még Kemény Gusztáv főszolgabíró i és Kovách Ernő m. kir. fegyintézeti igazgató. * Választás. Pest-Pilis-Solt-Kiskunmegye törvényhatósági bizottságából a folyó év végével kií lépő Csávolszky József, dr. Freysinger Lajos és ^Ivresák Ferencz választott megye bizottsági tagok helyének választás utján leendő betöltésére folyó évi november hó 4-ik napja tűzetett ki határidőül. — Választási hely, a városház tanácsterme. A választás reggel 9 órakor kezdődik és délután 4 órakor végződik. — Az 1886. évi XXI. t.-cz. 31. §. szerint választható mind az, a kire nézve a 23. §.-ban fel3 sejti, hogy én vagyok a legszerencsétlenebb atya a világon, kinek meg kell halnia a nélkül, hogy csak egyet is látna azok közül, kikért átküzdötte az élet nehéz tusáit, csak megszerezze nekik azt a nyugalmat, melyet ő maga nem ismert soha ! — i Anyjukom te! Jöjj közelebb édes! hadd köszönjem meg szerelmedet! — De mégse! menj és nézz ki, mert nekem úgy tetszik, mintha ottkünn valaki zörögne! Dehogy zörög szegény beteg! Talán a halál csörömpöl és siettet, mert attól tart, hogy valami- í képen el talál késni a prédával, melyet most szemelt ki, mert hisz még csak pár órával előbb is mily vidáman csevegtetek és milyen boldogan mondogattátok, hogy a Jóska gyereknek egy téli kabátot, a Pistának egy pár csizmát, a Karcsinak meg egy kis elemózsiát kellene küldeni. És erre a jó öregek oly boldogan csókolták meg egymást, • mintha egyedül csak ők volnának a világon, s kivülök senki más, hanem csak árnyékok lebegnek, kiket a szellő hajt néha útjokba. S mégis miért gondoltok csak egyre? Miért nem várjátok a többit is a halottas ágyhoz, hiszen minden gyermektek egyforma kedves előttetek? Jaj? az a sors! az a kemény szivü szörnyeteg! Méhében hordozza a rombolást, s a balgatag mégis mily vakon követi árkon bokron keresztül s mikor az örvény szélére sodorta, ott megáll és bámul . . . bámul! . . . addig inog, mig a mélységbe szédül! f Ezzel hajózott az az egy is, kiért epedtek; ölében „tartotta a szerencsét, de mikor az ész elnémult, hajánál ragadta végzete, s taposta addig, mig az édes atya szive meg nem repedt. Ott áll most is az orom tetején ; hallja az édes apa hivogató szavát: jöjj ölembe kedves gyermekem! hadd áldjalak meg, s ha azután meghalok is, te boldog le- szesz mert atyád megbocsátott a megtért bűnösnek ! — Hallja, de már késő! Posványba sülyedt a drága gyöngy! Ne várj atyám! — zengi — .az én szivem nem dobog már értetek! És mégis miért dadogsz ? miért vagy oly türelmetlen puha párnáid között? I alán orvosért sorolt kizárási okok fenn nem forognak. A fent hivatkozott szakasz értelmében választók a város mindazon lakosai, akik az országgyülési képviselő választásra jogosultak és az 1889. érvényes állandó névjegyzékbe felvétettek. Halottak estéjén a város temetői szokás szerint fel voltak díszítve. A nép a kellemes őszi időben ezrével járt kinn a halottak országában az ezer meg ezer mécsvilág közt. Halálozás. Gerzselyi Vilmos, a váczi országos siketnéma intézet gondnoka okt. hó 30-án déli 12 órakor rövid szenvedés után jobb létre szenderült. Haláláról családja az alábbi gyászjelentést bocsájtotta ki : Alulírottak úgy maguk, mint számos rokonaik nevében fájdalomtól megtört sziv- ^ el jelentik a feledhetlen férj, gondos apa s nagyapa, szerető após s rokonnak Gerzselyi Vilmosnak a váczi siketnéma intézet gondnokának f. hó 30-án deli 12 órakor rövid, de kínos szenvedés után, életének 65-ik, boldog házasságának 37-ik évében történt gyászos elhunytát. A boldogult hült tetemei a siketnéma intézetből az ág'ost. hitv. egyház szertartásai szerint november hó l-én délután 3 órakor lógnak az ágost. hitv. evang. sirkertben örök nyugalomra tétetni. Vácz, 1889. október 30-án. Áldás és béke hamvaira! Özv. Gerzselyi Vilmosné sz. Weidlich Lujza, mint neje. Megele Gyula, mint veje. Gerzselyi Frigyes és Coriari Karolin, mint testvérei. Gyermekei: Gerzselyi Gyula, Gerzselyi Hedvig férj. Megele Gyuláné, Gerzselyi Artur. Unokái: Megele Ödön, Gizella, Irma. * Tóni, lapunk szellemes, de hanyag munkatársa, nevét megváltoztatván, a mai naptól fogva Nándor név alatt fog írni. * Bal *OSS és Boross. A múlt csütörtök délelőttjén a következő lakonikus tartalmú távirat érkezett egy helybeli előkelő úrhoz: „A gyorsvonattal jövök, kocsit kérek az indóházhoz. Baross.“ A hivatalos titok daczára, gyorsan híre ment az erélyes zonaminiszter érkezésének és a hányán hírét vették, mindannyian kitódultak elébe a három órai gyors vonathoz. A vonat pontosan megérkezik, az utasok kiszállanak és köztük Baross, a miniszter helyett Boross, a mi „nem katholikosch“ „zsor- nalisztánk“. A kik a „tévedések játéká“-nak e mulatságos főszereplőjét látták, úgy mondják, hogy semmi nyoma sem volt rajta a „Váczi Hírlap“ által ráfogott kloaka bujkálásnak. Úgy látszik, hogy tetőtől talpig eléggé kiporolta a „Pesti Hírlap“ „katholikus“-a. * Pótvásár. Vácz város közönsége a Gáli vásár roszul sikerülte miatt pótvásár engedélyezése küldtetek ? Vagy tán papot vártok, ki ellásson az utolsó úti eledellel ama hosszú elvállásra ? Nem várják ők egyiket sem! Fél, nem tud, de nem akar meghalni, mert mig gyermekét megtörve nem látja, addig még a sírban sem lenne nyugalma! Ha gyermekétől el nem búcsúzhatnék, úgy egy örökös átok nehezednék e hazra, melyet el nem kerülhetne egyetlen magzat sem. Nézzétek csak! most is a szellemekkel vesződik, most is azzal a leánynyal beszél! Angyalnak képzeli, kit égi hangszerek kísérete mellett diadal koszorú- zottan visznek a csillagokba! Az a szegény öregasszony pedig csak néz ott az ablak szögletében; csak néz, mintha szemei megüvegesedtek volna. Hej pedig az ő szemei nem a csillagokat, nem a szellemeket keresik, hanem tárgyat kutat, melyre keserűségét rávéshetné! Nyílik az ajtó. Néma csend. Az öreg felül ágyában, mert ki most belép, az csak a várva-várt vendég lehet! _ Nem az! óh nem az! — sóhajt. — Tisztelendő atyám ugye vigasztalni jött ? ugye azt akarja mondani, hogy hiába reménykedem, mert e földön többé meg nem látom eltévedt leányomat! Istenem te tudod, miért imádkoztam mindig! Te tudod, hogy boldogságom és szenvedéseim vegyes váltakozásai közepett, mindig csak egy vigasztalt, hogy te megsegíted a magzatokat, kikért annyi vigasztalan perczeket átéltem! — Siettünk tisztelendő atyám, mert nézzen csak ki az ablakon! Egy csillag futott végig az égen, s utána egy másik is, oh én rosszat sejtek! És az a jó öreg asszony most is hogy zokog! Teste már rég meg van törve, csak lelkén látszik még meg, hogy nem az a vak sorsban elbizott alak áll előttünk, ki fölött az önzés, a hiúság és haszonvágy uralkodik, hanem a tiszta önzetlen szeretet, a nemes szívvel párosult jóság esd áldást háza népére. Elmerenghetsz kedves lény! Könyörögjetek csak, mert a vihar jobban tombol ám ; a szélvész nem ismeri a ti vágyaitokat; a természet kitomiránt íolyamodott Ez ügyben Réty Ignácz polgár- gármester tegnap személyesen járt az alispánnál. * A dunai kőfal munkálatai már annyira előre haladtak, hogy a kőmives munka egy hét alatt a legroszabb esetben is befejezhető, mikorra a földhordás munkája is a kőfal egész vonalán közel lesz a befejezéshez. Mit ásnak? Százszor hallottuk e kérdést a Duna partján a múlt héten, mert akik a Dunapart rendezésének terveit nem látták, nem tudták megérteni, hogy mire jó az a mély árok, melyet a nagysörház kertjétől a Petróczy utczáig a házak előtt húztak, mig a kőmivesek meg nem magyarázták, hogy biz’ itt csatorna készül avégből, hogy a dunaparti házakból kifolyó szeny- nyes vizet a főcsatornába vezesse. ::: A villamosság* a bőriparban. Franczia- országból egy igen érdekes és a mi timáriparosain- kat bizonyára érdeklő találmányt jelentenek. Egy franczia bőrgyáros czég ugyanis hosszas kísérletezés után megtalálta a módját annak, miként lehet a villamosság utján nyers bőröket cserzeni. A bőröket belerakják egy dobalaku üstbe, melyben csersav- főzet van. Ezen főzeten keresztül villamos áramot vezetnek mialatt az üst lassan forog. E manipulatio által a cserzés bámulatos gyorsasággal megyen végbe. Borjú, bárány és gida bőrök cserzése 24 óra alatt történik, még lóbőrök cserzése sem igényel többet négy napnál. A párisi kiállításon már is láthatók voltak a villamos utón cserzett bőrök és a kik látták, bizonyítják, hogy a bőr sokkal puhább és hajlékonyabb a közönségesen cserzettnél. E mellett a villamos cserzésnek még az az előnye van, hogy csak félannyiba keiül, mint az eddigi eljárás. Irodalom * Értékes jutalmat, nagybecsű uj könyveket, diszkötésü müveket és kiváló munkákat nyerhet a „Magyar Szemle,“ e kitűnő szépirodalmi heti folyóirat minden előfizetője, a ki a kedvelt s rendkívül érdekes lapnak „Játék“ rovatában közölt talányok megfejtését beküldi. Egy-egy ily jutalom néha sokszorosan felülmúlja a lap előfizetési árát. S e gazdag, mulatságos rovaton felül a „Magyar Szemle“ mint a legmagasabb irodalmi igényeket is teljesen kielégítő hetilap oly sok, élvezetes családi olvasmányt nyújt, hogy a hosszú téli estékre minden müveit családnak a legkellemesebb szórakoztatóul ajánlható. A „Magyar Szemle“ kiadó tulajdonosa Kaczvinszky Lajos, a kipróbált újságíró, szerkesztője pedig Rudnyánszky Gyula, kinek neve elég bolja magát a nélkül, hogy csak égy sóhajjal is gazdagabban szállna pihenni. Nézzétek, milyen csendesen alszik a jámbor! Hallgassátok csak! Furulya szól. Gyászdalt énekel a menet, melynek élén egy letört virágot hoznak ablaktok alá! — Búcsúztatót énekeltek? — szökell föl az öreg asszony. — Vagy tán az égiek kara zeng dicshimnuszt az elköltözőitek tiszteletére? — Bocsásson be édes anyám! Megtört szivet hozunk az áldozat oltárára. Bimbó volt, de korán virult; szép volt mint Venus, de szépsége árán a boldogtalanság rabja lett. Övé volt az élet minden varázsa, s még a természet is megbámulta a csodát, melynek hatalmán egyedül a végzet uralkodott. A furulya elnémul; az ajkak megdermedtek, a szivek verése egy pillanatra megállt, s mintha még a vihar is megijedt volna, megállította egy pillanatra bősz paripáját, hogy egy pár keserű köny- nyel ő is adózzék a megholtak szellemének. Nem zokog már az özvegy, nem sírnak a gyermekek. A fájdalom néma kitörései nem ismerik a könyeket; szív kell annak, melyet szétmarczan- golhat, széttéphet a nélkül, hogy kárpótlásul csak egy szemernyi vigaszt is hagyna maga után. Két halott: az apa és leánya! Négy megtört lélek : az anya és három fia ! Minő kép ! Szobrász vedd elő vésődet! Festő hozd el ecsetedet! író kisértsd meg leírni, mit érezhetnek ezek! — Ugy-e itt cserbe hagy minden tudomány? Ugy-e nincs többé művészet, mely uralkodni tudna hatalmán ? — Vessétek el e haszontalan eszközöket, melyeknek többé értékök nincs ! Parancsoljátok meg a viharnak, hogy szüntesse meg haragját, s azután könyez- zetek velem, kinek életéből egy kép tárult elétek; kinek álmát megrabolta a múlt emléke, s a jelen keserűsége! Nézzetek oda, hol a mécs csak néha- néha pislog egyet! Nézzétek, mindjárt kialszik, s azután jó éjszakát! Longinus
