Találmányok leirása, 1883

60. Szénnel elegyes agyag szűrésre, tisztításra

по

Л 4. és 5. ábrán a sajtó metszetei láthatók, számos sróffal ellátva. E sajtó a szekrény fölvételére s tartalmának a megfelelő hőfok melletii kellő összenyomására szolgál.

Miután a szekrény beillesztetett s az AA csavarokkal helyzetében megszilárdittatott, belseje egy réteg tapaszszal boriltatik be, hogy a körlégtől teljesen el legyen zárva.

A szekrényt most égő faszénnél, vagy hasonló anyaggal veszszük körül. A sajtó fenekén négy csatorna van, mely szintén tüzelőszer fölvételére szolgálhat. Ezután a c nyomó feltétetik s a rá ható C orsóval gyöngén leszorittatik. Tetszés szerinti fúvó alkalmazása mellett a szekrény hőmérséklete igen lassan (mintegy 2 és fél óra alatt) mintegy 500° C.-ra fokozható, mikor is a C sróforsó lassankint lefelé csavartatik, minélfogva a folyóssá vált borostyánkő-darabokat összeszoritja, s minden légbuborékot eltávolít.

A művelet megkezdésétől számított 3 óra lefolyása után a mérsékletet lassan csökkentjük, úgy hogy a tömeg 6—8 óra alatt kihűljön. E tömeg kivételéig állandóan az előbbi nagy nyomás alatt marad.

Nagyon fontos, hogy jó, tömören záró tapaszt használjunk, mely a jól záróan |készített szekrénynyel együtt a belül támadt magas nyomás daczára sem engedi a borostyánkő alkotórészeit gázalakban elillanni.

60. Szénnel elegyes agyag szűrésre, tisztításra.

Olscliewsky Vilmostól Berlinben. A szabadalom kelt 1883. jan. 27. XVII. 395.

A feltaláló alkalmas agyagot oly rendkívül fmomosztatű karbonátokkal elegyíti, melyek szénsava égetés közben elillan és melyek alja az égetés után higitott savval kiválasztható.

Az ily anyagok; mészkarbonatok, magnéziakarbonat stb.

Az ekkép elegyített agyag tégla, vagy egyéb mintában nagy fokú hőnek tétetik ki, de úgy, hogy zsugorodás ne álljon be. Az égetett tömegből erre higitott savval ki kell vonni a karbonat-aljat, s az eredmény nagyon likacsos anyag, melynek likacsai rendkívül finomak. Ez anyagot mosás és szárítás után oly szerves természetű anyagokkal (tölmelegitett kátránynyal, kőolaj- maradványokkal, folyós enyvvel stb.) kell megitatni, melyek zárt térben történő hevítésnél szénanyaguk egy részét visszahagyják. Miután a készítmény még száraz párlalásnak vettetik alá, eredményül oly állomány kerül ki, mely a mellett, hogy igen szilárd, még igen finom likacsú is, mely likacsok azonban a megitatás következtén finom eloszlású igen erősen tapadó szénanyaggal vannak eltelve.