Váczi Hirlap, 1889 (3. évfolyam, 1-77. szám)
1889-10-06 / 65. szám
Tegnap (okt. 5.) délelőtt kihallgatta a tettest és délután végrehajttatta a hullabonczolást, mely szerint a hullán háromszori lövés nyomai találtattak, melyek közül egyik a balhomlokcsontról visszapattant, egyik a jobb halántékon, egyik pedig a jobb állkapocs alatt fúródott be a fejbe. A középsőnek emlitett lövés után a halálnak azonnal be kellett állania. Pest-Pilis-Solt-Kis-Kúnvármegye 1887. évi postatakarékpénztár eredménye.*) A ki csak egy pillanatra is megállt és a postatakarékpénztárra gondolt, lehetetlen, hogy meg nem látta volna annak a nép-életben oly mélyreható czélját, mely czél nem egyéb, mint boldogulásunk, gyermekeink gondtalan jó jövője, mert azt senki sem tagadhatja, hogy gyakran 100 frt is elégséges arra, hogy valamely szorgalmas és iparkodó kéziparosnak megteremtse megélhetésének alapját. Ha a postatakarékpénztár még nem lépett volna életbe, mindnyájunknak kellett volna annak életbe való léptetését sürgetni, mert az az 5 kros takarékoskodás alapja egy gondolkodó számításnak, egy józanabb élet elkezdésének, alapja egy nemzeti vagyonnak, mely idővel megmentheti iparunkat, megteremtheti középosztályunk jólétét, nemzeti megerősödésünket. Azt tartják felőlünk, hogy a takarékosság nem erényünk, hát ezen szomorú vádban sok igazság van, mert holmi haszontalan külföldi lim-lomra tömérdek pénzt adunk ki, de a melyre okvetlen szükségünk nem volt. Hogy az ilyen haszontalan- ságokra kidobott pénz mily összegeket nyel el évenként, azt meg nem mondhatom a mennyiben statisztikai adatok nem állanak rendelkezésem alatt, annyi azonban bizonyos, hogy ezen összeg milliókat képvisel, melynek tizedrésze is képes lenne számtalan dobpergést, fájós könyhullatást megszüntetni. Hogy gyermekeink boldogulhassanak: számitanunk kell, mert én őszintén megvallom, nem ismerek még a földmivelők közt sem olyan családot, mely házeltartásának heti költségvetéséből meg nem takaríthatna 5—10 krajczárt. Végtelen öröm az a mi szülői szivünknek, ha tudjuk, hogy gyermekeinknek a postatakarékpénztárba nő a kis kapitális. Négy gyermekem van, és mindegyiknek meg van a maga postatakarékpénztári könyvecskéje. Ezek a könyvecskék igazán valódi méh-kaptár ok, melyekbe ők, a kis méhecskék krajczáronként hordják a mézet. Lassan gyűlik ugyan a kincs, de az nem baj, mert minden áldást árasztó munka *) A megye többi lapjai is kéretnek a szives átvételre. A szerző. lassú. Egy nap alatt senki sem épitheti fel az úrnak hajlékát. Az apróság közül akármelyik, ha kap egy sárga vagy egy fehér krajczárt, — a mint ők mondják — azonnal nekem adják, hogy tegyem a postatakarékpénztárba, a hol még a végrehajtó bácsi sem bánthatja. Rendesen magam is megtoldom pár krajczárral, igy kerül a kis összeg a postatakaréklapra. Sorba megy ez, mint a madár etetés, egyet sem rövidítek meg. Ha ma az egyiknek, holnap már a másiknak szaporitom tőkécs- kéjét. Legboldogabb lennék akkor, ha életem hátralevő napjait oszttatlanul a postatakarékpénztárnak szentelhetném. Szivesen vennék vándorbotot, egész odaadással járnék faluról-falura, megmagyaráznám a mi áldott természetű népünknek, hogy micsoda is az a postatakarékpénztár és én meg vagyok győződve felőle, hogy fáradságom nem maradna gyü- mölcstelen, utam hasonlítana egy szerencsés hittérítő útjához. A megye területén 1886-ban volt 146 postatakarékpénztári hivatal. A betevők 19,858, a betétek darab száma pedig 222,076. Elhelyeztetett az évfolyamán keresztül 557,063 frt 31 kr., visszafizettetett 279,651 frt 30 kr., ennek folytán az évi tiszta megtakaritás 277,412 frt 01 kr. Egy betevőre esik 28 frt 77 kr. elhelyezés. 1887-ben a közvetítő hivatalok száma már 184-re emelkedett. A betevők 22,134, a betétek darab száma pedig 90798. Elhelyeztetett az év folyamán keresztül 554,330 frt 39 kr., visszafizettetett 449,957 frt 62 kr., ennek folytán az évi tiszta megtakaritás 104,372 frt 77 kr., vagyis 173,039 frt 24 krral kevesebb mint a megelőző esztendőn. Ez nagy, sőt feltűnő hanyatlás. Egy betevőre esik 25 frt elhelyezés. 1 Ezek után lássuk az egyes hivatalokkal hol mennyi helyeztetett el s fizettetett vissza. Elhelyeztetett: Budapest főpostán 116,778 frt 17 kr., Budapest postatakarékpénztár főpénztárnál 93,776 frt 56 kr., Bpest Terézvároson 26,804 frt 94 kr., Bpest viziváros I. számon 22,864 frt 78 kr., Bpest Lipótvároson 20,916 frt 81 kr., Bpest váczi- köruton 19,256 frt 39 kr., Bpest Józsefvároson 14,966 frt 46 kr., Bpest Józseftéren 13,661 frt 30 kr., Bpest üllői-uton 13,488 frt 03 kr., Bpest Andrássy-uton 12,209 frt 28 kr., Bpest magy. állam vasút; pályaudvaron 11,501 frt 35 kr„ Bpest osztr. magy. állam pályaudvaron 10,234 frt 86 kr., Bpest viziváros Il-ik számon 9173 frt 79 kr., Bpest Ó-Bu- dán 8675 frt 85 kr., Bpest váron 8629 frt 09 kr., Bpest Erzsébetváros 7992 frt 86 kr., Bpest kere- pesi-út 7446 frt 17 kr., Újpesten I. számon 5977 frt 24 kr., Váczon 5627 frt 63 kr., Nagy-Kőrösön 5186 frt 30 kr., Bpest Tabánon 4992 frt 24 kr., Bpest kőbányán 4240 frt 90 kr., Bpest soroksáriés édes anyja között az a viharos összecsapás, mely néhány óra múlva megrendítő catastrófával végződött. Huber József visszatért lakására, de mérgében ebédelni sem birt, bár neje és egyetlen gyermeke minden igyekezetüket haragjának lecsillapitására forditották. Ebéd alatt és azután többször kiment a szobából, hogy gazdasági ügyeiben cselédjeinek utasításokat adjon, majd el is távozott hazulról, hogy haragjának okát felejtse : mindhasztalan ; mert valahányszor meglátta őt az anyja az udvaron, mindannyiszor újból felvette a veszekedés elejtett fonalát s éktelen szitkokkal illette fiát, ki miután közben közben bort is többet ivott a kellőnél, háborgó dühében nem bírván önmagán uralkodni elővette hatlövetű forgó pisztolyát és a hosszú udvaron keresztül anyja felé rohant. Útközben atyja eléje állt, hogy feltartóztassa. Lehetetlen volt. Huber József vakdühében fellökte atyját is, úgy hogy ez az udvar kövezetére esett, ő pedig kezében tartva forgópisztolyát őrjöngve anyja konyhaajtójának rohant, hol cselédei álltak útjába, hogy az öreg Hubernének menekülésre időt nyújtsanak. Mig Huber József a cselédeket hányta el magától, azalatt anyja beugrott a konyhába és annak ajtaját maga után csukta; de az ajtót elzárni és tovább menekülni már nem igen volt ideje; mert fia belökte utána a konyha ajtaját, anyját torkon ragadta, jobb kezével a falhoz peczkelte, bal kezével pedig közvetlen közelről fejbe lőtte, és miután látta, hogy anyja halva terült el a konyha kövezetén, kiállt az udvarra és szájába tette pisztolya csövét, hogy saját életének is véget vessen. Ezen tettének végrehajtásában azonban a konyhaajtó előtt maradt cselédek megakadályozták ; mert egyikök épen azon pillanatban rántotta el azon kezét, melyben a pisztolyt tartotta, mikor pisztolyát elsütni akarta úgy, hogy a nyomban elhangzó dördülés alatt kilőtt golyó már füle mellett repült el. Az önmagának szánt lövéstől azonban annyira megtántorodott, hogy a cselédek földre bírták rántani, hol a gyilkos pisztolyt saját felesége csavarta ki kezéből. Emeri eh rendőrkapitány egy rendőrrel nyomban megjelent a helyszínén és Huber Józsefet letartóztatván a saját fogatján a rendőrségre vitette, ott nyomban kihallgatta és még az nap este a váczi kir. járásbíróság fogházába kisérttette. Közben Krem er városi orvos is megjelent a helyszínén, az öregasszonyon azonban már nem segíthetett. A vizsgálatot dr. Huzella albiró szabadságon lévén Helc kir. járásbiró vette kezébe. Még az nap este megjelent a helyszínén és ott Eraerich rendőnkapitány közbenjötte mellett nyomban megejtvén a helyszíni szemlét, öreg Huberné véres hulláját a városi kórházba szállíttatta. egy völgyszerü mélyedésben kis gunyhó áll, ez a rabló vára, ez a hires sas-fészek. Sós József megköszönte az útbaigazítást. Megnézte saját és emberei fegyverét s miután mindent rendben talált, elszántan indult embereivel a veszélyes útra. Vigyázva, lassan haladtak. Meredek kapaszkodókon át, mély hasadékok felett végre felértek a tetőre. Óvatosan körültekintettek s nem messze megpillantották a haramia lakát. A vezető csendet parancsolt s lassan közeledtek a rabló tanyája felé. Vörös Jóska álomban volt elmerülve. A szabadban élő emberek, különösen kik folytonos veszélyek között élnek, a legcsekélyebb neszt is meghalják. így történt, hogy a rabló felébredt a csendőrök közeledésének zajára. Kitekintett a gunyhó hasadékain s midőn meglátta az üldözőket, kiválasztott egyet fegyverei közül, melyek mindig töltve függtek szobája falain. A rabló ezélzott, lőtt s egy ember elesett; háromszor lőtt s a fegyver mindannyiszor jól végezte gyilkos munkáját. A harmadik golyó épen a vezér füle mögött fütyült el, ki midőn meglepetéséből magához tért, egy embert látott a gunyhóból kiugrani, ki őrült futással szaladt a szikla másik oldalára. A csendőrök utána. A rabló ismerte a hegy minden kis rejtekét s a nyomába érő üldözők elől egyszerre eltűnt. A csendőrök kutattak, kerestek s hosszas keresés után egy barlangra akadtak, melynek nyílása épen elég volt arra, hogy egy ember rajta beférjen. Bemenniük természetesen nem lehetett. Mert csak egyenként mehetnek be s a rabló a fedett helyről könnyen lelőheti őket egyenként. A vezér azt rnondá embereinek, hogy távozzanak. Üg</' is történt. A csendőrök eltávoztak, de pár perez múlva egyenként, óvatosan visszatértek s a barlang bejáratát szemmel tartva, elbújtak a közeli bokrokban. Sós József épen a bejárat átellenében választott helyet. Már három óra óta leselkedtek a csendőrök, de a rablónak nyoma sem volt. Azt hitték, hogy a barlangnak talán máshol még egy bejárata van, s azon távozott a rabló. Épen gyülekezni akartak, midőn hosszú átható fütty hallatszott. Embereink csendben maradtak s várakoztak. Kevés idő múlva a barlang belsejéből hasonló fütyüléssel feleltek. Rövid várakozás után léptek zaja hallatszott s egy ember közeledett a barlang felé. Midőn az egyik csendőr leshelye mellett elhaladt, ez felugrott, az ismeretlent leteperte, megkötözte s puskáját fejének tartva, hallgatásra inté. A vezér lassan odacsúszott a fogolyhoz s megkérdezte ismeri-e a rabló Vörös Jóskát. A fogoly igennel válaszolt. Hosszas vallatás után megmondá, hogy ő is a rablóbandához tartozik, hogy Vörös Jóska a barlangban van s hogy a fütty jel volt a találkozásra. A vezér egy embert ott hagyott az erősen megkötözött fogoly őrizetére s hason csúszva rejtekhelyére ment. Nemsokára Vörös Jóska megjelent a barlang nyílásánál, óvatosan körültekintett, mintha keresne valakit. S miután senkit sem látott, vigyázva haladt lefelé. Adott jelre a csendőrök felugráltak. A rabló futásnak eredt. A vezér, Sós József dörgő hangon „állj !“-t kiáltott; arabló nem állott meg; Sós vállához emelé fegyverét, ezélzott, lőtt s a rettegett haramia porba hullott. A csendőrök közeledtek a holt rabló felé. Sós József is odaért. Hirtelen elhalványodott, szivéhez kapott, fegyverét eldobta, ráborult a rabló véres hullájára s szivszakgató hangon kiáltá: „Megöltelek! Te vagy az Lajos öcsém?! így kellett hát meglátnom téged?!“ . . . A z r a. — Rajz. — Irta : ÜKI. ÜLv£árton.f£3r üCm.r<s. »És törzsöm amaz Azrák, akik Meghalnak, ha — — —« A fiatal leány lázasan ugrott fel a zongora mellől, az énekes felé ment, kezét vállára tévé és miközben rózsás arczán komolyság honolt, átszelle- mülten rnondá: — Megvizsgáltam és helyeslem! Uram ! önnek ilyen tehetséggel nem volna szabad oly elzárkozottan élnie. Torkának hiú aranyát nem szabadna rézpénzzé változtatnia, hagyja ezt másokra, azokra, kiket Isten is gyűlöl, a tanítókra és kövesse egy női maecenás szavait, kinek csak 17 éves tapasztalata van. Menjen Budapestre, tanuljon ott, képezze hangját és művész lesz önből. A hangjegy lapot az énekes kezében tartván a leány bátorító szavára mintha lekötötték volna, úgy állott, hangja megtagadta a szolgálatot és jövőjét, mely elé oly kétségesen tekintett, egy pillanat alatt átváltozva látta. E próbánál pompás hangot csalt ki, még kemény és érczeset ugyan, mely a kezdő- hang sajátsága, de azért mégis impozáns erejűt. A fiatal leány egy erdei séta alkalmával fedezte föl e kincset, midőn a többiek a tikkasztó meleg miatt siestákat tartottak, az alatt a fiatal falusi tanító szorgalmasan gyakorolta magát. Megtörtént a vizsga, nagyobb eredménynyel, mint bármikor ; a ház lakói nem tudtak aludni, az iskola tanítóját veszté benne ugyan, de Apolló Isten felkent papjává tette és szellemét beirá könyvébe. Adél kisasszony büszkén, felemelt fővel távozott szobájába s elgondolta magában, hogy néhány perczczel ezelőtt egy fiatal ember mondott neki
