Új mindenes gyűjtemény 9. 1990 – Társadalomtudományi értekezések

Vargáné Tóth Lídia: A termelés és fogyasztás összefüggései Nyékvárkony népi táplálkozásában

NYÉKVÁRKONY NÉPI TÁPLÁLKOZÁSA 73 Famozsár szükségmegoldások. A föld minősége ugyanis lehetővé tette, hogy az asztalra kerülő kenyér a legjobbnak tartott búzalisztből készüljön. A kenyérsütés menete hagyományos. Este az elkészített lisztet a teknőbe szitálják, majd megteszik a kovászt. Hajnalban felfűtötték a kemencét, és bedagasztottak. A kenyérdagasztás a legnehezebb női munka volt. Addig kellett dagasztani, amíg a tészta a kéztől el nem vált. Amíg nem csöpögött a padlás — mondogatták, mert rendszerint, mikorra a tészta jól kidolgozódott, bizony kimelegedtek, és megjelentek a verejtékcseppek a homlokukon. A kislányok 13-14 éves korban kezdték tanulni. Dagasztás után a tészta kelt, majd levájolták a vájulókosarakba. A kemencébe történő bevetés után kb. két óráig sült a kenyér. Majd lemosdatták, és kihűlés után kenyértartóba tették. A kenyértartó leggyakrabban a kamrában felerősített két vízszintes rúdból állt, melyet fordított „u" alakúra domborított vesszők osztanak rekeszekre. Ezekbe a rekeszekbe került a kenyér. Kenyérsütés általában hetente, vagy kéthetente volt. Előre meghatározott napja nem volt. A kenyérsütés gyakorisága a család létszámától és a kemence nagyságától függött. A kenyerek 4-5 kg-osak voltak. Egy főre optimális esetben 4 kg kenyeret számítottak hetente. Szinte minden étkezéshez fogyasztották. Az 50-es évekig otthon sütötték a kenyeret, utána házilag bedagasztottak, és a pékségben süttették meg. A kis pékség megszűnése után, vagyis a 60-as évektől, boltban vásárolják. Egyes családokban villanysütőben ma is sütnek kenyeret, ez azonban inkább szabályt erősítő kivételnek tekinthető. A 2,5 q gabonafejadagból jutott bőven tésztaételekre is. Jó laktató ételnek tartották, ezért szívesen ették. Alapanyaguk elsősorban búzaliszt volt. Főtt, sült, kelesztett és kelesztetlen