Váczi Hirlap, 1889 (3. évfolyam, 1-77. szám)
1889-09-08 / 61. szám
Harmadik évfolyam. 61. szám. Vác/, 1889. s/epteuiber 8. HELYI ÉS VIDÉKI ÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. — Egyes szám ára 10 krajczár. 1 ELŐFIZETÉSI ÁRA: helyben házhoz hordatással, vagy a vidékre postán elküldve ; egész évre ..............................6 frt — kr. fél évre ..................................3 frt — kr. negyed évre...........................1 frt 50 kr. Egyes számok a kiadóhivatalban kaphatók. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Vácz, Mária Terézia rakpart 5S7. szám alatt. Ide küldendők a lap szellemi részét illető közlemények, az előfizetési pénzek, hirdetési dijak és hirdetések. Bérmentetlen levelek el nem fogadtatnak. Kéziratok vissza nem adatnak. HIRDETÉSEK: Jutányosán eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesittetnek. Nyilt-tér : sora 30 kr. Bélyegilleték : minden beiglatásnál 30 kr. A nyugtabélyeg külön fizetendő. Bizalmi kérdés. A városi képviselő testület legutóbbi közgyű- l lésén dr. M i 11 é n y i Gyula városi képviselő a következő kérdést intézte Réti Ignácz polgármes- 1 terhez: »Van-e tudomása arról, hogy egy helybeli kereskedő a czukorfogyasztási adó kezelése t körül elkövetett s már részben kiderített visszaélések utján a városnak tetemes kárt okozott, és hogy vele a város a helyett, hogy bűnös üzelmei miatt feljelentette volna, 1000 írtban kiegyezett?« Tudjuk, hogy a fogyasztási adószedési jogot ; a kir. kincstártól három év óta városunk kö- í zönsége bírja haszonbérben; és hogy ezen fogyasztási adó kezelését a képviselő testület a pénzügyi bizottság felügyelete alatt a saját kebeléből t választott külön bizottságra bízta, teljes hatalmat ruházván reá az üzlet rendszeres folytatásával járó ►összes intézkedések megtételére. E szerint a polgármesterhez intézett kérdés nem a polgármesternek szólt; hanem a pénzügyi és a fogyasztási adókezelő bizottságok- i nak; és csak azért volt a polgármesterhez intézve, hogy az legyen a most említett bizottságok eljárása iránt tanúsított bizalmatlanságnak köpönyege ; mert azt, hogy a fogyasztási adóhivatalnak az üzlet körébe vágó egyes intézkedései nyilvános közgyűlési vita és elbírálás tárgyává nem tehetők, maga az interpelláló képviselő is nagyon jól tudja. Dr. Freysinger Lajos megértette, hogy nem a polgármesternek, de részben neki szólt az interpellate. Felkelt s felvetette a bizalmi kérdést. A fogyasztási adó kezelése körül nem ismeretlen az adótárgy eltitkolás és egyéb úton és módon elkövetett jövedéki kihágás. Ily eseteknél az adószedésre jogosítottnak joga van kárára nézve a kihágásban vétkessel kiegyezni, és a tettes ellen minden további eljárást megszüntetni. Ezen kérdésekben való intézkedés a fogyasztási adó kezelés üzlet körébe tartozik, és igy ezen kérdésekben a fogyasztási adókezelő bizottság teljes hatalommal függetlenül intézkedhetik ; egyes intézkedéseit a képviselő testület meg nem v á 1- toztathatja, meg nem semmisítheti; mert azok harmadik. személyekkel szemben jogérvényesek ; minélfogva a közgyűlés annak intézkedéseit sem előzetesen sem utólag vita tárgyává sem teheti. De igen is a bizottság felelős a közgyűlésnek összes eljárásáért, ha azzal törvényt, törvényes szabályt vagy a város érdekeit megsértette; és csak addig van joga a közgyűlés bizalmából a város ügyeit intézni, mig vissza nem élt annak bizalmával. Épen azért midőn a képviselő testület ezen oldalról támadja meg a kebeléből kiküldött bizottság eljárását, ez egyébbel, mint a bizalmi kérdés felvetésével nem válaszolhat. Hogy a fogyasztási adó kezelő bizottság tagjai : dr. Csányi János, Lencsó Sándor és Wi11 Manó állásukról nyomban lemondottak, az alkotmányos élet követelményeinek eleget tettek, helyesen cselekedtek. De nem jártéi méltányosan a képviselő testület; mert az a bizottság, mely a fogyasztási hivatalt legelőször berendezte és a várost a kezdet nehézségein — midőn még a jobbak is költséges tanulmánynak tekintették a város kísérletét — haszonnal vezette keresztül, többre érdemes mint arra, hogy lemondása minden szó nélkül elfogad t a s s é k. Az a bizottság, mely a városnak 36000' frtos üzletét három éven keresztül önzetlenülés lelkiismeretesen kezelte, a miért a kénviselő testület bizalmával évről-évre megtisztelte, nem érdemli meg azt, hogy azért, mert egy a kezelésére bízott üzlet körébe vágó ügyben kiegyezett anélkül, hogy ezen egyezségből tagjai hasznot húztak volna, — megvonassék tőle a képviselőtestület bizalma. Nem is az egész bizottság és nem is a bizottság összes tagjai iránt ingott meg a képviselőtesA „Yáczi Hírlap“ íárczája. A költő. II. És zeng a lant ... Éj uralg a földön, Szolga-függés ködtelt éjjele . . . S pendül a lant: „Fényár tündököljön!“ S hull a láncz . . . hull a zsarnok feje . . . És bőg a vész — nem tombolt már régen. . . . Csillagomlás van sötétlő égen . . . Vérbe huny le, vérből támad nap, hold, Öldöklés dúl, a milyen még nem volt! Harczi kürt szól, szabadságra költő . .. Vérmezőkön küzd a hős, a költő. Bőgő orkán harsogó zaján át S vér tajtékzó szörnyű viharon, Mint egy Isten zengi harczdanáját. . . S hörg a halál, zúg a borzalom! Peng a lant és zeng a hősi ének A magyarok harczi Istenének . . . Peng a lant. . . és dörg a szó: „előre“! . . . FIull a vér a biboros mezőre. Lant és karddal félvilágot dönt ő . .. .. . Karddal, lanttal küzd a hős, a költő. . . . Csillaghullás van a véres égen — Zúg az átok, tombol a pokol — Forrong a föld a csaták hevében — Mindenütt csak vér és vér honol! . . . Csillaghullás van a véres égen ... I'ag y os tél a költő jég szivében. Tépett húrral, törve ott a lant. . . Költő szivén domborul a hant. Véres sírba hull egy ember-öltő, Véres sírban szendereg a költő! Újra ragyog egy csillag az égen — Ott ragyog a vérmező fölött — Tündökölve bús borongó éjen Széjjel űzi az éjfél-ködöt . . . Tündökölj csak szép éjféli csillag — És borongj te vérmezői sirlak . . . Tündöklés a költő szelleme, Bús borongó gyász az élete . . . Öröm a sir, fájdalom a bölcső — Tört reménység, vértanú a költő. Klein Béla. Szabad kereskedelmi áramlatok. Félénken és szerényen ugyan, de egyre szaporodnak a jelek, melyekből azt lehet következtetni, hogy Németországban előkészületek folynak az uralkodó vámpolitika megváltoztatására. Az elveket egyelőre nem akarják feladni, csak felfüggesztik, de végereredményében teljesen közömbös, hogy miként jött létre a várva várt fordulat. Az utolsó években nem egy ízben kecsegtették magukat azzal a hittel, hogy Németország lelép a védvámos politika teréről és legalább e téren fogja kezdeményezni az általános lefegyverzést. Mi mindannyiszor híven regisztráltuk azon mozzanatokat, melyekből e fordulatra következtettek, de mindig meg is jegyeztük, hogy a maguk részéről, melyről azonnal konstatáltuk, hogy a fön- forgó viszonyok között nagy konczeszió a szabad kereskedelem irányában. A német-svájczi kereskedelmi szerződés lejárt és azt a múlt év végén meg kellett újítani. Általános volt a meggyőződés, hogy Németország egyszerű legtöbb kedvezményű szerződést fog kötni Svájczczal, mert már évek óta „elv“-ből kerülte a tarifaszeríí szerződéseket. A j legnagyobb meglepetést keltette tehát, hogy a né- ! met kormány nem csak tarifalis szerződést kötött Svájczczal, hanem a szerződésre vonatkozó törvényjavaslat indoklásában arra az álláspontra helyezkedett. hogy „szükség van tarifális szerződésekre“. Mi azonnal nagy fontosságúnak jeleztük a német-svájczi kereskedelmi szerződést és felfogásunk helyessége mellett tanúskodik, hogy valamennyi német kereskedelmi 'kamara, évi jelentésében e szerződést mondja a múlt év legnevezetesebb eseményének. Tényleg nagy hatása volt e szerződésnek és a kormány hivatalosan proklamált nézetének a német közvéleményre. Mint széles e világon Németországban is vannak kormánypártibb elemek a kormánynál. Ha a német kanczellár egy esztendőben négyszer változtatja meg valamiről nézetét, vakon követőinek ugyannyiszor fog megváltozni | meggyőződése. A múlt évben tehát még akadtak német kereskedelmi kamarák, melyek a protekczi- onizmus egyedül üdvözítő tanára esküdtek, de ez évben ezek is megtértek, mert hiszen „szükség van tarifalis szerződésekre“, mondotta a kormány. A bátrabbak már mentegetni is kezdik Németországot védvámos politikájáért. A német kormány j abban teljesen ártatlan volt és soha eszébe nem jut a „nemzeti munka védelme“, ha erre Ausztria- Magyarország által nem kényszerittetik. Legkevésbé sem akarjuk magunkat mentegetni; hibásak voltunk és ha a történelem az utolsó évtized vámpolitikáját el fogja ítélni, nekünk is kijut részünk. Ausztria kormánya tényleg első volt, mely védvámos térre lépett. Megakadályozhattuk volna, mert legyegethettünk volna az önnálló vámterület fel-
