Találmányok leirása, 1892
Szerkezet faátlalókon a köbmérték leolvasására.
121 nem kívánatosak ugyan, de elérhetjük az így keletkezett két árammal (5- ábrában Ъ és c), hogy csak J/4 hullámhosszasággal különböznek egymástól, ügy hogy alkalmassá lesznek motorikus czélű forgó mágnesmező előidézésére (5. ábra). A 6. ábrában ilyen többfázisú árammótor van szemléltetve, a melynek M M és Mx M1 két mágnesfonalitása van, melyek ugyanazon áramforrástól ágaznak el, a melyekben azonban az áramokat a fázisok tekintetében az egyik esetben a hozzákapcsolt önindukcziós J cséve, a másik esetben pedig a C sűrítő a 4. ábrabeli módon befolyásolja, úgy hogy forgó mágnesmező keletkezik, a mely az A fegyverzetre forgólag hat s a mótort hajtja. Egy sűrítő s egy öngerjesztő-cséve együttes alkalmazásával, a melyek a fáziskülönbözetre nézve ellenkező irányban működnek, az a jó áll elő, hogy aránylag véve csekély méretű sűrítőt alkalmazhatunk, mivel csak csekély eltolódást kell magában eszközölnie s a másik áramkörbeli öngerjesztő-cséve úgyis teherteleníti, mely utóbbi a hatás egy részét végezi a két mágnesező áram fázis-eltolódása tekintetében. Fontos továbbá a könnyű szabályozhatóság a pótlócséve öngerjesztő-hányadosának változtatásával, a mi pl. a fonalitás számának változtatásával vagy a pótlócséve vasbelének eltolásával eszközölhető. A C sűrítő s а У gerjesztő-cséve egy alkalmazási módját a találmánybeli gondolat értelmében a 7. ábra adja elő. Itt a mágnesfonalitásnak M M és ML M1 két csoportját sorban járja be a munkálóáram, de ez áramot az MM mágnesek részére mellékellenállásban zárt J gerjesztő-cséve fázis közben tolja el, míg az áramot Ml ЛА-ben a szintén mellékzárásképp bekapcsolt C sűrítő ellenkező irányban befolyásolja, úgy hogy a fáziskülönbözet tekintetében mindkét fonalitásra nézve ugyanaz áll elő, mint előbb a különvált áramkörökben s a mint ezt az áramgörbék az 5. ábrában föltüntetik. Szerkezet faátlalókon a köbmérték leolvasására. Föltaláló : Lorenz J. G. Rodeneckben s Berger A. Zellbergben. A szab. kelt 1892 márcz. 28. XXVI. 806 Kr. Az erdészek használta faátlalók arra szolgálnak, hogy velük a fatörzsök köbfogatát meglehessen határozni. Az eddigi ilyes átlalóknál megesik, hogy a mértékek leolvasása hibásan történik, a minek az az oka, hogy a törzsök hosszát mutató számok mind egyszerre a köböt mutató számokkal válnak láthatóvá, úgy, hogy a kevésbbé járatosak a közben, hogy a köbfogatot akarták leolvasni, megtévednek. Azzal a rosszal is jártak az eddigi átlalók, hogy aránylag csekély volt azon hosszúságok száma, melyekre ily szerszám be volt rendezhető; mihelyt tehát más hosszúságú fának a köbfogata volt meghatározandó, mint a mely hosszúságra az átlaló épen be volt rendezve, akkor már vagy a mérővesszőhöz vagy más megfelelő szerszámhoz kellett fordúlni. A találmány ezekről a