Új mindenes gyűjtemény 10. 1993 – Társadalomtudományi értekezések

G. Kovács László: Magyarok Szlovákiában (1939-1945)

MAGYAROK SZLOVÁKIÁBAN (1939—1945) 51 vezetőség meghívott tagjai. A központi elnökség az országos horderejű problémákat vitatta meg, s intézkedett a megoldásukról. Az országos pártosztályok feladata „a párttagok mindennemű érdekeinek biztosítása" volt „a törvényes keretek és a tagság keretei között". A pártosztályokat a pártelnök és a legfelsőbb szintű pártvezetés hozta létre; oly módon szervezték meg őket, hogy lehetőleg a társadalmi élet minden területén képviselhessék a magyarság érdekeit. Fokozatosan létrehozták a Gazdasági szakosztályt, a Pénzügyi szakosztályt, a Szociális osztályt, a Népjóléti osztályt, a Családvédő osztályt, az Iparos és kereskedő szakosztályt, a Magyar magánalkalmazottak szakosztályát, a Magyar Párt Nyaralási osztályát és a Népművelési osztályt. Ezen szervek részéről általában megvolt az igyekezet és a jóindulat, hatáskörük azonban meglehetősen kevés probléma elintézésére terjedt ki. A pártközpontot, mely Pozsonyban székelt, a pártelnök által kinevezett központi igazgató vezette. Feladata a párt szervezeti életének irányítása, az utasítások végrehajtásának biztosítása és ellenőrzése volt. Valamennyi központi pártszervezetnek Pozsonyban volt a székhelye, a főváros lett a szlovákiai magyarság társadalmi életének a központja. Ezt többek között a pozsonyi magyar lakosok lélekszáma is indokolta — az 1940. évi népszámlálás adatai szerint a városban 69 990 szlovák, 30 788 német és 15 883 magyar nemzetiségű lakos élt —, nem szólva a szlovákiai magyar pártok tradícióiról. A Magyar Pártról már elmondtuk, hogy 1941 novemberéig voltaképpen csak megtűrt párt volt, regisztrálására a belügyminiszter rendelete értelmében csupán ekkor került sor a szlovák törvénytár 121/1940. számú törvénye alapján. A regisztrálásra vonatkozó törvényjavaslatot Esterházy János nyújtotta be a szlovák államigazgatás illetékes szerveinél. A regisztrálás, illetve az alapszabályok feletti döntés meghozatala a minisztertanács és a belügyminiszter feladata volt. Annak ellenére azonban, hogy a regisztráláshoz a hatóságok végül is pozitívan viszonyultak, a Magyar Párt helyzetében nem következett be érdemi változás. Milyen is volt a párt tevékenysége? Mint mondtuk, ez a tevékenység csaknem kizárólag a szociális és a kulturális területre terjedt ki, s igen korlátozott mértékben a gazdasági szférára. Pártkongresszusok, nyilvános tömeggyűlések megrendezésére nem nyílt lehetőség, s a politikai tevékenység jórészt a központi vezetőség és a pártelnökség üléseiben, valamint a pártelnök szervező körútjaiban merült ki. Ezen körutak alkalmával Esterházy János fölkereste az ország különböző részein lévő helyi szervezeteket, vezetőikkel és tagjaikkal a felmerülő problémákról és feladatokról tanácskozott, tájékozódott a pártélet megszervezését érintő kérdésekről, s ismertette a pártvezetőség állásfoglalásait. A korabeli szlovákiai magyar sajtó általában — joggal — nagy fontosságot tulajdonított a pártelnök szervező körútjainak, „aki mindenkor fáradhatatlan ügyszeretettel végzi a Magyar Párt legfontosabb alapozási munkálatait". Esterházy e körutakat nem csupán szervezési kérdések megvitatására, esetleg a megoldásukra használta ki, hanem felszólalásaival igyekezett a magyarságot lelkesíteni, öntudatát fenntartani, az emberekbe reményt önteni, s általában mindenütt hangsúlyozta a türelem és az önbizalom fontosságát, azt, hogy „helyes utunk csakis a csendes munka lehet". Esterházynak a körutak alkalmából elhangzott nyilatkozatai többnyire elvi jelentőségűek voltak, s nagymértékben meghatározták a párt tagságának és rendszerint a magyarság túlnyomó részének „ideológiai platformját" — vagy legalábbis jelentősen befolyásolták azt. A korabeli tudósítások szerint a pártelnököt rendszerint