Váczi Hirlap, 1887 (1. évfolyam, 2-26. szám)
1887-11-27 / 22. szám
VÁCZI HÍRLAP. November hó 27. Vácz, 1887. polgármester, mint árvaszéki elnök, rendszerint pedig a közgyűlés intézkedik. Az árva birság’ pénzek kezeléséről, 129. §. Az árva birság pénzek az 1877. XX. t.-czikk 192. § a értelmében a város vagyontalan árváinak tartására és kiképzésére fordittatnak. A birság pénzeket az árva-pénztár, külön kezeli. 130. §. Minden birsági végzés jogerőre emelkedés után az árva-pénztárral közlendő és általa külön birsági nyilvántartásba előírandó. A pénztár a bírságok befolyásáról, elmaradásáról vagy behajthat- lanségárói havonként jelentést tenni köteles. 131. 1. ,A pénztár bevételeiről és kiadásairól : „Árvák birság és segély-pénztárának naplója“ czime alatt az 56. §. szerint hitelesített rendes napló vitetik a következő rovatokkal: a) Napló szám vagyis a bevételi és kiadási tétlek folyó száma, az év elejétől végéig. b) Melléklet folyó szám. ej A bevétel vagy kiadás napja, az átadó vagy átvevő neve és a bevétel vagy kiadás tárgya. cl) Bevétel készpénzben és betét könyvek értékében (2. rovat). e) Kiédás készpénzben és betét könyvek értékében (2. rovat). f) Jegyzet, Á birság napló vezetésénél az 58 és kö- v tkező §§-ban toglalt elvek követendők. Mellékletei a rendelvények és nyugták, melyek szintén napló és folyó számmal jeleleudők. (L. a XV. sz. mintát.) 132. §. A pénztári készlet az árva-pénztárban, más pénztári tárgyaktól elkülönítve őrzendő, kölcsön nem adható, hanem e városi közgyűlés áltál kijelölt pénzintézetnél a bírságok pénztára nevére váltott betét-könyvre helyezendő el. 133. A birság pénzek a közgyámnak a vagyontalan árvákra nézve beterjesztett jelentése alayján (33. §. 10. pont) az árvaszék által azok segélyezésére utalvá- nzoztatnak. A kiosztott segély helyes fel- használását a közgyám ellenőrzi. 134. §. A birság péozekről minden év végeztével az előző szakaszokban megállapított elvek szerint, külön szabályszerű számadás készítendő, s számvevői elvizs gálása után minden év ápril 1-ig az árva- tár számadásaival együtt a városi közgyűlésnek bemutatandó. Átmeneti intézkedések. 135. 1. Jelen szabályrendet életbe lépte után az árva-pénztár átrovancsolására és rendezésére a közgyűlés egy három tagú küldöttséget választ, és annak közbejöttével az árvatár követelése és vagyoni állása az árvaszéki elnök vagy előadó ülnök közbejöttével átvizsgálván, a már nagykorúságot elértek vagyona vagy értáke az árvapénztárból kivezetendő, s az érdekelt fél átvételre felszólítandó, illetve kötvénye részére kiírandó, esetleg költségére birói letétbe adandó. A tartalék alap mennyisége mérlegileg pontosan megállapítandó, s a szerint lesz az uj kezelésbe átvezetendő. 136. §. Mindazon kölcsöntőkék, melyek telekkönyvi bekebelezéssel a jelen szabály- rendelet értelmében egy általában biztoÄ „Yáczi Hírlap" tárczája. „Verses könyveméből. Elhajlott a virág az őszi szél alatt. Édes kelyhe nem nyit már élénk szirmokat; Mint, halálra sebzett madár, csapong szárnya Az időnek; bomlott, őrült tánczát járja. Csörögve nyújtja im sorvadó betegként, Száraz karjait e fa, kérni u ; reményt. . . Borongós lett minden, puszta is, mint avar; A hó fehér leple csak zúzmarát takar. A hús hervadásnak ölő éjszakáját A föld s virág fájón kezdi álmodni át. Remegve kétkedik : ér-e majd uj tavaszt, Lesz-e ébredése, mely uj rügyet fakaszt ?! fth lesz .. . lesz ! Teljesül majd a legszebb álmod: Napsugár köszöntget s kíván boldogságot: Csak én — meddő remény közt — hiába várom A szebb jövőt hozó csendes . . . kimúlásom! Kapás Lajos. A természet az ember szolgálatában. (Folytatás és vége.) Nem lehet itt czélom -- de nem is .érzek rá képességet az anyagelviségnek emberi méltóságot lealacsonyitó, embert emberségéből kiforgató hatását hőve ben fejtegetni ; igénytelen nézetem szerint azon ban annyit mégis merek mondani: hogy sitva nincsenek, továbbá mindazon kölcsön tőkék, melyekre nézve a biztosítékul szolgáló jelzálog a jelen zsabályrendeletnék megfelelő biztosítékot nem nyújt, végre mindazon kölcsön tőkék, melyek' a jelen szabályrendelet értelmében kölcsön adható legnagyobb összeget vagyis az 5000 forintot meghaladják, a kellően nem biztosított illetőleg az 5000 forintot meghaladó részre nézve a szabályrendelet életbe lépésétől számított félév alatt felmoodandok ; a mennyiben azonban valamely ilyen követelés azonnali behajtása az egész összeg behajthatóságát, veszélyeztetné, míg haladék mellett annak behajtása biztosítható lenne, az a városi közgyűlésnek külön teendő jelentés mellett a küldöttség indítványára még további 5 évre a jelenlegi adósnál törlesztés feltétele mellett meghagyandó. 137. §. Minden régi adóstól, bár kölcsöne a jelen szabályok szerinti biztosítékot nyújtja is, a törlesztési módozatokra és a jelen szabályrendeletbeli kötelezettségek elfogadására s a kölcsönétől járó tőke és járadék adó fizetésére telekkönyvszerü pót- nyilatkozat veendő, ellen esetben felmondandó és behajtandó. 138. §. Jelen szabályrondelet 1885. évi január hó 1 én lép hatályba; de a 135. §- ban jelzett küldöttségi eljárás, annak jóváhagyása után azonnal megindítandó és az uj könyvelési rendszer azannal elkészi tendő. Kelt, Yácz város képviselő testületének 1884. évi április 27-én tartott közgyűléséből. Regele Károly, s. k. Réty Ignác#, s. k. jegyző. polgármester. Másolat. Magyar kir. belügyminiszter. 46708/IX. sz. Pest-Pilis-Solt-Kiskún megye közig, bizottságának Budapesten. A gyámsági és gondnoksági ügyek rendezéséről szóló 1877. XX. t.-czikk folytán Vácz város által alkotott, s a megyei közig, bizottság által f. évi augusztus hó 13-án 1521. szám alatt felterjesztett szabályrendeletet ezennel jóváhagyom. Miről a megyei közig, bizottságot a szabályrendelet két példányának visszarekesz- tése mellett oly felhívással értesítem, hogy jelen rendeletemet hiteles alakban a szabályrendelet, mindkét példányára reá vezettetvén, annak egyik példányát, mint Vácz város árvaszékére nézve az 1887. XX. t. czikk 212. §-a értelmében felebbvi- telő hatóság hivatalos használatra tartsa meg, a szabályrendelet másik példányát pedig Vácz város képviselő testületének további [intézkedés végett adja ki. Budapesten, 1884. augusztus 16 án a miniszter meghagyásából: LuTcács György s. k. miniszteri tanácsos. Szívós s. k. közig, kiadó. A közönség’ köréből.*) köszönet nyilvánítás. A váczi főt. irgalmas rendház, méltányolva ama nemes őzéit, melyet a helybeli kath. legényegylet megalakulásakor maga elé tűzött, figyelembe véve egyszersmind annak szerény anyagi helyzetét, noha már *) A közönség érdekében közzétett czikkek ezen rovatban díjmentesen közöltéinek. Szer k. az anyagelviség előbb utóbb éppen ellenkezőjét fogja előidézni annak, mit szájbős követői vele elérni gondolnak. Az emberi társaság tökélye — a szabadság csak morális utón érhető el és gyakorolható. Eszméje nem az anyag tanulmányozásából eredt, mert ebben minden szükség, minden határozott. A szabadság szabad, mint a lélek. Kérdeni, hol székel a lélek, éppen annyi, mint kérdeni, mily alakkal bir, vagy mennyit nyom ! De ha a léleknek nincs is határozott alakja, annyit mégis tudhatunk, hogy bizonyos helyet foglal el, azon értelemben, mennyiben az anyaghoz való viszonyai az érzékek által reá gyakorolt benyomások következtében, az életszerves rendszer bi zonyos pontján érintkeznek. O az érzetek közvetítője s öntudatra ébresztője. „Mert mi tartja fenn és ÖS3ze az emberiséget? — így zárja be székfoglaló értekezését Greguss — Hit, erkölcs kegyelet, egyéni önérzet. De éppen mindezt semmisíti meg az anyagelvi felfogás; ez bontja fel a kötelékeket, melyek embert omber- hez csatolnak s a társaság fennállhatúsát biztosítják. Ha azok oda lesznek, oda lesz az emberiség.“ De ki is tagadhatná, miszerint a természetben az anyag melleit a morál el veit is látjuk kifejtve. Az állatországban például, a rend, békeszeretet, kitartó akarat, bátorság, szor| eddigelé is nem egy betegét^ kegyeskedett | ingyenes gyógykezelésben részesíteni: kö- | zelébb a gondjaira' bízott koródába egy, szükség esetén pedig két egyleti beteg tagnak ingyen való fölvételét méitoztatott felajánlani. Á mélyen érzett bála szent közelmét teljesítjük, midőn e becses lapok utján is legfori óbb köszönetünketnyilvánitjuk nemes- szivű jótevőinknek, kik ezen önzetlen s tisztán a felebaráti szeretet _ által sugajt elhatározásukkal egyletünk iránt való jó indulatuk s kegyességüknek ily szépen szóló bizonyítékát nyújtani méltózt.attak. Yácz, 1887. november 21-dikén. A váczi liatJi. legényegylet. Fővárosi levél. Budapest. 1887. november 22. Nem szeretem a szomorú, sivár tájékot, nem szeretem a borongós, őszi időt, oly lehangoló, úgy elkomoritja az ember kedélyét. Pedig mostan igazán olyan lehangoló, komor.idő van. Ileggelenkint nehéz kod lepi el a főváros utczáit, melyen keresztül még a vén Gell ért-hegy is hasztalan iparkodik átlátni Pestre; kellemetlen idő a sétálókra, de legalkalmasabb arra, hogy ihlet szállja meg az u. n. „fűzfapoétákat.“ ■Leimt is most olvasni sok „Őszi dalt,“ lehet most olvasni sok olyan verset, mely Irmában, Mariskában, Pániban és a többi szépségben akarja a szerelmet felkelteni. Még a Petofi-társaság gyűlésén is hallottam ilyen Páni-dalt; csakhogy az még sem volt „ilyen,“ hanem „amolyan.“ Vasárnap d. e. 10 órakor tartotta a Petőfi-társaság felolvasó gyűlését az Akadémia kistermében. A termet hölgy közönség és egyetemi ifjúság töltötte be. Nem csodálom, ha a felolvasók olyan kedvvel olvasnak, hiszen lángra gyújtja őket, ihletet ad nekik a sok csillogó szempár. Még az öreg Komócsy is (meg ne tudja, hogy öregnek hívom őt, az öregifjú hős szerelmest! . . .) olyan érzéssel olvasott, csak úgy billegett bele szép. fehér kecskeszakái la. És a felolvasó asztalhoz ül Ábrányi Emil. Minden szép szem feléje fordul; a hátul- iilők ágaskodnak, csakhogy kedvenezüknek minden mozdulatát láthassák. Boldog Ábrányi ! . . . Még a szépségével is gondol a szebbik nem egynémely képviselője. Az egyik bölgyecske ezt csicseregte szomszédnőjének: „Megmondom Ábrányinak, hogy ne vágassa le tüskésre a szakáját, akkor még szebb lesz!“ . . . „No, most jön !“ „Mi jön?“ „Hát Lanka Gusztáv visszaemlékezése a szerencsétlen Balázs Sándorra!“ Oly nagy volt az érdeklődés e tárgy iránt, oly nagy reményeket keltett ezen tárgy a nők körében és ép oly nagy volt csalódásuk. Nem azt akarták ők tudni, hogy mily kétségbeesetten kapkodott fühöz-fához a szerencsétlen iró, csakhogy vagyonát restaurálja, nem azt akarták tudni, hogy eczetes uborkával akart kereskedni ő, az iró, nem azt akarták tudni, hogy éjszakákon át dorbézolt a szerencsétlen ember, galora, józanság számtalan példáira akadunk. Mondhatni, hogy a társas állatok fenál 1 hatása egyedül csak erényekre van alapítva, — így pl. a méheké szorgalomra, a felsőbbség tiszteletére, a hangyáké bátorságra, vas következetességre. Mutatják ők a bölcs embernek rendíthetetlen következetességgel, fáradhatatlan szorgalommal, óvatos kiszámítással létrehozott müveik és fentartott társadalmaik által, hogy csak a munka, a rend, a felsőbbség tisztelete, észszerűen kiszámított intézkedések, az ösz- szetartás, egyetértés, kölcsönös segélyezés és áldozatkészség adhatnak állandó boldog és szabad létet e földön, hogy nincs erő, mely ily erényekre alapított társadalmakat felbontani képes legyen; hogy a henyélés, féktelenség, önzés, czivakodás, meggondolatlanság a társadalmak felbomlásának előkészítő tényezői. A természet nagy könyvében mindenkinek, ki belőle tanulni akar, élő hetükkel vannak feljegyezve és kifejtve az emberi társaság fenállásának egyedüli biztosítékai — a bit, moral, aeszthetika alapelvei. „Az igazi helyes természetbúvár!at Istenhez vezet“ mondja tovább ugyancsak Greguss. „Az oczeán lakói szintúgy vannak égaljhoz kötve, mint a szárazföldiek; mert a Mindenhatónak ugyanazon keze, mely a liliomoknak ruhát ád, a verébről gondoskodik, képeli a gyöngyöt és táplálja a bálnát. Földön vagy tengeren mindnyájan az ö teremtményei vanem — de szerettek volna meleg visszaemlékezést hallani, szerették volna hallani, mit szólhat egyik humorista a másikról. És e helyett az egyik humorista kíméletlenül leleplezi a másikat. De menjünk e gyűlésiül! Hagyjuk nyugodni a szerencsétlen Balázs Sándort ! Ézt a leleplezést nem érdemelted ! Az Akadémiáról e keserű csalódással sétálni mentem, helyesebben, csak sodortatni hagytam magamat a sétáló tömeg által. Figyelmesen körültekintek és im egy kávéház ajtaján a következő széles, nyomtatott szalag vonja magára figyelmemet. „Már csak rövid ideig fellépte Mária Gaetana Pignatelli Cerciarai berczegnőnek!“ Na, ezt már megnézzük! Leirom, hadd tudják kedves olvasóim, hogy néz ki egy herczegnő a színpadon .... pardon ! a kávéházi énekesek porondján. Ha megharagszik is a kegyelmes herczegnő, de csak termetes hentesnéhez hasonlíthatom. Kövér, elhízott, magas; semmi sem árulja el a herczegnőt és ha a hajában tündöklő herczegi koronát nem láttam volna, nem is tudtam »volna soha, hogy herczegnőt láttam. Szóval: közönséges chansonette-énekesnő. Közönséges, mondom, mert hangja sem herczegi, a mit azzal iparkodik helyreütni, hogy felváltva németül és francziául énekel. Ő még abban sem bízik, hogy koronájáról felismerik benne a herczegnőt, hanem elénekeli, hogy: „Ich bin die Fürstin Pignatelli.“ Bizony ezt kellett tennie, máskép nem tudják, kit csodálhatnak. Bezzeg nem teszi ezt Blaháné, mégis tudja mindenki, ki énekel, ha a „nemzet pacsirtájának“ hangját hallja. Most még jobban szeretik és dicsőítik őt, mint az előtt, mert „a halál torkából“ jött. Még Coquelin és fia is tapsolt az előadáson, melyet tiszteletére Blaháné közreműködésével rendeztek. Es igy van az rendjén. Ha Coqueünnek tapsolnak, miért ne tapsoljon ő is másnak, kivált, ha az a másik; Blalia Luiza. Mert tapsolnak Coqueünnek az operában, mióta Don Caesar de Bazaltban mutatta be magát. E szerepben mutatta be tehetségének valamennyi csillogó oldalát először. Majd fellépett Chamillac- ban és a lapok elragadtatással Írtak művészetéről. Az egész művészvilág Coquelin nevét hangoztatja; az irói körben estélyt rendeztek tiszteletére, melyen ő szellemes felköszöntoben fejtegette nézeteit a művészet felett és meleg szavakban emlékezett meg Lisztről, Reményiről, Munkácsyról, Paulayról és Blahánéról. Ha már művészekről szólok, meg kell emlékeznem azokról is, kik hangversenyeket rendeznek. A Krancsevics-négyes ezen hó 30-án rendez újból hangversenyt, Sarasaié is erősen produkálja magát és társul állott melléje Marx Berta, a hírneves zongoraművésznő. A filharmonikusok sem engednek, ők is érdekes mősort állítanak fel hangversenyeiken. Szóval most itt van a szépmüvészetek ideje. Megnyílt a második őszi mütárlat szebbnél szebb képeivel. Régi ismerősünk, Temple János két sikerült képet állított ki. Az egyik: „Városligeti bieroglyphák,“ a másik: „Párbaj-jelenet.“ Az előbbit már meg is vették. Még Vácz városa is képviselve van a mütárlaton. Nem mintha váczi festő i állított volna ki valamit, hanem Mészöly Gézának, a nem rég elhunyt festőnek gyünk, törvényeinek alávetvék, és munkatársak az ő nagy háztartásában“ — mondja Maury „A tenger geográfiája“ czírnű müvében. Anyagot látunk mindenhol, de mindez nem elegendő. Ez anyagnak mozgásba is kellett hozatnia, hogy az'ember, ki a világegyetem okfejét illetőleg erővel vakságban akar maradni, ne rejtőzbessék az anyag szükségessége mögé. Az anyagnak, még ha az örök szükségesség terméke volna is, szüksége van egy okfűre, mely azt mozgásba hozza; s ha e mozgató erő nem értelmes és szabad, a mozgás elemei, úgy mint az irány és gyorsaság, éppen semmi által sem fognak meghatároztatní. Ama tömérdek lények a földön, melyek az emberre nézve haszontalanoknak, vagy éppen ártalmasoknak látszanak, koránsem bizonyítják a teremtő értelmiség hiányát; mert amely mértékben hiányos az élet- szervezet a természetnek ezen ritkább eltéréseiben : szintoly feltűnő a tökély, mely az egészben uralkodik; továbbá a kivétel, az ellentét által csak annál jobban kitünteti a szabályt. Az embernél is, midőn Isten szabadsággal ruházta föl, megengedte, hogy némelyek, sőt mindnyájan is, többé vagy ke- vésbbé eltérhessenek azon rendes ösvényről, melyet nekik kiszabott: úgy mindazonáltal, hogy az egésznek állhatatossága, a fontartó erők megváltoztatásának ellent
