Találmányok leirása, 1892
Uj malomkővágás.
4 csüng s alatta van а В gázlángzó. E lángzóba a gáz kellő arányban elkeverve sürített levegővel mintegy 30 mm. vízoszlopnyomással nyomul be, mely keverék a lángzó csövecskéi fölött, tehát a zománczozandó fenék alatt ég el. Minthogy pedig e hő nem lenne elegendő a nehezen megömledő zománczanyag folyósítására, azért az elégésre szükséges szító levegőt az elégés előtt nagy fokra meg kell hevíteni, mit az eszközöl, hogy az égéstermékek a fölfüggesztett edény körül kóvályognak, azután a négyszögű о nyílásokon át a c külső térközbe s b pléhpalást közé tolulnak s csak innen takarodnak ki a k csővön. A hideg, élesztő levegő külről a p nyílásokon tör be, melyek az E födőbe vannak vágva s a négyszögű о nyílások közé esnek ; e levegő betér az n második körtérbe s az elvonuló égéstermékektől nagyon meghevített falak közt а В lángzóhoz vonul. A külső c palástot, úgyszintén az E födőt azbeszt óvja a kisugárzás ellen. A pléhedénybe fölül belécsíing az azbesztkorong, mely nem engedi, hogy az edényfenéktől hő sugározzák ki. Hogy a levegő s gáz keveréke hevített élesztő levegővel keverten égjen, a lángzócsővek a 6. s 7. ábra módjára van megszerkesztve. Az alsó Bl lángzócső, a melybe Z>’2-nél tér be a levegő s gázkeveréke, fölülre B3 meg van nyújtva. E csőszerű nyujtványba csüng belé a Bt cső, melynek fölső vége j96-nél kissé megbővül. E Bb cső a lángzót megerősíti a C köpü C alján s központilag vezeti a hevített élesztő levegőt a lángzó belsejébe. A belső Bt s a B, cső közti közben csüng a kifelé hajlott B0 szélű B7 cső, mely a B2-n betóduló gázlevegőkeveréket megosztja s egy részét az / nyíl irányban a középre árasztja, más részét II nyíl irányban tereli, mely itt a külső szító levegővel egyesül. Ily módon a gázlángot teljesen körülfogja szító levegő s a keverék égetésével jelentékeny hőfejlődést biztosít. Uj malomkővágás. Föltalálok: Hrbek A. és Podlaha J. Prágában. A szab. kelt 1891. decz. 7. XXV. 3622. R. A malomköveket eddig 19 cmnyi széles örlőfölületekkel s egymástól jó távolra eső széles barázdákkal (vágással) látták el; az ily nagy földietek súrlódásával igen sok munkaerő ment kárba s az őrlemény még sem volt teljesen tiszta. Az 1. ábra ilyen malomkövet tüntet föl, míg a 2. ábrabeli malomkőnél a találmány szerint már az m örlőfölületek nagysága tetemesen meg van csökkentve (keskenyítve), úgy hogy ab szélességük maximumban II cm., minimumban 5 cm.-t tesz. A nagyobb munkabírás végett azonkívül e malomkövek f barázdái (vágásai) keskenyebbek, ellenben kisebb távolságra vannak egymástól, tehát sűrűbben vannak egymás mellé sorakoztatva ; egyebekben pedig, a mi mélységüket, éles voltukat illeti, változatlanok. Nyilvánvaló, hogy a vágások közt maradó örlőlapok szintén keskenyebbek a régi szerkezettel szemben. Az ekkép módosított malomkő abban jeleskedik, hogy könnyebb járású s e szerint az erőmegtakarítás 50%-ra tehető, hogy gyorsabb a munkája s hogy az őrlemény tisztább( mert a keskeny örlőfölületeken a gabona meg nem dohosodik.
