Találmányok leirása, 1888
Újítások a hámon.
284 Ha az új festőalj egy már kézügybe eső beszívó festőalj fölhasználása nélkül készítendő, járjunk el ekképen: az agyagból, krétából, gipszből, bolusból vagy festékből s egy kötőszerből álló, a vászon aljazására eddig használt sovány aljmasszát eldörzsöljük mintegy 25J/u-nyi viaszszal, ásványviaszszal, páráimnál, keményzsiradékkal, kemény zsírsavval vagy ezek keverékével, ezzel bemázoljúk a szövetet, papirost vagy fát s megszáradás után rövid ideig fölmelegitjük mintegy 120° C.-ra, mely hőfokban a mondott módon kikészített aljmassza tökéletesen megolvad, a festőaljat áthatja s azt úgy megitatja, hogy már olajállóvá lesz. 4. Az új festőalj beszivóvá tétele. A festék ráecsetelése az új festőaljra oly módon történik, mint a használatos be nem szívó festőaljon. A festékek magukra hagyatva is épen oly soká maradnak nedvesek s elfesthetők, mint amott, úgy, hogy épen oly hosszú ideig festhetni nedvesen nedvesbe. Mihelyt azonban a festő a festés hegyébe festést akar alkalmazni vagy a festést megkeménytetni akarja, az új festőaljat a festékráecseteléssel néhány perczig mintegy 40—80° C. hőfoknak teszi ki. Az előbb be nem szívó réteg e hőfokban beszivóvá lesz, úgy, hogy a festékben rejlő olaj egy része a festőaljba hatol, mitől a festék-ráecsetelés megkeményszik s a befestésre alkalmassá lesz. A melegítést, mint fönnebb mondottuk, egy lámpásnak hősugaraival eszközöljük. Ha az olaj beszivásával megtompult festékektől azt akarjuk, hogy eredeti szülőket visszakapják, ismert módon retouch-gyantárral vonjuk be. A festőalj festékeinek a 2. pont alatt leirt keményitését a 4. pont alatt leirt kezelés lényegesen fokozza. 5. Az új festőszer. Ez arra való, hogy vele a festékek a palettán kissé fölhigittassanak, mikor hig festésről van szó. Ez úgy készül, hogy 5—20 százalék carnauba- vagy pálmaviaszt az olajfestésben most is használatos festőszerhez adunk s azután finomra eldörzsöljük. Újítások a hámon. Föltaláló: Brigg T. H. Bradfordban. A szab. kelt 1888. okt. 29. XXII. 2,801. A. E találmányban javítva van a vontatóállatra rakott s a kerekes vagy kereketlen járóműbe fogott hám, a mely azonban különösen jó eredményű, ha a négykerekű járóműre alkalmaztatik. E hám az állat kifejtette erőt az odább vonszolandó teher szerint fokozza, s vele azon ellenállás, melyet az út egyenetlenségei a járó mű elé vetnek, könynyebben küzdetnek le, úgy, hogy bizonyos terhet csekélyebb súlyú állat — föltéve, hogy izmai megfelelően fejlődöttek — inkább megbir ezzel, mint a közönséges hámmal. Ez eredményt elérni a hám új szerkezetével. A találmány szerint az 1 istrángok a föld felé fordított nyílt tompaszögben alkalmaztatnak, a helyt, hogy mint eddig, a járomtól a szekéren levő megerősítő pontjukig nyúlnának egyenes vonalban. A mellett minden
