Új mindenes gyűjtemény 10. 1993 – Társadalomtudományi értekezések

G. Kovács László: Magyarok Szlovákiában (1939-1945)

34 G. KOVÁCS LÁSZLÓ érkeztek a különböző tanácsadók, akik egyrészt a német érdekeket érvényesítették, másrészt ellenőrizték Szlovákia államéletét. Az állam élén az elnök — dr. Jozef Tiso állt, a kormánynak feltűnően kevés tagja volt, a törvényhozás testülete, a parlament is csupán 80 képviselővel rendelkezett. A szlovák állam minden szempontból alá volt rendelve a németek expanziós törekvéseinek, ám ugyanakkor demonstrálnia kellett, hogy Németország milyen nagylelkű a kis nemzetekkel szemben, s hogy részéről nem fenyegeti veszély az európai népek „szabad fejlődését". Az országban gyakorlatilag egypártrendszer volt, noha mind a német, mind a magyar kisebbség rendelkezett saját politikai párttal. A németeket a Deutsche Partei tömörítette, melynek élén Franz Karmasin állt, a magyarokat pedig a gróf Esterházy János által vezetett Egyesült Magyar Párt. A német párt saját fegyveres testülettel — gárdával is rendelkezett, a Freiwillige Schutzstafellel. Az összlakosságnak mintegy 85 százalékát alkották a szlovák nemzetiségűek: a magyar kisebbség lélekszáma nem sokkal haladta meg a 65 ezret. Kelet-Szlovákiában mintegy 70 000 ruszin nemzetiségű lakos is élt. Az uralkodó párt Hlinka Szlovák Néppártja volt, mely fokozatosan megszerezte az összes hatalmi pozíciót, s ellenőrizte a társadalmi élet valamennyi területét. A párt diktatórikus és autoratív kormányzási rendszert vezetett be, s minden eszközzel a demokrácia és a nyugati típusú parlamentarizmus felszámolására törekedett. A rendszert jellemzi, hogy az 1938 decemberi választásokat kivéve Szlovákiában a háború éveiben egyszer sem voltak választások. A párt egyeduralma tény volt ugyan, de rögtön meg kell jegyeznünk, hogy ezt az egyeduralmat veszély is fenyegette, mégpedig a párt irányítása alatt álló fegyveres testület, a Hlinka-gárda részéről, mely a szlovák állam hatalmi struktúrájának fontos eleme volt. A Hlinka-gárda eredetileg az SA-hoz hasonló félkatonai szervezet volt, tagjai afféle rohamcsapatokat alkottak, amelyeknek küzdeniük kellett a „cseh elnyomók", a bolsevizmus, a zsidók és a „plütokraták" ellen, s diadalra kellett vinniük Hlinka Szlovák Néppártjának eszméit. A Hlinka-gárda azonban korántsem elégedett meg a harcos és a végrehajtó szerepkörével. Rendkívüli politikai aspirációkkal rendelkezett, s igencsak figyelemreméltó önálló politikai erővé nőtte ki magát, mégpedig meglehetősen rövid idő alatt. A Szlovák Néppárt vezetőségén belül éles hatalmi harc folyt a különböző politikai koncepciók érvényesítéséért. Az állam és a párt élén álló dr. Jozef Tiso és támogatói, mindenekelőtt a klérus és a párttagság túlnyomó részének támogatását élvezték, míg a vele szemben álló dr. Vojtech Tuka elsősorban a Hlinka-gárdára, a szociális demagógia hatása alatt álló és a radikális jelszavakat lelkesen fogadó kispolgárokra, a lumpenproletárokra s a különböző deklasszált elemekre támaszkodott. Tiso és csoportja ragaszkodott a parlamentáris formaságokhoz, a törvényes keretekhez, a fasiszta táboron belül mérsékeltebb álláspontot képviselt, hajlandó volt együttműködni az egykori csehszlovák állam exponenseivel, s a politikai viszonyok konszolidálására törekedett. Ezzel szemben a Hlinka-gárda tagjai, élükön Alexander Macchal, a kormányzási rendszer radikális megváltoztatását követelték, demagóg jelszavakat hangoztattak „szocialisztikus" és „antikapitalista" tartalommal, s a német minta alapján kiépítendő nemzetiszocialista rend megvalósításáért szálltak síkra. Radikális megtorló intézkedéseket sürgettek a csehek és a csehszlovák állam hívei ellen, követelték a zsidók vagyonának elkobzását, a zsidókérdés „könyörtelen" megoldását, s mindenekelőtt azt, hogy a Hlinka-gárda jusson vezető szerephez, az államélet minden területén. Tiso és csoportja a szlovák állam fennállása alatt mindvégig megőrizte vezető pozícióját, noha nemegyszer kénytelen volt engedményeket tenni a gárdistáknak,