Új mindenes gyűjtemény 9. 1990 – Társadalomtudományi értekezések
Körkép - A tudomány szerepe a csehszlovákiai magyar szellemi életben
ANKÉT 191 gazdagítják a nemzeti kisebbségi, illetve nemzeti tudományt, és nem jut el a magyar olvasókhoz. A kérdésre, hogy beszélhetünk-e csehszlovákiai magyar kisebbségi tudományról, a válaszom határozott nem. Az okok közül csak néhányat sorolnék fel: 1. Hiányzik az az intézményi háttér, keret, melyet nem lehet maroknyi kutató munkájával pótolni, még ha az eredmények egyes esetekben kimagaslóak is. 2. Pillanatnyilag nincs olyan kutatói bázis, mely struktúrájában és képzettségében el tudná látni ezt a feladatot. 3. A felmutatható tudományos eredmények töredékesek, mozaikjellegűek, s ennek is csak egy kis hányada gazdagítja a nemzeti tudományt. Szükséges különbséget tenni az elért eredmények tekintetében az egyes tudományágak között, történelmi, irodalomtörténeti vagy néprajzi munkákkal inkább találkozunk, mint szociológiai, népesedéstudományi dolgozatokkal. Felvetődik a kérdés, a tudományok mely ágai, területei azok, melyek egy kisebbség számára döntő fontossággal bírhatnak. Elsősorban azon tudományágak alapozása, illetve fejlesztése szükséges, melyek magával az adott kisebbség létével, körülményeivel, múltjával foglalkoznak, melyek által a kisebbség önmagáról vall, ismereteket nyújt a vele egy államot alkotó nemzetek, tágabb környezete, de önmaga számára is. Egy heterogén nemzeti élő kisebbség objektív önismerete elengedhetetlen feltétele annak, hogy kialakuljon és megerősödjék egy nemcsak nyelvi tudatra korlátozódó „mi tudata". E nélkül ugyanis képtelen valódi, egyenrangú kapcsolatok építésére más nemzetekkel, sokszor még saját nemzetével is. E nélkül az iránytű nélkül nem találja helyét, és nem tud választ adni a felmerülő problémákra. Elveszti önazonosságát, nemzeti tudatát fölösleges kölöncnek tekinti, ami csak terhére van; vagy bezárkózik, kapcsolatát elveszíti a külvilággal, megmarad korlátozott mozgástérrel és perspektívákkal rendelkező kisebbséginek. Talán nem kell megmagyarázni, hogy feltételeink között a gyorsan változó településszerkezetnek, a magas mobilitásnak milyen hatása van az összetartó erőre. Kisebbségi kereteink között a tudományos kutatásnak a történelem, helytörténet, nyelvészet, szociológia, néprajz, közgazdaságtan, demográfia, jog, urbanisztika, szociálpszichológia, pedagógia, nemzetiségi prognosztika körül kellene összpontosulnia. Felvetődhet a kérdés, hogy egy közel hatszázezres lélekszámú kisebbségnek szüksége van-e ilyen szerteágazó tudományos tevékenységre. Erre egyértelműen igennel tudok válaszolni, mivel a tudományos ismeretek a maguk értékén túl közkinccsé válva eligazítást adhatnak mindazokban a kérdésekben és helyzetekben, melyekben minduntalan állást kell foglalnunk, döntenünk kell. A kívánatos tudományos élet előtt többféle korlátozó tényező állhat. Ilyen a személyi feltétel. A humán szakos felsőfokú végzettséggel rendelkező kisebbségi értelmiségnek csak egy kis töredéke foglalkozik valamilyen szinten tudományos tevékenységgel. Munkájuk eredményét, színvonalát, saját lelkesedésük és tenniakarásuk határozza meg (ebből adódik, hogy a csekély számú valóban tudományos rangú munka néhány kutató nevéhez fűződik, s csak ezek járulnak hozzá maradandóan a nemzeti tudomány eredményeihez). A kialakuló tudományos életre jelentős tehertételként nehezedik a tudomány, a tudományos gondolkodás alacsony presztízse, erkölcsi és anyagi elismertsége a csehszlovákiai szellemi élet egészében. Ennek következtében egy igen erős kontraszelekció lép fel: a tudományos pálya nem képes olyan vonzóerőt gyakarolni, mint a gazdasági-társadalmi élet egyéb, kiemelt területei. Ezek a gondok azonban kisebbségi kereteken túli orvoslást kívánnak. Tudatosítanunk kell, hogy a létrehozandó kutatóintézet a kutatómunka személyi feltételeit automatikusan nem oldja meg. A kutatóintézet létrehozására tett erőfeszítések sikere esetén a tudományos képzést tartanám a legfontosabb feladatnak. Ezt pedig csak a magyarországi
