Új mindenes gyűjtemény 10. 1993 – Társadalomtudományi értekezések

Szabó Károly: A magyar-csehszlovák lakosságcsere története dióhéjban

A MAGYAR—CSEHSZLOVÁK LAKOSSÁGCSERE 109 lakosságcsere további folytatását felfüggesztette. Egyben közölte, hogy a folytatás feltétele: a befejezésig kidolgozott végleges ikresítési terv kidolgozása és a paritásnak napi betartása. A tavaszi mérleg a sok visszatartás mellett is 7793 magyarral szemben csak 5482 szlovák áttelepülőt mutatott. A szlovák fél a lakosságcsere leállításába nem nyugodott bele. S mivel államigazgatási vonalon reménytelen volt a megegyezés, a tárgyalások fonalát a Szlovák KP és az MDP vette fel újra. A Pozsonyban 1948. augusztus 5-7-én folyó tárgyalásokat magyar részről dr. Heltai György, szlovák részről dr. Daniel Okáli vezette, s a következő megegyezés született. A lakosságcserét 1948 végéig befejezik. Magyarország, az egyezmény V. cikke alapján átvesz még 10 000 személyt, a VIII. cikk alapján 1500 háborús bűnöst 3500 családtagjával együtt. A folytatás kezdete: szeptember 1. így folytattuk 1948 őszén a lakosságcserét, de most már a paritás betartását mellőzve. Befejeztük december 20-án. A mérleg 11 501 magyarral szemben 7665 szlovák A párizsi békeszerződéssel átkerült három községből 31 család települt át. Közben a magyar—csehszlovák vegyes bizottság 1948. október 19-én meghozta az 58. véghatározatát, melyben a csehszlovák fél kötelezte magát, hogy a már áttelepült köztisztviselőknek visszamenőleg kifizeti a létminimumot, mely a Transzfer „B" számlán keresztül utaltatik át. Erre a számlára csordogáltak az eltulajdonított ingóságokért járó kártérítési összegek is. Külön története van a háborús bűnösök áttelepítésének. Ezek névjegyzékét a Szlovák Telepítési Hivatal még 1948 augusztusában átadta. 1418 személyt tartalmazott, s családtagjaiknak száma 3151 volt. A pozsonyi magyar meghatalmazott az 1418 személy közül 1247 személyt ki tudott értékelni. Megállapította, hogy a névjegyzék összeállítása ellentétes a pártközi megállapodással, mivel: — 28%-a már az egyezmény V. cikke alapján (tehát teljes joggal) ki volt jelölve áttelepítésre, — 10%-a már végleges csehszlovák állampolgársággal rendelkezik, — 524 személy ellen sohasem folyt népbírósági eljárás, — 150 személy ellen az eljárást megszüntették, — 349 személyt a népbíróság felmentett, — csak 149 személyt ítéltek el a 33/1945. SZNT rendelet 1-4. §-a alapján, — 125 személyt csupán az 5. § alapján. A kiértékelés során az is megállapítható volt, hogy 16 fő a KP tagja, 51 szlovák nemzetiségű, 247 személy reszlovakizált, közülük 132-t el is fogadtak. Ami az iskolai végzettséget illeti, a kijelöltek 24,6 %-a végzett egyetemet, 35,3 %-a középiskolát. Az egyetemet végzettek túlnyomó többsége tanár, pap. A névjegyzék kiértékelése nyilvánvalóvá tette, hogy az egyezmény VIII. cikke alapján — még ha eltekintünk is az ítélet meghozatalának magyar részről kért 1946. május 15-i határidejétől — „nagy háborús bűnös"-ként csak 149, „kis háborús bűnös"-ként pedig csak 125 személy lett volna áttelepíthető. Ennek ellenére 1948 őszén az átadott 1418-as névjegyzékben szereplők közül 652 személyt, családtagjaikkal együtt 2970-et áttelepítettünk Magyarországra. Természetesen legtöbbjüket nem háborús bűnösként. így fejeződött be 1948 decemberében a lakosságcsere. Közben az ott maradt magyarok az 1948. október 25-én kelt 245. törvénnyel visszakapták