Új mindenes gyűjtemény 10. 1993 – Társadalomtudományi értekezések

G. Kovács László: Magyarok Szlovákiában (1939-1945)

MAGYAROK SZLOVÁKIÁBAN (1939—1945) 31 Jelen dolgozat célja a II. világháború alatt is Szlovákiában élő magyarság eletének bemutatása, a teljesség igénye nélkül. Az írás során mindenekelőtt a korabeli sajtóra támaszkodhattam, amely sok érdekes adatot és adalékot szolgáltatott kutatásaimhoz, noha a sajtó által nyújtott anyag meglehetősen egyoldalú. Igaz, csupán a legjelentősebb szlovákiai magyar sajtóorgánumokat vettem figyelembe, a különböző felekezeti, kulturális stb. kiadványok áttanulmányozására ezúttal nem volt mód. Nem kevésbé érdekes anyagot rejtenek a pozsonyi — és valószínűleg az egyéb szlovákiai — irattárak is, melyek feltárására most csak részben került sor. Ami a könyveket, s a folyóiratokban, gyűjteményes kötetek­ben publikált tanulmányokat illeti, ezen a téren sokkal rosszabb a helyzet. A szlovákiai magyarságról, amely a jelzett időszakban az ország területén élt, eddig semmilyen összefog­laló igényű monográfia vagy tanulmány nem jelent meg. Néhány könyvben találunk ugyan utalásokat, de támpontokat és értékes inspirációkat csupán Turczel Lajos Ének az éjben című antológiájának tanulmányértékű előszava nyújt. A szlovák történetírás sem tanúsított érdeklődést a szlovák állam területén élt magyar kisebbség iránt, ami bizonyos szempontból érthető, hiszen ez a kisebbség az állam életében sem politikai, sem gazdasági vagy kulturális szempontból nem játszott fontos szerepet, nem befolyásolta lényegesen a szlovák állam történetének alakulását. Mindamellett mégsem volt jelentéktelennek nevezhető: létrehoz­ta sajátságos társadalmi és kulturális életét, saját intézményeit, szervezeteit, s nem utolsósorban részben meghatározta a Magyarországhoz — s közvetve Németországhoz — fűződő viszony alakulását, egyszerre volt a szlovák politikai élet vezetőinek kezében túsz és ütőkártya. (Ugyanez elmondható a Magyarországon élő szlovák kisebbségről is.) A szlovák állam belpolitikai viszonyainak alakulására viszont úgyszólván elhanyagolhatóan minimális volt a magyar kisebbség hatása. Közhelyszámba megy annak hangoztatása, hogy valamely magyar népcsoport vagy bármilyen szórványmagyarság története a magyarság egyetemes történetének szerves része. A második világháború alatti szlovákiai magyarság iránti érdeklődésünket azonban koránt­sem csak ez motiválja. Meglehetősen ismert — bár megítélésem szerint nem eléggé — a szlovákiai magyarok sorsa az 1918—1938 között fennállt ún. első Csehszlovák Köztár­saságban, behatóan ismerhetjük a szocializmust építő csehszlovákiai magyarság életét az elmúlt negyven év alatt, de az 1938—1948 közötti évtized „elfelejtett évtizednek" tűnik. A SZLOVÁK ÁLLAM JELLEMZŐ VONÁSAIRÓL A szlovák állam 1939. március 14-én jött létre, miután az 1919 óta működő, nagy befolyással rendelkező klerikális és autonomista Hlinka Szlovák Néppártjának vezetője, dr. Jozef Tiso Berlinben a Hitlerrel folytatott tárgyalások során elfogadta a német birodalom vezérének javaslatát, s az 1938. október 6-a óta autonómiát élvező szlovákiai tartományi gyűlés a német fővárosból visszaérkező pártvezér indítványát magáévá téve egyöntetűen az önálló állam kikiáltása mellett foglalt állást. A szlovák állam megteremtéséhez vezető út egyik legfontosabb állomása az 1938. szeptember 29—30-i müncheni döntés volt, melynek értelmében Európa vezető hatalmai — Anglia, Franciaország, Németország, Olaszország — Csehszlovákia képviselőinek érdemi bevonása nélkül döntést hoztak arról, hogy a prágai

Next

/
Oldalképek
Tartalom