Találmányok leirása, 1888
Eljárás az olajfestés technikájának sietettésére s könnyebbitésére.
283 1. Keményíthető olajfestékek. Az olajfestékek keményitőszere carnauba-viasz vagy pálmaviasz, vagy shellak vagy az anyagok keveréke. A festéket legelőbb is a mondott anyagok egyikével vagy keverékükkel igen finoman eldörgöljük és azután mintegy 100—120° C.-ra melegítjük, hogy a viasz megolvadjon s a festéket teljesen áthassa. A lehűlés után a közönséges olajfestékekhez használt kötőszert adjuk hozzá és újból finomra eldörzsöljük, oly módon, a mint ez közönséges olaj festékekkel történik, vagy pedig a festéket legelőbb is a közönséges olaj festékekhez használt kötőszerrel keverjük el s azután shellak vagy carnaubaviasz, vagy pálmaviasz, vagy ezek keveréke hozzáadása közben finomra dörzsöljük. A festék és keményitőszer súlyarányát a melegitéssel elérendő keménység foka szabja meg. Az oly festékeknek, melyek főleg ecsetelésre használtatnak, a keményités után a képfölületen faggyúnyi keménységűeknek kell lenniök s mintegy 2—10 súlyszázalék keményitőszerben részesitendők, mig az oly festékekbe, melyek a festés megkeményítése után még a lapoczkával is megdolgoztatnak, 10 egész 30 súlyrész teendő. 2. Az olajfesték mesterséges keményitése. A kép fölületre a festékek ráecsetelése a most szokásos módon történik: a megkeményithető festékek magukra hagyatva annyi ideig maradnak nedvesek s puhák, mint a jelenleg használatban levők, miért is épen annyi ideig festhetni nedvesen a nedvesbe. A mostani festőtechnikával szemben abban van a külömbség, hogy a nedves ráecsetelés mihelyt átfestendő, a képen mindig azonnal megkeményithető. E végből a ráecsetelést rövid ideig megmelegitjük néhány másodperczig, vagy néhány perczig 40—80° C.-ra, mikor is a ráecsetelt festék színén rendkívül vékony réteg képződik, mely a rákövetkező ecsetelésnek aljul szolgál; mire a ráecsetelést teljesen le engedjük hülni, A ráecsetelés, felületének megmelegitését legjobb oly lámpással végezni, melynek hősugarait homorútükörrel vetjük a ráecsetelésre, melyek a ráecsetelt festék fölszinét gyorsan megszáritják. Ez által az előbb puha, nedves festék keményebb halmazállapotba ment át, úgy, hogy az ecset megfelelő érintésére szint már nem ad s ekkép aljul szolgálhat az új, tisztán ráecsetelendő befestésnek. A festékek eme keménység-állapota nem egyértelmű s össze nem téveszthető kiszáradásukkal; sőt inkább a kiszáradás a mesterséges keményités után még épen oly hosszú időt kíván, mint a keményitetlen festékek, vagy a közönséges olajfestékek, tudniillik az évszak szerint egy vagy néhány napot. 3. A festőalj készítése. Ez a már ismert beszivó festőalj fölhasználásával, vagy a nélkül készül. Főihasználása esetében igy járunk el; az ismert beszivó festőalj, minők a vászon, kéregpapir, papiros vagy deszka, bevonatot kap, mely közönséges hőmérsékletben az olajat be nem veszi, nagyobb hőmérsékletben pedig az olajat be engedi hatolni. Erre való anyagszerek: viasz, kemény zsiradék, kemény zsírsav, ásványviasz, parafin, gyanta, gummimézga, vagy ezek keveréke. Hogy a beszivó festőalj vele mikép vonassék be, a szóban levő eljárásra nézve lényegtelen, vagy csak annyiban jelentős, hogy nem minden módszerrel végezhető egyforma könnyűséggel. Példakép álljon itt a bevonás egy módszerének leírása, mely igen könnyű. A melegen olvaszszunk föl 1 súlyrész viaszt 4—6 súlyrész terpentinolajban és hagyjuk teljesen emulsióvá hülni. Ezzel mérsékelt vastagon mázoljuk be az olajfestésben eddig használt beszívó festőaljat s ezt a terpentinolaj elpárolgásáig állítsuk félre. Néhány nap múltán főlületét vonjuk be oly mázzal, mely áll 1 súlyrész elérni gyantának 6 rész borszeszben való oldatából. Miután e bevonat is megszáradt, a festőaljat rövid ideig tartsuk 100® C. vízgőz fölött, mitől a viasz és elérni gyantabevonat a festőaljon megtapad. A nedvesség elpárolgásával a festőalj kész a használatra.
