Új mindenes gyűjtemény 9. 1990 – Társadalomtudományi értekezések

Körkép - A tudomány szerepe a csehszlovákiai magyar szellemi életben

196 KÖRKÉP juthassanak nyelvtanulás és szakmai tapasztalatok szerzése céljából, legtöbb esetben munkahelyük erre nem biztosít lehetőséget. Az itt leírtakon kívül azonban mindenekelőtt a csehszlovákiai magyar műszaki értelmiség öntudatébresztése lenne a legfontosabb. Bízom benne, hogy a Madách Könyvkiadó kezdeményezése is hozzájárul ehhez. MÁCZA MIHÁLY Csehszlovákiai magyar kisebbségi tudományról vagy tudományos életről beszélni erős tűlzás lenne, mindössze egyes tudományágaknak vannak hazai magyar művelői is. Nemzeti kisebbségünk tudományos életének létrehozásához először államjogi helyzetét kellene megváltoztatni, törvényekben biztosítva kollektív jogait, melyekhez természetszerűleg hozzátartozik a kisebbségi tudományossághoz szükséges intézmények és szervezetek létrehozásának szavatolása is. A legfontosabb egy hazai magyar egyetem létrehozása lenne bölcsészettudományi, orvosi és jogi karral, amely lehetőséget nyújtana az itteni magyar értelmiség képzésére (s részben foglalkoztatására), és enyhítené kisebbségi iskolarendszerünk csorbaságát. Szükség van továbbá egy kisebbségkutatással foglalkozó Hungarológiai Intézetre (nevezhetnénk másképpen is) központi könyvtárral, adattárral, szakfolyóirattal és avval a lehetőséggel, hogy mellette tudományos társaságok szerveződhessenek. Nemzeti kisebbségünk egykori és mai élete legjellemzőbb tárgyi emlékeinek összegyűjtésére s megóvására szükséges egy központi múzeum létrehozása, amely egyben a kisebbségi tudományos élet további gócpontja lehetne. Ezt az intézményt avval a joggal is fel kellene ruházni, hogy beleszólhasson (vétójoga legyen) a csehszlovákiai magyarság múltjával kapcsolatos műemlékek, emlékhelyek sorsának alakításába. Az említett intézményrendszer, szervezeti keretek megteremtése után bontakozhatna ki a kisebbségi tudományos élet, kaphatna a hazai és a külföldi közvélemény viszonylag objektív képet a csehszlovákiai magyarságról, értelmiségének tudományos teljesítményeiről. Ha ugyanis egy majdani szlovákiai magyar egyetem professzora, tanársegédje vagy a Hungarológiai Intézet kutatója avagy a központi magyar múzeum néprajzosa publikál valahol valamit — akár német, angol, orosz vagy szlovák nyelven —, az mindig a csehszlovákiai magyar tudományosságot képviseli majd, ellenben ha egy pozsonyi vagy kassai egyetem, műegyetem, múzeum magyar nemzetiségű munkatársa publikál valamit, az a szlovák tudományt képviseli (annál inkább, mert a szerző keresztneve szlovákos formájában jelenik meg). Magyarul pedig csehszlovákiai viszonylatban jelenleg csak néhány — kisebbségünk sajátos múltjához, életéhez szorosabban kötődő — tudományág képviselőinek van bizonyos lehetősége a rendszeresebb publikálásra, a többi tudományág képviselője esetleg tudományos népszerűsítő cikkeket közölhet a hazai magyar sajtóban. Persze az itteni magyar lapokban közölt, valamint a Madách Könyv- és Lapkiadónál megjelentetett tudományos és tudományos ismeretterjesztő tanulmányoknak is fontos nemzeti tudatformáló s anyanyelvet ápoló szerepük van, mint ahogy bizonyos fokig annak is, ha lapjaink bemutatnak egy-egy nevesebb hazai magyar tudóst (művészt, sportolót). A jelenlegi körülmények és lehetőségek között a Csemadok a történeti-honismereti, néprajzi és nyelvművelő szakbizottságok (ezek rövid ideig már tudományos társaságok is voltak!) létrehozásával, a Madách Kiadó Új Mindenes Gyűjteményében publikáló szerzőgárda felkutatásával tett bizonyos lépéseket néhány tudományág hazai művelőinek megszervezésére. A Csemadok több pályázati felhívást is közzétett, hogy helytörténeti, nyelvművelő, nyelvjárásgyűjtő dolgozatok megírására ösztönözzön (itt meg kell jegyeznem, hogy a kiírt pályadíjak nevetségesen alacsonyak voltak). Mindez azonban csak részben helyettesítheti a hiányzó tudományos intézményeket és