Új mindenes gyűjtemény 10. 1993 – Társadalomtudományi értekezések
Szarka László: Állami és nemzeti integrációs tényezők a dualizmus kori magyarországi szlovák társadalom fejlődésében
16 SZARKA LÁSZLÓ vármegyék nagyipari üzemei az országnak Budapest után második legnagyobb iparvidékét alkották. Három szepesi, két-két gömöri és zólyomi, valamint a Liptószentmiklósi járásban az iparforgalmi népesség aránya meghaladta a 40 százalékot. A régió városai közül pedig Zólyom (72,1), Zsolna (70,3), Gölnicbánya (66,2), Poprád (65,0) ipari népességének aránya még Budapestnél (63,7) is magasabb volt. Ezekhez sorolhatjuk még a városi ranggal nem rendelkező új ipartelepek közül Ruttkát, Korompát, Lopért is. 3 1 Az iparforgalmi népesség körén belül a kereskedelemben és közlekedésben dolgozók aránya már jóval kevesebb városban haladta meg az országos átlagot: a közlekedésben Zólyomban, Iglón és Zsolnán volt 20%-nál is magasabb ez az arány, a kereskedelemben dolgozók száma pedig főként a jelentős zsidó népességgel rendelkező északkeleti városokban, például Bártfán volt igen magas: az összes keresőnek több, mint 10 százaléka. 3 2 Ami a régió iparforgalmi népességének nemzetiségi megoszlását illeti, úgy időben összehasonlítható adatbázissal nem rendelkezvén, itt csak az 1910. évi adatokra hagyatkozhatunk: az összes önálló ipari keresők és eltartottak 41,5 százaléka, azaz 106 200 fő vallotta magát szlovák anyanyelvűnek, ami a magyar ipari népességgel azonos arányszámot jelentett. A kereskedelem és hitelügy terén ugyanez az arány már jóval kedvezőtlenebb volt (19,1%—51,1%) a szlovákok számára. A régió nagyipari munkásainak nemzetiségi megoszlása ugyan nagyjából igazolni látszik a korabeli magyar vélekedéseket, amelyek szerint az ipari népesség arányának növekedése automatikusan a magyarosodás tendenciáját erősítette, de a szlovák többségű vármegyék közül hatban a munkások közt is túlsúlyban voltak a szlovákok. 3 3 A szlovák régiónak 1910-re Trencsén vármegye két járásával kiegészülő iparosodott övezete azt eredményezte, hogy — a jelentős szlovák munkaerő-elvándorlás és az ezzel együtt járó gyors ütemű, legtöbbször egy generáción belül lezajló elmagyarosodás ellenére — a szlovák nagyipari munkásság aránya az ipari foglalkozások összességében, de a vas- és gépipar kivételével az egyes iparágakban is meghaladta a szlovák nemzetiség országos arányszámát 3 4 Az iparosodással szoros összefüggésben a régió számos városa és nagyközsége is dinamikus fejlődésnek, ugyanakkor több nagy múltú felvidéki város — ipari fejlesztés hiányában — hanyatlásnak indult. Pozsony, Rózsahegy, Zsolna, Korompa fejlődése példázza az egyik, Selmecbánya és a szepesi kisvárosok sorsa a másik folyamatot. A városfejlődés a szlovák nemzeti társadalom konzerválódott paraszti jellegéből adódóan, valamint az iparosodással és a belső vándorlás irányával és nemzetiségi összetételével összefüggően erőteljes magyarosodási folyamat kibontakozását eredményezte. 3 6 Amint azt Katus László számításai alapján tudjuk, a magyarság növekedési üteme az 1880—1910 közötti periódusban éppen a nemzetiségi régiókban volt a legerősebb. A 122%-os magyar növekedés eredményeként a nem magyar régiók nemzetiségi összetételében összesítve a magyarok aránya elérte a 15%-ot. A növekedési ütem a leggyorsabban iparosodó nemzetiségi vármegyékben volt a legerősebb; például Zólyom és Trencsén megyékben négy-ötszörösére nőtt a magyarok száma, amit nem annyira a nemzetiségek beolvadása, hanem az odaköltöző magyar munkások számának megugrása eredményezett. 3 7 Az asszimilációs változások elsősorban a városokban zajlottak le, amit jól mutat, hogy míg az önálló földművelők esetében a kétnyelvűség aránya az 1880. évi 10,2%-ról csupán 14,8%-ra, a városlakók esetében 27,4-ről 49,1%-ra emelkedett. A kétnyelvűség aránya a nemzetiségi társadalmak közül a szlovákok esetében elérte a húsz, a németeknél pedig a
