Új mindenes gyűjtemény 10. 1993 – Társadalomtudományi értekezések

G. Kovács László: Magyarok Szlovákiában (1939-1945)

40 G. KOVÁCS LÁSZLÓ (Snina): 36 474 — 27; Bokcai járás (Stropkov): 34 317 — 17; Tőketerebesi járás (Trebišov): 42 828 — 1887 (4,48 százalék — a magyarok három faluban képviseltek több mint 20 százalékot); Iglói járás (Spišská Nová Ves): 42 277 — 576; Szepesófalui járás (Spišská Stará Ves): 10 230 — 5; Varannómezői járás (Vranov): 35 026 — 83. A magyarság szociális struktúrája az 1938-as bécsi döntés értelmében Magyarországhoz visszacsatolt területek „elvesztése" miatt lényegében megváltozott. Csökkent a mezőgazdaságban dolgozók száma, megnövekedett viszont a munkások és az adminisztratív dolgozók aránya. Az értelmiség képviselői közül sokan a visszacsatolt területekre távoztak, ennek ellenére a háború alatti szlovákiai magyarság meglehetősen számottevő értelmiségi réteggel rendelkezett. A MAGYARSÁG ÉS A SZLOVÁK ÁLLAM VISZONYÁRÓL A magyarság és a szlovák állam viszonyát meghatározta az a körülmény, hogy a magyarság lényegében egy hátrányos helyzetű kisebbséget alkotott, annak ellenére is, hogy az egyenjogúságot szavakban deklarálták. így tehát természetes, hogy a magyar kisebbség képviselői meglehetősen gyakran emelnek szót a különböző diszkriminatív intézkedések ellen, gyakran kérik a sérelmek orvoslását, egyenjogúságon alapuló kölcsönös együttműködést és barátságot szeretnének. Álláspontjuk világosan kiolvasható a Magyar Párt vezetőjének, Esterházy Jánosnak a különböző állásfoglalásaiból, nyilatkozataiból és parlamenti felszólalásaiból. Esterházy már a szlovák állam megalakulásának idején a magyarok és a szlovákok sorsközösségét, egymásra utaltságát hangsúlyozta, s kiemelte a két nemzet történelmének hasonlóságait. „A szlovák nemzet forradalmi időket él át" — olvasható a pozsonyi Új Hírek 1939. április 6-i számában. „A magyarság tiszta lélekkel állhat a mai szlovák forradalmi események előtt" — folytatta a cikk szerzője, aki rámutatott arra, hogy 1939 márciusának szlovákiai eseményei nagyon sok hasonlóságot mutatnak az 1848-as év márciusának magyar eseményeivel. A szlovák állam létrejöttét követően Esterházy János az Új Hírekben már március 16-án nyilatkozatban közölte: „...a Szlovákiában élő magyarságot a leghatározottabban arra utasítom, hogy mindenütt jelentkezzék munkára a szlovákoknál és a legteljesebb nyugalommal várja az elkövetkező napok eseményeit" s arra szólított fel, hogy mindenki nyújtson támogatást „az önállóságát most elnyert szlovák nemzetnek". Esterházy — s a párt tagságának, de Szlovákia magyar lakosságának nagy része is — azt remélte, hogy az új államban a magyar kisebbség helyzete kedvezőbb lesz, mint a néhai Csehszlovák Köztársaságban. Esterházy ezzel kapcsolatos nyilatkozatai jórészt derűlátásról tanúskodnak: „...biztosra veszem azt, hogy rövidesen pozitív eredményekről fogok beszámolhatni az itteni magyarság jogviszonyára vonatkozóan" — írja az Új Hírek imént említett számában. Nehéz eldönteni, hogy Esterházy nyilatkozataiban mennyi az őszinte jó szándék és mennyi a politikai számítás, de tény, hogy a Magyar Párt vezetője gyakorlati lépéseket is tett a magyar—szlovák közeledés érdekében. így például az ő közbenjárására nyitották meg a bécsi döntés értelmében Magyarországhoz visszakerült területen lévő Štefánik-telep szlovák iskoláját. Az Új Hírek fenti száma ezzel kapcsolatban nem mulasztotta el annak hangsúlyozását, hogy Esterházy János „minden alkalmat megragad arra", hogy a magyarok és szlovákok megbékélését elősegítse. A magyarság bizalmát fejezte ki az új szlovák állam iránt s ennek külsődleges megnyilvá-