Új mindenes gyűjtemény 10. 1993 – Társadalomtudományi értekezések
G. Kovács László: Magyarok Szlovákiában (1939-1945)
MAGYAROK SZLOVÁKIÁBAN (1939—1945) 71 alatti évek szlovákiai magyar prózáját elsősorban Ásguthy Erzsébet, Pozsonyi Anna, L. Kiss Ibolya, Egri Viktor és Jankó Zoltán neve fémjelzi, a lírikusok közül pedig mindenekelőtt Győry Dezsőt, Szenes Erzsit, Környei Eleket és újfent Ásguthy Erzsébetet kell megemlítenünk. A drámairodalmat Ásguthy Erzsébet képviselte. Fábry Zoltán, az esszéírás és a publicisztika legkiemelkedőbb reprezentánsa a háború éveiben hallgatásra kényszerült: 1939-ben még publikálhatott néhány írást a romániai Korunkban, a következő két évben azonban csak három cikket írt, amelyeket álnév alatt sem sikerült közöltetnie, az 1942-ben született Palackposta című esszéje után pedig éveken át néma maradt. Az esszéirodalom és az irodalomkritika területén elsősorban Szalatnai Rezső alkotott maradandót, de említést érdemel Peéry Rezső és Környei Elek neve is. A zenei élet terén csupán a pozsonyi Bartók Béla Dalegyesületet emelhetjük ki, mely Bartók Béla és Kodály Zoltán szellemében végezte munkáját. Az egyesület népszerű volt, és nemzetközi viszonylatban is figyelemre méltó eredményeket ért el. Rajta kívül még az Éneklő Ifjúság Mozgalom érdemel figyelmet. Az említetteken kívül működtek még különböző munkásénekkarok, diákénekkarok s nem egy alkalommal a helyi szervezetek is megalakították saját kórusaikat. A szlovákiai magyar képzőművészet is felmutathatott néhány sajátos tehetséget: a körmöcbányai Angyal Gézát, a művészeti élet szervezőjeként is ismertté vált Schubert Gyulát, a Tátra festőjeként nevet szerzett Polónyi Károlyt, a grafikát mindenekelőtt Hermély Viktor képviselte, a legkiemelkedőbb szobrásznak pedig a Nyitrán élő Bártfai Gyulát tekinthetjük. Ami a tudományt illeti, számottevő eredmények itt csupán a néprajz területén születtek, bár néhány kisebb jelentőségű (de korántsem jelentéktelen) történelmi, művelődéstörténeti, nyelvészeti tanulmány is napvilágot látott. Az irodalomtudományt Szalatnai Rezső és Peéry Rezső művelte, magas színvonalon, a képzőművészeti kritikát pedig a sokoldalú, és a szlovákiai magyar sajtóban gyakran publikáló Brogyányi Kálmán. A SZLOVÁKIAI MAGYARSÁG ÉLETÉNEK SZOCIÁLIS VONATKOZÁSAIRÓL A bevezetőben már utaltunk arra, hogy a szlovákiai magyarság szociális struktúrája 1938 novemberét követően változáson ment át. Csökkent a mezőgazdaságban foglalkoztatottak aránya, megnövekedett viszont a munkásoké és a hivatalnokoké. Mivel a szlovákiai magyarság létszáma jelentősen csökkent, az országban maradt magyarságot a vezetői — miként azt Esterházy János egyik, a Magyar Hírlapban 1942. október 21-én megjelent beszédében megfogalmazta — a „keresztényi szeretet által egybekovácsolt" családdá kívánták átalakítani. Noha a pártvezér nyilvánosság előtt elhangzott kijelentései aligha mentesek a túlzásoktól, vitathatatlan, hogy a magyarság belső életét jórészt a közvetlenség és a családiasság jellemezte. Ez a belső élet persze főleg a kulturális szférában realizálódott, mivel politikai tevékenységre nem volt lehetőség. Nem elhanyagolható viszont a szociális szférában végzett munka sem, ami a szlovákiai magyarok viszonylatában elsősorban érdekvédelmi tevékenységet, jótékonysági akciókat és különböző gyűjtéseket jelentett. A szlovákiai magyar kisebbség nem élt önálló gazdasági életet, gazdasági szempontból is hátrányos helyzetben volt. Hiányoztak a mezőgazdaságban dolgozók magyar nyelvű szakképzésének a lehetőségei, ilyen irányú tanfolyamok szervezésére nem volt mód, magyar
