Új mindenes gyűjtemény 10. 1993 – Társadalomtudományi értekezések

G. Kovács László: Magyarok Szlovákiában (1939-1945)

MAGYAROK SZLOVÁKIÁBAN (1939—1945) 39 érezte magát az új államban, s ezen az sem változtatott, hogy képviselői és vezetői minden adandó alkalommal hangsúlyozták a magyarság lojalitását a Szlovák Köztársaság iránt, készségét a közös építő munkára és a békés együttműködésre. Elmondható viszont, hogy a magyar kisebbség tagjai között — körülményeiből kifolyólag — erős volt a kölcsönösség, a szolidaritás, a családiasság érzése. A familiáris szellem jellemezte a párt és a magyar lakosság kapcsolatát is. A párt minden erejével igyekezett összekovácsolni a magyarokat, s e cél szolgálatába állította jól kiépített és meglehetősen nagy szervezeti hálózatát, amelyről az alábbiakban lesz szó. Az igencsak korlátozott anyagi lehetőségek ellenére is (az Egyesült Magyar Párt a budapesti kormány anyagi támogatására volt utalva) a pártnak sikerült számos helyi szervezetet fenntartani, különböző népjóléti akciókat szerveznie, s jelentős erénynek kell tartanunk, hogy a szlovákiai magyarság ezekben az években is több mint húsz társadalmi, kulturális, sport-, stb. szervezettel rendelkezett, sikerült iskolái jó részét is megóvnia, könyvtárakat létesített, s figyelemre méltó tevékenységet fejtett ki a népművelés, a sajtó és az irodalom területén is. Ami a szlovákiai magyar kisebbség területi eloszlását illeti, megállapítható, hogy számottevő magyar etnikum mindenekelőtt Pozsonyban és környékén, a Zoboralján és Nagymihály környékén élt. A Szlovákiában élő nemzetiségek területi megoszlásáról viszonylag pontos képet kapunk a Belügyminisztérium 1939-es adatai alapján. Tudnunk kell, hogy Szlovákia járásait általában valamely kisebbségi csoport jelenléte jellemezte. Az alábbiakban sorra vesszük mindazon járásokat, amelyekben magyarok éltek: Újbányái járás (Nová Baňa): összlakosság 38 081, ebből magyar 88; Bártfai járás (Bardejov): 43 428 —153; Pozsonyi járás (Bratislava): 58 916 — 7014 (11,9 százalék — a magyarok öt községben alkották a lakosság több mint 20 százalékát); Pozsony város (Bratislava mesto) 123 788 — 16 005 (12,93 százalék); Pozsony — bírósági járás (Bratislava — súdny okres): 182 704 — 23 019 (12,5 százalék); Dobsinai járás (Dobšina): 22 439 — 1166 (5 százalék); Gölnicbányai járás (Gelnica): 48 222 — 6173 (12,6 százalék — a járásban négy olyan község volt, ahol a magyarok a lakosság több mint húsz százalékát képviselték); Girálti járás (Giraltovce): 21 469 — 47; Nyustyai járás (Hňúšťa): 38 001 — 1206 (3,17); Homonnai járás (Humenné): 25 744 — 135; Kékkői járás (Modrý Kameň): 18 730 — 885 (4,72 százalék — a magyar lakosok két községben alkották az összlakosság több mint 20 százalékát); Késmárki járás (Kežmarok): 34 660 — 305; Körmöcbányái járás (Kremnica): 32 711 — 172; Korponai járás (Krupina); 27 803 — 377 (1,3 százalék — a magyarok egy községben képviselték a lakosság több mint 20 százalékát); Lőcsei járás (Levoča): 27 483 — 287; Ólublói járás (Stará Ľubovňa): 25 598 — 53; Turócszentmártoni járás (Turčiansky Svätý Martin): 69 757 — 209; Vidrányi járás (Medzilaborce): 22 801 — 11; Nagymihályi járás (Michalovce): 60 235 — 1022 (1,69 százalék — a magyarok száma egy faluban haladta meg a 20 százalékot); Modori járás (Modra): 40 270 — 711 (1,91 százalék — egy község volt, ahol a magyarok a lakosság több mint 20 százalékát tették ki); Aranyosmaróti járás (Zlaté Moravce): 42 731 — 4177 (9,78 százalék — a magyar lakosság aránya négy faluban haladta meg a 20 százalékot); Nyitrai járás (Nitra): 91 225 — 13 982 (15,33 százalék — a magyarok tizenkét faluban alkották a lakosság több mint 20 százalékát); Eperjesi járás (Prešov): 79 354 — 954; Bakonyi járás (Pukanec): 24 991 — 593 (2,32 százalék — itt egy falu volt 20 százalékot meghaladó magyar lakossággal); Nagyrőcei járás (Revúca): 16 785 — 461 (2,74 százalék); Kisszebeni járás (Sabinov): 45 789 — 163; Szeredi járás (Sered): 33 593 — 4149 (12,35 százalék — a magyarok két faluban alkottak több mint 20 százalékot); Szinnai járás