Új mindenes gyűjtemény 9. 1990 – Társadalomtudományi értekezések

Körkép - A tudomány szerepe a csehszlovákiai magyar szellemi életben

192 KÖRKÉP tudományos intézmények: MTA, egyetemek bevonásával látom megoldhatónak. Vonatkozik ez a csehszlovákiai egyetemeken végzettekre is. Nélkülözhetetlen a magyarországi tudományos intézményekben történő felkészülés, beleértve a tudományos fokozatok elérését is. A tudományos pályára készülő középiskolások számára biztosítani kell, hogy (aki úgy gondolja) magyarországi egyetemeken folytathassa tanulmányait. Ennek elengedhetetlen feltétele egy rugalmas ösztöndíjrendszer létrehozása. A tudományos élet személyi feltételei mellett lényegbevágóan fontos egy tudományos könyvtár, adattár, múzeum felállítása, továbbá a kutatók egymás közötti szakmai és személyes kapcsolatának előmozdítására tudományágak szerint szervezett, mégis egységes kisebbségi tudományos társaság létrehívása. Kiss LÁSZLÓ Hozzászólásomat „A tudomány szerepe a csehszlovákiai magyar szellemi életben" c. ankéthoz alapvetően két tényező határozza meg: foglalkozásom és lakóhelyem. Körzeti orvosként dolgozom Ipolyságon, így érthető, hogy elsősorban a medicinával, pontosabban annak egyik ágával, az orvostörténettel kapcsolatban lehet mérvadó a szavam. Lakóhelyem pedig egy Isten háta mögötti álmos kisváros, így nem érzem magam feljogosítva nyilatkozni arról a kérdésről — létezik-e egyáltalán kisebbségi tudomány —, amelyről csak „provinciális" látószögből lehet fogalmam. Szabadidőmben amatőr, ha úgy tetszik „dilettáns" orvostörténészként, helytörténészként tevékenykedem. Tudtommal jelenleg Szlovákiában — magyar vonalon — rajtam kívül senki sem foglalkozik orvostörténeti kutatással. Példaképem, dr. Duka Zólyomi Norbert idős kora miatt már aktív kutatást nem végez, bár még 1988-ban is publikált egy cseh orvosi lapban. Ennek az objektív helyzetnek megfelelően 1984-től, teljesen izoláltan, „magányos farkasként" végzem kutatásaimat a Radványi Területi Levéltárban, illetve Budapesten az Országos Széchenyi Könyvtárban és a Semmelweis Orvostörténeti Könyvtárban. Munkám eredményességéről, „hasznáról" az egyetlen visszajelzés a publikálásra küldött tanulmányaim lektorának véleménye, megjegyzése. Szakmai kapcsolataimat illetően 1988-ban állt be változás, amikor — dr. Duka Zólyomi javaslatára — a Szlovák Tudományos Akadémia égisze alatt működő „Slovenská spoločnosť pre dejiny, vied a techniky" tisztelt meg tagságával. Az együttműködés konkrét formájáról e sorok írásakor még nincsen tapasztalatom. Kívánatos lenne a magyarországi orvostörténészekkel való szorosabb kapcsolat is. A legfontosabb s legértékesebb „kapcsolat" azonban az lenne, ha magam mögött tudhatnék egy Magyar Nemzetiségi Múzeumot! Orvostörténeti kutatásaim „melléktermékeként" olykor-olykor helytörténeti, irodalomtörténeti „adalékokat" is feldolgozhatok. Ezek a tanulmányaim — egyéb fórum híján — a Hétben jelentek (jelennek) meg, ami értelemszerűen befolyásolja a közlés formáját, igényességét is. így a tudományos népszerűsítés szintjén maradnak az olyan levéltári kutatáson alapuló adataim is, melyek megállnák helyüket tudományos folyóiratban is. S mindenképpen ott lenne helyük egy (sajnos, nem létező) honismereti, történelemtudományi folyóiratunkban. Sem Szlovákiában szlovákul, se Magyarországon magyarul publikált eredmények nem gazdagíthatják a szlovákiai magyarság szellemi életét olyan mértékben, mintha azok szlovákiai magyar nyelvű szaklapban jelennének meg. Ezért próbálkozom orvostörténeti kutatásaim eredményeit „becsempészni" az Irodalmi Szemle hasábjaira, bízva abban, hogy így azok valóban az itt élő magyarok látókörét tágítják majd. Természetesen a Szemle ódzkodik az orvostörténeti, helytörténeti témájú írások publikálásától, hiszen nem ez a lap küldetése. Nem vállalkozhat arra, hogy — idézek az Irodalmi Szemle