Váczi Hirlap, 1888 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1888-07-01 / 27. szám
II ÉVFOLYAM. 27. szám. VÁCZ, 1888. JULIUS 1. ß Előfizetési ára: helyben házhoz hordatással, vagy a vidékre postán való elküldéssel egész évre ...................................... 6 frt — kr. fél évre ........................................... 3 » — » negyed évre ..................................... 1 » 50 » Egyes szám ára 10 kr. — Kapható a kiadóhivatalban. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Vácz, Duna-sor 587. szám alatt. Ide küldendők a lap szellemi részét illető közlemények, az előfizetési pénzek, hirdetési dijak és hirdetések. Bérmenteilen levelek el nem fogadtatnak. Kéziratok vissza nem adatnak. HELYI ÉS VIDÉKI ÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP. Hirdetések: sora (négy hasábos garmond sor) ................................ Nyilt-tér: sora 30 kr. Bélyeg1 illeték : minden beigtatásnál .................... A nyugta-bélyeg külön fizetendő. 30 kr. Aratás. Peng a kasza a kaszás kezében. Ren- ) ; elekre hull a búza aranykalásza. Meg- ^ érkezett az aratás, a takarítás ideje, i mikor magyar betegségről gúnyolt földmivelő népünk a legforróbb melegben, legsilányabb étkezés mellett, 1 kevés megszakítással, hajnali 2—3 !> órától esti 9 óráig, legnehezebb dolgát r végzi. Siet a dolgával. Egymaga elvégzi, f Az aratón kiviil nincsen segítője. Kell i is sietnie. Uj búzáját, rozsát, inkább lesik mások, mint a saját fia. Aratáskor jár le váltó-adóssága. Aratáskor kell 3 az adót Í3 fizetnie. Sem előbb, sem r utóbb nem igen jut pénzhez. Az adó- l felügyelő nem hitelez tovább. Pár nap múlva lesz eladni valója. Megjelen hetivásárainkon, hogy pénz- 5 zé tegye, amit az Isten adott. Ilyenkor jut eszünkbe, — már másakor is megírtuk, — hogy hány járat- l lan vidéki termelőnek hallgattuk már r végig keserű panaszát. Egyiket a rná- zsálásnál, másikat a számolásnál, har- i madikat a fizetésnél röviditi meg rosz- lelkű vevője. Nem egyszer esett meg, — minden- r napos a panasz, — hogy a vevővel } akkor veszett össze az alkusz, mikor : a tapasztalatlan eladó gabonáját már a többi közé öntötte. Plogy melyikök A „Yáczi Hírlap“ tárczája. Vigyázzatok, szép leányok! Egy kis fiút ismerek én, Kicsi, mégis helyre-legény, Nem ijeszti őt meg semmi, Félénk sohsem tudna lenni. Hazája az egész világ, Ha ma itt van, holnap odább, Sőt azt is megteszi gyakran, Hogy egyszerre több helyen van. Rózsás-arczú szép lánykákat Fegyverével meg is támad; S a lány nem is veszi észre : Nyíl vágódott a szivébe ? Nem szúr, nem vág a fegyvere, Édességgel van az tele í Édességgel, de csak félig, A mig a seb meg nem érik. Haj! de akkor folyik mérge A kis lánynak szivére, Szúr, is, vág is és nincs semmi, Hogy lehetne gyógyitani? Vigyázzatok, szép leányok, Ne leljen e fiú rátok; Mert ha megfog, nincs kegyelem : Nagy úr Amor, a szerelem ! Sah. Nyári reggel. Kél a hajnal. Bíboros palástját Kiteríti messze a vidékre. Szelíd csókkal ébreszgeti, kelti Az álmodó földet a nap lénye. Néma csendet zaj váltja az erdőn, Szárnyra kel a kis dalnokok ezre, S bokrok alján, fák hegyében vigan Zendül a dal, csattog a dal egyre. Harmat csillog minden kis fűszálon, Szűz kelyhét a kis virág megnyitja, S könnyű szárnyán a reggeli szellő Csábos, édes illatát széthordja. huzza rendesen a rövidebbet, könnyen eltalálható. Ezen és hasonló visszaélések — nagyon természetes — leginkább és leggyakrabban nem a nagy-, hanem a kistermelőkkel szoktak megtörténni. A nagytermelő nem viszi piaczra terményét, hanem bevárja otthon a venni szándékozókat; meg értelmesebb is, módosabb is, nem félhet a vevő fogásaitól; de a kistermelő, — miután sokszor nincs hova lenni lelkének, mihelyt öt-hat zsák gabonát kiveret, a piaczra viszi, hogy mihamarabb eladja. Amint kérik, úgy adja, — hisz azért vitte a piaczra, hogy eladja, mert kénytelen eladni. Ha zsákját 20 — 30 krral olcsóbban adja is, eladja, csak pénzt lásson, mert meg van szorulva. A szédelgők meg épen a megszorult emberekre vetik ki ördögi hálójukat, hogy azokat könnyű szerrel kiforgassák vagyonukból. Mehet aztán a szegény jámbor panaszra. A rendőrbiztos a kapitányhoz utasítja, ez a járásbírósághoz, vagya szolgabiróhoz, egyik biró a—másikboz, büntető a polgárihoz és ezer a szerencséje, ha egész napja elveszett és valahol megszánják és jegyzőkönyvet vesznek fel vele, melynek rendesen „körösi szenteltvíz“ a foganatja. Igaz, ezen mi nem igen segíthetünk, ez drágán fizetett ólomlábú igazságCsacska csermely játszva fut a réten. Megtörik a nap sugára tükrén; Kristálytiszta hulláimban itt-ott Picziny halak játszadoznak fürgén. Csermely habja eltűnik a tóban, Gyors futását nyugalommal váltja S körülfogja élőkoszorúval Partjait a nefelejts virága. A derült ég, mint egy kaczér asszony A magasból mosolyogva néz le, Nézi magát hosszasan a tónak Ezüst szinü sima tükörében. Ez a tiszta, elbűvölő összhang Imádásra készteti a lelket, Imádni azt, aki egy szavával Mindeneket semmiből teremtett. Csapó János. Az esküvő. Erdélynek egyik legszebb falujában fényes násznép vonult az egyszerű falu templomába, hol a vidék legszebb hölgye örök hűséget készült|esküdni vőlegényének. A menyasszony halvány, szelíd arcza a menyei kéj boldogságában úszik, s a menyasszonyi koszorú olyan dicsfénnyel veszi körül a cherub arezot, mint a szende holdvilágot a csillagok. A falu népe apraja nagyja mind a templom ajtajához igyekszik, hogy minél közelebbről láthassa a büszke várkastély urának egyetlen menyasszony leányát; az asszonyok kezeiben galamb, búza, frissen kaszált fű volt, régi ős szokás szerint, hogy amazokat a menyasszonynak felajánlják, az utóbbit pedig útjára terítsék végtelen becsülésük s hódolatuk jeléül. A szende menyasszony a legszebb, és legőszintébb áldások között vonult Mária oltára elé. szolgáltatásunk egyik nyitott sebe, melynek begyógyitására egyelőre nin csen remény. Van azonban módunkban azon segíteni, hogy ilyes visszaélés piaczun- kon minél kevesebb essék meg. A vásár alatt tapasztalt visszaélések, a mellett, hogy a közerkölcsiségnek ártanának, egyrészt a termelőket elriasztják piaczunktól, hol a vám- és helypénz szedés visszaéléseivel is küzdeni kénytelenek, másrészt, maguk a szolid vevők is szükségleteik fedezése végett más felé fordulnak. így aztán ne csodáljuk, ha piaczunk elhagyatott, forgalmunk kisebb lesz s ha iparosaink vendéglőseink és kereskedőink évről-évre kevesebbet vesznek be. E bajon segíthetünk és kell is segítenünk. Két faktor tehet legtöbbet: a társadalom és a rendészet. Ügyeljenek fel első sorban a szolid kereskedők, hogy szédelgéshez szokott haj húszaik a termelőt rafin bizottságukkal meg ne károsítsák. A ki szédelgés nélkül nem képes megélni., el kell bocsájtani. Irtsák ki maguk közül a férgest, — hogy miképen, azt az illetők legjobban tudhatják. Becsületes eladó és becsületes vevő közt létrejött ügyletből mindkettő hasznot húz és megélhet; mellette pedig ez a közerkölcsösség ébresztésére és Minden arezon ünnepi öröm, meghatottság ül, csak két arcz bús, komoly, kettejük feje aláhanyatlik a nehéz gondtól, mint a kiket minden remény elhagyott. Leikeiket emészti valami. — Nem figyelnek a pap szavaira sem, ki ékes virágos szavakban ad tanítást a fiatal párnak a házas életre. Olykor, olykor csak szemeik találkoznak ; s a nő lopva törli le1 forró nehéz könnycseppjeit, s fojtja vissza bánattól kitört sóhajait. — A lehangolt férfit egy szigorú öreg ur szólitá meg. László te megint arra gondolsz, a mit megtilttottam ? Mindenki örül, csak a te arezod kétségbeeső, s ez nem való nővéred esküvőjén. — Apám! . . . s a daliás termetű férfi a fájdalomtól ellágyulva áll atyja előtt s reszketve akad meg a szó ajakán . . , csak fényes ragyogó szemei keresnek egy alakot a templom népe között. — László . . . s kemény hangon beszél az apa fiának, és erre az oltár elől visszafordul a szende mennyasszony, s kérő, biztató pillanatot vet a szigorú apára, és bánatos bátyjára, az apa elhallgat, de tekintete szégyennel vegyült haragot mutatva megfogja fiának karját s közelebb vonja a násznép közé. A fényes násznép visszavonult a még fényesebb tündéri fényben úszó várkastélyba. Az ifjú pár virágos diadalkapun vonul keresztül, minden felől zöld lombfüzérek veszik körül a mint a széles márvány lépcsőkön haladnak, s minden lépcső egy- egy virágszőnyeg. A fényes termekben a megtérített asztalok csak úgy görnyedeznek a sok ezüst az egészséges közforgalom kifejlődésének legelső feltételét képező kölcsönös bizalom fejlesztésére is jótékonyan hat. A szédelgő a jó nevű kereskedőknek árt. Azért ezeknek áll első sorban érdekükben az ilyes visszaélések megszüntetésén fáradozni. Legtöbbet tehetne azonban e téren egy szakavatott értelmes és megbízható rendőrség. A személyi és vagyoni létei biztonsága egyike a fejlődés azon feltételeinek, melyeket az egyén saját erejéből nem mindig képes magának megszerezni. A közigazgatásnak feladata az előfordulható támadások ellen ezen biztonságot az egyesnek, amennyire lehet, már jó előre megadni. Minél inkább szaporodik az egyén személyi és vagyoni biztonsága elleni támadás, s minél furfangosabb az egyén önvédelmének kijátszása, annál tevékenyebb, körültekintőbb, megbízhatóbb, erélyesebb és ügyesebb legyen a rendőrség. Ügyes rendszabályok alkotása esetleg a meglevőknek megfelelő rtíódosi- tása és azon rendszabályok szigorú, pontos végrehajtásának ellenőrzése: az egész amit a rendészet terén a köz- igazgatástól elvárunk. alatt, mindenütt fejedelmi pompa vakítja a szemet. Haza érve mindenki a kedves menyasz- szonyhoz siet, hogy üdvözölje és szerencse- kivánatait kifejezze előtte. Az apa és az anya szeretettel ölelik át karcsú termetét, s a leggyöngédebb szavakkal halmozzák el, ki most már nem az Övék. A bús fivér volt a legutolsó, ki nővéréhez közeledett. Iparkodtak minél lassabban beszélgetni, hogy idegen fülek ne hallják. A szende mennyasszony kéréssel vette körül fivérét: ne légy lehangolt ne hagyj fel a reménnyel; lehet, hogy megtörik a szülőink gőgje s nem fogják tovább meg akadályozni boldogságodat; majd én is közbenjáród leszek, hogy megengedjék, hogy felemelheted magadhoz a szegény mezei virágot. — Sejtelmem azt súgja édes Máriám, hogy soha sem leszünk egymásé; — pedig ha még soká nem hajtanak kérésemre, nem törnek meg kemény sziveik! . . . egy-egy . . . golyó . . . boldogokká tesz bennünket . . . Az ijedt tekintetet a taglejtéseket, és az arczkifejezéseket, a szigorú apa figyelte meg legjobban. A többi vendég a szomszéd termekbe vonult, hogy megbámulja a ritkábbnál ritkább, szebbnél szebb, és kedvesebbnél kedvesebb tárgyakat melyekkel a menyasszonyt rokonai, — barátnéi, — ismerősei lepték meg. — Ezt az időt használta fel arra, hogy jó testvére halálos sebére gyógyirt csepegtessen vigasztaló szavaival. Kedves gyermekeim, igen hosszúra nyúlt csevegéstek, majd feltűnőnek fogja találni a vendég-koszorú. Alig mondja ki az apa
