Találmányok leirása, 1888
Eljárás váltóáramgépek elektromos kapcsolására.
26 Működése ez: а. К forgattyú forgatása az R r szíj korongok utján a mozgás átvitelével azt eszközli, hogy a T külső dob hasonló irányban forogjon mig egyidejűleg a fogaskerekek akaszkodásával a C tengely ellenkező irányban forog s e mozgást az Jil r1 korongokkal a kisebb dobra hárítja át. — Mikor tehát a gép forgásban van, elég, hogy a kissé posztóval megdörgölt ebonitsáv megközelítse a külső dobot, hogy ez »meggerjedjen«. Ha erre a forgatást megszüntetjük, a dobok elektromos gerjedése több órán tart el. — Más elektromozó gépekkel szemben emez új szerkezet ezekben jeleskedik: 1. hogy a gép méreteihez s a hajtó erőhöz képest nagyobb mennyiségű elektromosságot fejt ki; 2. hogy könnyen »meggerjed« ; 3. hogy az egyszer fölgerjesztett elektromosságot a gép veszteglése után is hosszan megtartja; 4. hogy oly nagy méretű elektromozó gépek állíthatók ezentúl föl, a minők eddig lehetetlenek voltak. Eljárás váltóáramgépek elektromos kapcsolására. Föltalálók : Siemens és Ilalske Berlinben. Л szab kelt 1888. jan. 19. XXI 70. Ha azt akarjuk, hogy két vagy több váltóáramgép, egy közös külső áramkörbe egyenletes áramot bocsásson, mely az áramok azon összegével egyenlő, melyet az egyes gépek mindegyike magában ugyanazon áramkörbe juttatna, beteljesedettnek kell lennie két föltételnek: 1. az egyközűen kapcsolandó gépek mindegyikénél a sarki feszültségnek egy s ugyanazon értékkel kell bírnia; 2. az áramlüktetéseknek az összes egyközűen kapcsolt gépekben egybevágóknak kell lenniök. A sarki feszültséget az összes gépekben az ismert módszerek szerint egyenlősiteni lehet; az első föltétel teljesítése tehát nem ütközik valami nehézségekbe. Máskép áll a dolog a második föltételre nézve. A kísérletek eléggé bebizonyították, hogy két vagy több váltóáramgép egyközű kapcsolásuk kezdetén rendszerint nem vágnak egybe, még akkor sem, ha teljesen egyszerkezetű gépeket közös közlőtengely hajtja. Bizonyos idő elteltével ugyan beáll az egybevágódás. A mig t. i. két gép áramlüktetése egybe nem vág, a gépek egymástól áramlüktetéseket fogadnak, melyek vagy az önmagától keletkeztetett áramlüktetésekkel összesülnek (az ellentétes fázisban), vagy belőlük levonódnak (az egyirányú fázisban). Az első esetben mindkét gép ellasúdik, a másik esetben ellenben az első gép ellasúdik s a második meggyorsul. A fázisok tehát megközelítik egymást, erre ugyanazon eset ismétlődik, de ellenkezőleg, minthogy az első gép gyorsul, a másik meglassúdik. A fázisok ismét távolodnak egymástól. A fázisok első megközelítését azonban fölülmúlja a rákövetkező eltávolodás. Minthogy pedig ez esetek ugyanazon körfolyamban ismétlődnek, a fázisok egyre inkább közelednek egymáshoz, mig végre egészen egybevágódnak, s igy az áramlüktetések is. Habár tehát az egyközű kapcsolásban idővel az egybevágódás magától következik be, az egyközű kapcsolásnak mégis az a hibája, hogy az egybevágás bekövetkeztéig az áramszállítás a külső áramkörben rendkívül rendetlen, minek folytán a netá% bekapcsolt lámpák homályosabban égnek, s nagyon kellemetlenül hunyorgatnak, a motorok egyenlőtlenül működnek. E háborgásnak elejét venni van rendeltetve a találmánybeli eljárás, mely szerint a más áramot szolgáltató gépekbe egyközűen bekapcsolandó gép önműködőleg abban a pillanatban csatoltatik be, midőn már mindkét gép áramlüktetései koincidálnak, egybevágnak. E czélra szolgáló készüléket, úgyszintén kapcsolása az 1. ábrában van vázolva. M1 és М'г két váltóáramgép, melyek közül az első A1 és A2 fővezetékek W külső áramkörbe szállítja az áramkört, mig a második M2 gép egyközűen volna az A1 és A2 fővezetékekbe kapcsolandó. A fővezetékekkel össze vannak kötve az E elektromágnes az И szártekercs végei az s'1 második szártekercs végei A!-hez s A2 vezetékhez vagy (minthogy A1 az M2
