Váczi Hirlap, 1888 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1888-06-24 / 26. szám
Vácz, 1888. »ípdönté a válaszfalakat, melyek köztük ni melkedtek. Sok küzdelem után nem volt fi kadály többé. A szülők áldásukat adták £ yermekeikre. — Alig két hét választá már el őket a boldog pillanattól, melyben hő szerelmi jaüket örök esküvel fogják megpecsételni síz Isten szine előtt. — Ekkor gyalázatos raende-monda keli ült forgalomba. Aladár megtalálta a ráfi; álmák forrását. — Békés Imrében, kit Icjblakodó magaviseletéért Teréz egykor rj lutasitott magától, s aki ezért ily aljas ói lódon elégité ki boszúját. A sérelem olyan !o olt, melyre kellő elégtételt paragraphus lsem ad, melyet csak piros vér hullása o íoshatott le. A könyörtelen végzet Aladárt f. ivánta áldozatul ... az ifjú, nemes élet fi :ialudt örökre. Aztán eltemették. A rész- 9 Tét általános volt. A közmegvetés sujtá 9l»ekes Imrét, de csak addig, mig napile endre nem tért a közönség ez események i< Jlött. — Lassacskán feledésbe ment a lovagias gíigy . . . Békés Imre újra ünnepelt lön , szalonokban, Teréz pedig a boldogtalan 9; menyasszony, várta. . . várta vőlegényét... ó hónapok múltak el s a legtisztább szere- tiaem gyümölcsöt hozott . . . Teréz, az anya, [fi árta, várta s most is várja férjét és yérméké atyját . . . 4 Szegény! ki tudja meddig várja még?! II. L Fájdalmas gondolatok borultak lelkemre... >g gészen elmélyedtem eszméimbe . . . Észre 9« vettem, hogy a női osztályt férfiak áltják föl. Képzeletem előtt újra lejátszó- oíiott a megrendítő dráma minden fázisával, telkem fellázadt a modern barbárság igazságtalanságán. Egy kéz érintése rezzentett föl halluczi- ii íáczióimból: — Imádj halandó! — dörgött mögöttem l így erős férfi hang — én vagyok, aki ßwagyok, az első Úr Isten! — Imádlak Uram! — felelém. — Egyszer már láttatok Sina hegyén... s, le még látni fogtok egyszer; akkor lészen [fi.ajgatás és fogak csikorgatása . . . Imádj alandó! Erre egyet rándult az arcza s mosolyogva olytatá: — Különben budapesti házi úr vagyok, öbbszörös házi úr. A kincseimet pedig VÁCZI HÍRLAP. Afrikán túl a nagy szigeten őrzi a rendkívüli anyám. — Hogyan tett szert roppant kincseire ? — kérdém. — Születésemkor egy forintot adott a „rendes“ anyám; azt a 27-esre lutriba tettem . . . kijött a 27, s én 20 ezer forintot nyertem, ezt újra betettem a 27-esre, megint nyertem s úgy folyton 15 éves koromig. Ekkor a nagy szigetre vitettem kincseimet. De mindez még semmi! A legtöbb a házbérből jött be, mert én is stei- geroltam ám, mint engem, mielőtt házi úr voltam . . . Imádj halandó! Szegény főisten ! téged meg bizonyosan a lutri segített e kriptába ! Alpári Lajos. ÚJDONSÁGOK. * Mindazok, kik lapunk előfizetési dijaival hátralékban vannak, tisztelettel felhivatnak, hogy a hátralékos előfizetési pénzeket mihamarabb beküldeni szíveskedjenek, hogy anyagi áldozatok árán fentartott lapunknak fölös számú példányban való nyomtatása által kiadásainkat szaporítani ne kénytelenittessiink. * Személyi hírek. Tragor Antal ujonan kinevezett sződi plébános hivatalát a hét folyamán fogja elfoglalni. — H e 1 c z Ferencz kir. járásbiró hivatalát jövő hó elsején foglalandja el. — C s i k y királyi ügyész f. hó 23-án Yáczon járt, s a kir. jbiróságnál látogatást tett. — B e r e c z Gyula városunk szülöttje, s a fiumei m. kir. polgári iskola igazgatója, a nyarat nejével együtt városunkban fogja tölteni. Uj háziúr. J o ó Jánosnak Váczon a nagypiaczon levő emeletes házát a megholt Joó János örököseitől 26,000 írtért I n t z é d y Soma kereskedő vette meg. * Királyi kitüntetés, ő Felsége a király f. é. junius 2l-dikén Budapesten meglátogatta a kereskedelmi múzeumban levő állandó kiállítást, hol K ei 11 e r István cs. kir. udvari kocsigyáros polgártársunknak is 12 darab kocsija van eladás végett kiállítva. A királyi látogatás ideje alatt Reitter István is jelen volt a kiállításon. — ő felsége megnézvén Reitter kocsijait, be- mutattatta magának azok készítőjét. Bemutatás után a király hosszabb mintegy 5 percznyi beszélgetésbe ereszkedett polgártársunkkal. Kérdezte, hogy mint megy az üzlet, van-e kellő megrendelő. Mind a 12 kocsinak megtekintése után, megjelentetett a királynak, hogy az országos vörös kereszt egylet számára a sebesült szállító hegyi kocsikat is Reitter készítteti, mire a király még egy ideig beszélgetvén vele, s kocsijait szépkivitelök miatt megdicsérvén, „örvendek“ kitüntető búcsúszó mellett továbbhaladt. * Jubileum. Az aszódi ág. evang. algymnasium 3záz éves fennállásának öröm ünnepét üli meg 1888. évi junius hó 27-én, mely örömünnepélynek sorrendje a következő: 1. Felvonulás a templomba d. e. 10 órakor. — 2. Ugyanott hálaadó ének, oltári ima, ezt követi szónoklat, ismét ének és végül oltári áldás a pest megyei ev. Esperesek által megtartva. — 3. Disz közgyűlés a templomban. — 4. Kivonulás a gymnasiumi térre. — 5. Földváry Mihály pestraegyei esperességi felügyelő és alispán beszéde. — 6. Dr. Moravcsik Gyula budapesti ügyvéd költeménye a volt tanulók nevében. Szavalja Be ke Andor gymnasiumi tanár. — 7. A gymnasium történeti vázlata. Szerkesztő és előadja Petry Gyula gymn. tanár. — 8. Csengey Gusztáv theologiai tanár költeménye a volt tanárok nevében. Szavalja Zuberecz Pál gymn. tanár. — 9. „A száz éves tanoda.“ Irta és előadja Dr. Melczer Gyula acsai lelkész, a gymnasium volt növendéke. — 10. Közebéd. — Jegyzet: Kedvezőtlen idő esetén az ünnepély a templomban fog megtartatni. Ez ünnépélyre városunkból is többen készül nek. * Szóbeli érettségi vizsgálat. A váczi kegy. r. gymnasiumban a szóbeli érettségi vizsgálatok f. évi junius hó 27 és 28-dik (szerda és csütörtök) napjain fognak megtartatni. 1 Vizsgálatok. A váczi m. kir. országos siketnéma intézetben 'a záró vizsgálatok f. é. juniás 17-dikén fognak megtart- tatni. * Jegyző-választás. Sződ községében a jegyzői állás f. évi junius hó 27-dikén délelőtt 10 órakor tartandó választás utján fog bdtöltetni. * Szabadlábra helyeztetett: Félix Mihály volt sződi jegyző, ki ellen hivatali bűntett miatt bűnügyi vizsgálat van fo lyamatban. * Mulatság. A Pest-Pilis Solt-Kis- kún megye község-jegyzői egylete által az orsz. jegyzői árvaház alapja javára Gödöllőn 1888. évi junius hó 28 án kirándulás, közebéd és tánczczal egybekötött nyári mulatság fog tartatni. A 65 tagból álló rendező bizottságban Váczról Gajáry Géza, Gosztonyi Miklós, Pencz Ferencz és Rudnyánszky László foglalnak helyet. Személyjegy 1 frt, családjegy 2 frt. Részletes programra Gödöllőn a nyári mulatság napján fog szétoszttatni. Tűz. F. hó 14-dikén (kedden) délután 3/44 óra tájban Váczon (Kis Váczon) a Duna- soron E n d r é d y Mihály házában egy sertés-ólban gyermekek gyufával való játéka következtében tűz ütött ki, melyet a kellő időben megjelent tűzoltók elnyomtak, mielőtt tovább terjedhetett volna. Junius hó 24. Halálozás. Varosunk egyik veterán polgárát Payerl Károly módos kőfaragó mestert f. hó 19-dikén 70 éves korában kiragadta a halál az élők sorából. Haláláról családja az alábbi gyászjelentést bocsájtotta ki: A legmélyebb fájdalommal alulírottak úgy maguk, mint az összes rokonság nevében szomorodott szívvel jelentik, a legjobb férj, a legnemesebb szivü atya és nagyatyának Payerl Károlynak életének 70-ik, boldog házasságának 49-ik évében, folyó évi jun. hó 19 én déli fél 12 órakor, hosszas szenvedés után történt csendes elhuny tát. A boldogult hült tetemei folyó évi jun. hó 21-éu, délután 5 órakor fognak a róm. kath. egyház szertartásai szerint a középvárosi sirkertben örök nyu- galomra tétetni. Az engesztelő szent-mise áldozat lelke üdvéért jun. 22-én reggel 8 órakor fog a felsővárosi plébánia templomban a Mindenhatónak bemutattatni. Váczon, 1888. jun. hó 19-én. Áldás és béke poraira! özv. Payerl lvárolyné született Beck Francziska mint neje. Leánya: Payerl Mária férjezett: Nagy Ferenczné, Nagy Ferencz mint veje. Unkái: Ferencz’ János, Mária, Anna, Sándor és Erzsébet. — Steinér Sándor szigorló orvos, dr. Steiner Márton orvosnak széptehetségü fia f. hó 21-dikén 28 eves korában meghalt. Haláláról családja az alábbi gyászjelentést bocsájtotta ki: Dr. Steiner Márton saját és gyermekei Jenő, Aladár és Lajos, valamint rokonai nevében mélyen szomorodott szivvel jelenti felejthetetlen kedves fiának, illetőleg fivérüknek Steiner Sándor szigorló orvosnak, hosszas betegsége után folyó hó 21 én reggeli 7 órakor, életének 28-ik évében történt gyászos kimultát. A boldo- gultnak hült tetemei folyó hó 22-én délutáni 4 órakor fognak az izr. sirkertben örök nyugalomra tétetni. Vácz, 1888. év junius 21-én. Áldás és béke poraira! Temetése f. hó 22-dikén ment végbe igen nagy részvét mellett.— Stefan Ilka, Stefan Ferencznek a „Csillag“ vendégfogadó haszonbérlőjének kedves leánya f. * ltévi junius hó 19-dikén életének 18-dik évében meghalt. Haláláról 14 hónap alatt 3 felnőtt gyermek elvesztőt gyászoló családja a következő gyászjelentést bocsájtotta ki: Alulírottak a legmélyebb fájdalomtól áthatott kesergő szivvel jelentik a feledhetetlen szerető leány és unoka Stefan Ilkának folyó évi junius hó 19-én, délután fél 2 órakor, a halotti szentségek ajtatos felvétele s hosszas szenvedés után, életének 18-ik évében, tüdővészben történt gyászos elhunytát. A megboldogultnak drága földi maradványai folyó évi junius hó 21-én, délután 4 órakor fognak az alvárosi sirkertben lévő családi sírboltba örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő szent-mise áldozat pedig folyó évi junius hó 22-én, reggeli 8 órakor fog a székesegyházban a Mindenhatónak bemutattatni. Váczon, 1888. évi junius hó 29-án. Örök béke hamvaira! Stefan Ferencz és neje szül. Kremier ;g-3gy kicsit megöregedett, hanem azért még ii nindig piros arczu és jókedvű. Apám azt ikarta, hogy jöjjön be a szobába, de Jyörgy nem akart és rögtön azt kérdezte zíí Jkomorodva: „Hogy van a családom, hogy [frran Gigia?“ — Jól volt még egy pár napja. I György nagyot sóhajtott. — Hála legyen Istennek. Nem mertem ni dmenni a siket-néma intézetbe, a nélkül, aogy ne tudnék valamit felőle. Itt hagyom áskámat és szaladok érte. Három esztendeje, rogy nem láttam az én szegény kis leá- lyomat; három esztendeje, hogy nem lát- ir-:am senkit az enyéim közül. Apám most igy szólt hozzám: Kisérd d! — Még egyet, bocsánatot kérek, szólt nőst a kertész künn a lépcsőházban, de ipám félbeszakította: Hát a dolgai, hogy di. nentek? Köszönöm, — feleié, —- hála Istennek, ól; egy pár fillért meg is takarítottam; le kérdezni akartam valamit: hogy halad x szegény néma leányom tanítása? mondja iérem; Mikor elhagytam, olyan volt szegényke, mint az állat. En bizony keveset fizom azokban az intézetekben. Megtanulta-e már azokat a jeleket? A feleségem irta ugyan, hogy tanul már beszélni, már haad, de azt gondoltam magamban, hogy nit ér, ha megtanulja a jeleket, ha én majd nem értem meg! Hogy közlekedem tr najd azzal a szegény kicsikével! Hiszen azok a jelek jók, ha egymással akarnak j rintkezni, már mint az egyik szerencsét- en a másikkal! Hát hogy van? Hogy csi- tálják azt a dolgot? Apám mosolygott és igy felelt: — Én nem mondok most magának sem- nit, majd meglátja; csak menjen, csak Génjén, ne foszsza meg leányát egy percz- ' ;'l «ein! Az intézet közel van. Útközben a kertész nagy lépéseket téve, szomorúan beszélt hozzám : — Oh az én szegény Gigiám oly szerencsétlen hibával született. Sohasem hallottam tőle az apa szót s Ő sem hallotta ajkamról a „leányom“-at, sohasem mondott és nem is értett egyetlen szót a világon. Nagy szrencse, hogy akadt egy jótékony úri ember, ki viseli az intézeti költségeket, de hát Gigia 8 éves kora előtt nem mehetett oda. Most három esztendeje van, hogy távol van hazulról s már 11 éves lesz ma-holnap! Megnőtt ugy-e, mondja csak kérem? Jó kedvű? — Majd meglátja, majd meglátja — fe1 leltem én szintén nagyokat lépdelve. — De hol van az az intézet? — kérdezte ő. — A feleségem akkor vitte oda Gigiát, mikor én már elutaztam volt; — azt hiszem, erre kell menni. Épen oda érkeztünk. Rögtön beléptünk a vendégszobába, hol egy őr jött elénk. — Én Gigia Voggi apja vagyok; kérem a leányomat, de mindjárt. — Most játszanak odakünn, — felelt az őr — mindjárt értesítem a tanítónőt. Es ezzel eltűnt. A kertész nem tudott többet se szólani, se egy helyütt állani; nézegette a képeket, de azt hiszem nem látott belőlük semmit. Ekkor megnyílt az ajtó s egy tanítónő lépett be, egy kis leányt vezetve kezén. Apa és leány egy perczig egymásra tekintettek, azután egy szökéssel nagyot si- jsoltva, egymás karjaiban termettek. A lányon fehér és rózsaszín sávos ruha volt, meg egy szürke kötény. Valamivel magasabb nálam. Sirt és apja mind a két karjával szorosan magához ölelte. Majd nézegetni kezdte tetőtől talpig, csillogó szemekkel és pihegve, mintha valami nagy útról jönne, azután felkiáltott: — Jaj, hogy megnőtt, hogy megszépült, az én szegény kis Gigiám, szegény kis néma lányom. — Ugy-e kegyed a tanítónő, kisasszony? Mondja neki, hogy beszéljen csak az ő jeleivel, majd értek valamit belőlök, s aztán majd lassan én is megtanulom. Mondja neki hogy adjon értésemre valamit, ha jelekkel is! A tanítónő mosolygott és halk hangon igy szólt a leányhoz: — Ki ez az ember, aki eljött téged meglátogatni ? És a leány vastag, különös hamis hangon, — mint a milyenen egy vadember beszélne, a ki először próbálja használni nyelvünket — de tiszta kiejtéssel és mosolyogva így felelt: — Az é des a pám. A kertész meglepetve hátrált, és mint egy bolond felkiáltott: — Beszél! Hát lehetséges? Hát lehetséges ? Beszél! Hát te beszélsz, édes gyermekem, mondd csak ! beszélsz, — és megint megölelte és háromszor homlokon csókolta. — Hát nem jelekkel beszélnek, kisasz- szony ? — Nem bizony, Voggi úr, nem jelekkel beszélnek. Az a régi módszer; itt az uj módszer szerint tanítunk; a beszélő módszer szerint. Hát maga ezt nem tudta? — Én nem tudtam semmit — felelt a kertész mámoros örömmel. Három éve, hogy távol vagyok innen. Meglehet, hogy meg is írták nekem, de nem érttettem; én már csak olyan tökfejü vagyok. Oh, édes lányom, hát te megértesz engem! hallod a hangomat! felelj csak egy kissé, megértesz? érted, a mit mondok? — Dehogy! felelt a tanítónő — hiszen a hangot nem hallja, mert siket, hanem a maga szája mozdulatából megérti miféle szavakat mond. Ez az egész ; de nem hallja a maga szavait és azt se hallja, a mit ő mond magának. Kiejti azokat a szavakat, mert mi rá tanítottuk hangról hangra, hogy kell idomítani az ajkat, a nyelvet, milyen erőt kell kifejteni a mellével, meg a torkával, hogy egy hangot ki tudjon ejteni. A kertész nem érttette meg és tátott szájjal bámult. Még nem hitte el a dolgot. — Mondd csak, Gigia — kérdezte a leányt, fülébe súgva — örülsz, hogy megjött az édes apád? — És eltávolodva tőle, várta a választ. A lány ránézett gondolkozva, de nem szólt semmit. — Az apa elszomorodott. A tanítónő mosolygott, aztán igy szólt: — De jó ember, nem felelhet, mert nem látta ajkait, mozdulatait! hiszen maga a fülébe súgott ! Ismételje csak a kérdést, de úgy, hogy arczát az ő arcza elé tartsa. Erre az apa, leányának szeme közé nézve, ismételte: — Örülsz, hogy apád megérkezett, meg hogy többé nem megy el ? A lány, a ki figyelmesen nézett ajkaira, iparkodva még a szájába is betekinteni, egészen szabadon igy felelt: — I gén ö-rü-lök, hogy meg-jöt-téi és hogy nem mégy töb bé el. Az apa most szenvedélyesen megölelte, s aztán sietve, mintegy, hogy jobban meggyőződjék a dologról, egészen elhalmozta kérdésekkel. — Hogy hívják anyádat? — An-to-ni-á-nak. — Hogy hívják húgodat? — A-dél-nek. — Hogy hívják ezt az intézetet?
