Találmányok leirása, 1894
Jégtörő.
__359 zett carbazolkálium vagy nátrium ezalatt jól leülepedett, úgy hogy az alkalmazásba vett carbazolban, illetőleg anthracénhátrálékokban foglalva volt egyéb tisztátlanságoktól könynyen kiválasztható. Az ily módon előállott carbazolsót már most egy magában vagy bizonyos mennyiségű hamuzsír, szóda- vagy marókáli hozzáadásával, (melyhez még a kellő mennyiségű vasport elegyítjük, ha vérlúgsó állítandó elő,) arra való edényekben lassan világos vörösizzásig hevítjük s ebben hosszabb ideig megtartjuk. Az előállt ömlesztéseket erre szokott módon kilúgozzuk és a lúgot cyankáliumnak, illetőleg vérlugsónak dolgozzuk fel. Hogy carbazolkálium álljon elő, mely a cyan-vegyületek nyerése czéljaiból feltétlenül elsőbbséget érdemel, úgy például a mintegy 400/0 carbazolt tartalmazó anthracénhátraléknak 200 kgját 30 kg. piaczi kálihydráttal együtt kavaróművel ellátott kazánban folytonos keverés közben meghevítjük, míg 260 — 280° hőmérsékletet érünk el és a reakczió közben keletkező víz ledesztilálódott, ami rendszerint mintegy 3 óra lefolytával bekövetkezik. Az ömlesztéseket erre még rövid ideig vesztegeltetjük, alkalmas formákba leeresztjük s a carbazolkálium lepényt lehűlés után a rajta elterülő anthracén-szénhydrogének rétegétől elválasztjuk. Az így nyert nyers carbazolkáliumot darabokra verjük s azonnal hasonló ömlesztő készülékbe tesszük, a hőmérséklet lassú fokozásával világos vörösizzásig hevítjük, miáltal a szén kiválása közben, ammóniák s égékeny gázok elillanak. Még jobb az eredmény, ha az ömlesztendő anyaghoz bizonyos mennyiségű ömlesztőszert adunk, minők a hamúzsír, szóda stb. A carbazol nitrogénjéből ilymódon 50% s több változik át cyánná, a mily mennyiség semmi más nitrogéntartalmú anyagból sem nyerhető. Hasonló eredménnyel használható az irodalomban még nem említett carbazolnátrium, melynek előállítása azonban a reakczió magasabb hőmérséklete következtén valamivel bajosabb. — ---------— ------- "— .-.-г г ■ ■ "*,f- -1• •• ' лгуед ''!Ц’’'Д,'?Л -^-.^у»дциг. ..'Л44ЦВ1 Jégtörő. Föltalálok: Pillepich E. Eszéken s Silberstein A. dr. Budapesten. A szab. kelte 1894. jul. 11. XXVIII. 2979. A. E jégtörő kivállóképen sekélyes folyók jegesedésekor alkalmazható s mely a jeget alulról fölfelé töri meg. Azonkívül még abban jeleskedik, hogy hajójárat idején tárhajóként (Schlepp) használható. Az I. ábra ilyen hajó nézetét, a 2. ábra alaprajzát mutatja; a 3. ábra a jégtörő homloknézetét, a 4. ábra alaprajzát; az 5. ábra a hajóteknő belső megerősítése. Mint az 1. ábrából kitetszik A a felső párkány, В a két végén lefelé hajló perem, C a hajó csípője a D a fölfelő hajló hajófenék. A peremek, valamint a hajófenék a hajót hosszában vaskosítják, székében pedig az oldalnyomás ellen megfelelő közönként E közgyámolok vannak alkalmazva a közfalak módjára, melyek a jégszorítás ellen szolgálnak merevítésűi. A jégnek alulról fölfelé való törése azzal a jóval jár, hogy ekkor a levegőn kívül más ellenállást nem kell legyőzni; ellenkező irányú törésnél a víznyomáson kívül még a víznek a folyó sekély medre ellen való szorulását is le kellene küzdeni, tehát
