Váczi Hirlap, 1889 (3. évfolyam, 1-77. szám)
1889-10-06 / 65. szám
Harmadik évfolyam 65. szám. Vácz, 1889. október 6, 4 HELYI ÉS VIDÉKI ÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP. ^ Megjelenik minden vasárnap. — Rgyes szám ára 10 krajczár. ELŐFIZETÉSI ÁRA: helyben házhoz hordatással, vagy a vidékre postán elküldve : egész évre ..............................6 frt — kr. fél évre ..................................3 frt — kr. negyed évre...........................1 frt 50 kr. Egyes számok a kiadóhivatalban kaphatók. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Vácz, Mária Terézia rakpart 587. szám alatt. Ide küldendők a lap szellemi részét illető közlemények, az előfizetési pénzek, hirdetési dijak és hirdetések. Bérmentetlen levelek el nem fogadtatnak. Kéziratok vissza nem adatnak. HIRDETÉSEK: Jutányosán eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesittetnek. Nyilt-tór: sora 30 kr. Bélyegilleték: minden beigtatásnál 30 kr. A nyugtabélyeg külön fizetendő. Felhívás előfizetésre. Felkérjük lapunk előfizetőit, hogy előfizeté- i sokét minél előbb megujitani sziveskedjenek, nehogy a lap szétküldésében fennakadás tör- ítlténjék. A »Váczi Hírlap« előfizetésiára, helyben házhoz hordással, vagy vidékre postán küldéssel évnegyedre .... 1 frt 50 kr. Előfizethetni helyben a lapkihordónál a nyugta átvétele mellett, vidéken postautalványnyal. Egyúttal kérjük azon tisztelt előfizetőinket, kik előfizetéseikkel egy vagy több évnegyedre hátrálékban vannak, hogy azokat mielőbb megküldeni sziveskedjenek. A ,,Váczi Hírlap“ szerkesztősége és kiadó-hivatala. Megölte az anyját. Tegnapelőtt délután rövid idő alatt városunkat Ifegy csaknem hihetetlen, hajmeresztő bűntett hire járta be, mely annál irtóztatóbb volt, mert a család viszonyaiban járatlanok előtt a bűntett inditó oka érthetetlen. Huber József felgazdagodott váczi birtokos, Huber Mihály és Czechmeister Erzsébet 40 éves egyetlen fia a rettenetes bűntett tettese, ki Váczon f. hó 4-dikén délután 5 óra tájban éles ösz- szetüzés után haragtól is izgatott ittas állapotában forgó pisztolyából a saját édes anyját úgy lőtte fejbe, hogy az nyomban halva rogyott össze. A bűneset előzményeinek lefolyásáról és a bűntett végrehajtásáról a következőket adhathatjuk a nagy közönség tudomására. Huber Mihály mintegy két-másfél évtizeddel ezelőtt Váczon timármester volt, s mesterségéből munkás, becsületes és takarékos életmód mellett szép vagyonra tett szert. Az 1878. évi pénzváltság lezajlása után felhagyott mesterségével és az üzleti czik- keinek tömeges elárusitásából kapott pénzt részint földekbe és házakba fektette, részint pedig úgy adta 6—8°/o kamatra kölcsön, hogy azzal olyan üzletembereket, kiknek hitele és vagyoni állása az addig győzött nagy kamatú kölcsönök s az 1878. évi pénzváltság következtében alapjában megingott, helyre állitson. Folytonos szerencsés munka, soha meg nem szegett takarékosság és az életmódban s ruházatban az igénytelenségig vitt egyszerűség mellett annyira meggazdagodott, hogy városunk leggazdagabb polgárának tarttatott. Egyetlen fiát, Huber Józsefet, szintén az iparos pályára szánta; miután azonban azt látta, hogy nem érdemes az ujonan alakult bőrgyárak hatalmas iparával a versenyt folytatni, fiát bizta meg mezőgazdasága vezetésével. Huber Mihály takarékos gazda volt, fia fukar lett; mindazonáltal nem egyszer megesett az rajta, hogy akár az önérzet félre értett biztató szavára hiúsága kielégitése végett ismerősei incselkedése folytán, akár búfelejtőül keserűségében nagyobb költségbe is beugrott s ilyenkor rendesen ittas állapotban került haza, hol édes anyja még felnőtt embernyi ember korában is ingerlő szitkokkal fogadta és illette mindaddig, mig meg nem unta, vagy fia annyira el nem keseredett, hogy borba fojtott bújában feljebb nem emelte a szót, melyben nem messze [szoktak lenni a tettlegességtöl. Huber József ha máskép nem tehette, anyja szitkozódása elül korcsmába vagy kávéházba menekült; miután azonban a múlt télen a Velzer-féle kávéházban ittasan ismerőseivel összeveszett s a tettlegességből kénytelen volt a rövidebbet húzni, a nyilvánosság elül csaknem teljesen vissza húzódott; és miután szüleivel egy portán lakott s édes anyjával egy gazdaságban fáradozott, el nem kerülhette, hogy bal lépéseit anyja naponta a szemeire ne lobbantsa és azzal ne fenyegesse, hogy vagyonából kitagadja, ami Huber Józsefet annál is inkább izgatta, mert édes anyja maga is szeretvén az italt, a különben is durva anyai intelmeket nem négyszem közt a szobájában, hanem az udvaron vagy a mezőn, ahol érte, a saját cselédei füle hallatára verte fejébe fiának, ami nem kis mértékben hozzájárult ahhoz, hogy Huber József személye tekintélye a társadalom előtt napról napra esett azon arányban, mint a mily arányban vagyona gyarapodott. Huber József október 4-én délelőtt még jelen volt a városi képviselő testület közgyűlésén, hon- nét ügyvédéhez ment, hogy szülei érdekében ezek követelései felől rendelkezzék. Dél tájban ért haza, hol neje terített asztallal várta. Ebéd előtt azonban átment szüleihez, hogy azoknak arról, amit ügyvédjénél végzett, jelentést tegyen. Beszélgetés közben, szülei tudomására adták, hogy az összes gabnatermést eladták és pedig szerinte igen olcsó áron. E felett fejlődött ki közte A „Yáczi Hírlap“ íárczája. A boldogság. — Földessy Ödön barátomnak. — A boldogság nem kül-fény világa, Melynek fagyos, fényes mosolya — Az egy olyan rejtett tűznek lángja, Melynek nem fogy melege soha . . . Egyedül az elégedés szüli, — Mit a szívben nem a kincs teremt, — Ritkán látjuk ezt fenn a magasban, A szegény nép bírja idelent. Csak az ábránd szövi a gazdagra A boldogság arany palástját, Azon egyes csillámló sugárból, Melyet a szem rajta néha lát — De a szegény foszlányos mezében — E kertben, mely czifrátalan — Jámbor lelke tiszta érzetéből A boldogság igaz-gyöngye van. Ne higyjétek hát, hogy a boldogság Fényes tollú arany madara Csak palota ereszére fészkel, S az ád neki nyughelyét maga — Többször látjuk egyszerű sárkunyhó Mindenkitől megvetett falán, Mint a fényes kristály-palotának Millióktól bámult homlokán. _____ Fligl József. Meglátta. A Bakony rengetegében halad a csendőr-őrjárat. Mind marczona, erős emberek; megszokták tűrni a dermesztő hideget s a hőséget. Arczaikról csurog az izzadság, mert nehezen tudnak áthatolni a sürü bokrokon. Elül egy feltűnően magas és vállas ember halad; kemény vonásai szigort árulnak el, de nyájas tekintete jó szivéről tesz tanúságot. Időnként hátra tekint, vájjon csapatja rendezetten vonul-e utána. Mert szükség van most a fegyelemre. A vidék leghiresebb haramiáját, Vörös Jóskát üldözi az őrjárat. Három hónap óta rettegésben tartja e rabló az egész környéket. A közelfekvő helységek lakosai félnek tőle, mint az ördögtől. Csodás hatalmat tulajdonitanak neki, melylyel láthatatlanná tudja magát tenni. Az igaz, hogy bámulatos ügyesen menekül üldözői kezei közül. Becsalja őket az erdő sűrűjébe, meghúzódik egy bokorban s mire az üldözők odaérnek, ő már messze van. Most a legderekabb embereket küldötték ki elfogására, Sós József, a bátor vezető felügyelete alatt. A csendőrök csapata csak lassan haladt előre. Sós József mélyen elgondolkozva haladt a csapat élén. Mély bánat érhette a katona szivét, mert olykor-olykor könyek peregtek végig napbarnitott orczáján. Jómódú parasztgazdának volt gyermeke. Atyja jó nevelésben részesítette őt, Lajos öcscsével együtt. De mig rajta fogott a szó, a tanitás, addig Lajos napról-napra romlottabb lett. Mikor József a katonasághoz került, meghalt édes anyja, nemsokára azután apja is s igy ők egyedül maradtak. Az örökségen megosztozkodtak. József visszatért a katonasághoz; Lajos pedig folytatta a már addig megszokott korhely életet. József már évek óta nem hallott semmit fivéréről. Azt hitte más vidékre költözött, mert a falubeliek azt mondották neki, hogy öcscse egy napon elment a faluból s azóta nem látták, senkisem tudja, hová lett. József őszintén szerette fivérét; kérte, javuljon meg, hagyjon fel a korhely élettel, de a szó sem használt s Józsefnek vérző szivvel bár, de le kelle mondania a reményről, hogy öcscséből valaha derék ember legyen. Most már évek óta nem látta s égett a vágytól, hogy még csak egyszer láthassa, hogy megtudhassa, megváltoztatta-e életmódját, vagy a megszokott utón halad-e tovább a pusztulás örvényébe. Erre gondolt Sós József, midőn annyira elgonodolkozva haladt a csapat élén s nagy sóhajjal mondát „csak még egyszer láthatnám!“ Eszébe jutott fiatalsága; jóságos szülői; a dorbézoló öcs, kit annyira oly forrón szeretett — s szemei megteltek könyekkel. Merengéséből fegyverdurranás riasztotta fel. Embereit azonnal rendbe állitotta s a lövés iránya felé siettek. Az erdőből egy tisztásra értek. Buja füvei benőtt domboldalon egy öreg pásztor legeltette juhait s a csendőrök megpillantásakor élénk öröm volt arczán észrevehető. Sós József egyenesen az öregnek tartott s megkérdezé tőle, nem tudja-e, hol és ki lőtt az imént. En lőttem, uram — válaszolt az öreg — azt az átkozott haramiát akarom elriasztani, aki itt tanyázik a környéken. Veszedelmes ember ám az, ha csak egy perczig is nem vagyok eléggé figyelmes, már birkáim közül egyet kettőt elhajt. Most itt kell neki lennie kedvencz búvóhelyén, a sasfészek tájékán. Jól van öreg — szóla a csendőrök vezére — vezess el bennünket a sas-fészekhez. Juhaidat ne féltsd! nem fogja addig senki sem bántani. Az öreg szivesen engedett a felhivásnak [s azonnal elindult a csendőrökkel. Negyedórái út után az öreg megállóit, kezével a közeli szikla tömágre mutatott s igy szólott: Ott van uram, a szikla tetején a félelmes rabló tanyája. Kevés ember merészel oda fel menni, mert nyaktörő utakon kell haladni. Fenn, a tetőn balra
