Találmányok leirása, 1890
Lopószerű merő-készülék.
24 felé visszafolyik, mig az a b' szárban levő vizoszlopot az А-ban megtorlódott viz fölszökteti. A vizoszlop hirtelen visszalökődésével, illetve fölszöktetésével kiszorított levegő a jóval kisebb i k vendéglopószáron nagy erővel vetődik ki s vele a még benne levő levegő is, úgy, hogy már most a fő lopó tömhüdt levegője s a külső levegő közt teljes a kiegyenlítés. Ennek következtén a közlekedő csövek elve szerint a vizoszlop a lopó a b fölszálló szárban azon van, hogy a gyüjtőmedenczebeli vizoszloppal egyenlő magasságra álljon, a miben azonban a lopó hajlása megakadályozza s a lopó b d leszálló szárába kell beömölnie, teljesen betöltve a fölös nyomásnál fogva annak keresztmetszetét. Ez pedig a lopót, minthogy eresztőnyilása alább esik, mint a gyüjtőmedencze vizének fölszine, szívásnak indítja, a mi addig tart, mig az A medencze kiürülte következtén a levegő a fő lopóba a-nál behatol. Az utóbbiban még benn levő viz elfoly, ellenben a c d e lopószár a g к vonalig s a gi k vendéglopó egészen telve maradnak, amint azt a 3. ábra szemlélteti. Az, hogy a g pont jóval c alá esik s a viz a bővebb c d e lopóból a szűkebb g i k-ba. ellassúdva folyik be, azt eszközli, hogy a cd e-ben visszamaradó viz fölszine mindig a g k vonal magasságában marad állva s ennek megfelelőleg a medenczebeli víznek a lopó megszivatásakor mindig ugyanazon magasságot kellett elérnie.
