Új mindenes gyűjtemény 9. 1990 – Társadalomtudományi értekezések

Körkép - A tudomány szerepe a csehszlovákiai magyar szellemi életben

ANKÉT 187 Az alapkutatásban kiemelkedő helyet kellene biztosítani nemzetiségi viszonylatban a társadalomtudománynak, ennek keretében pedig az életformaváltást, társadalmi, politikai mozgást leghatékonyabban föltérképező szociológiának és szociográfiának. Ezek fontosságát már hangsúlyoztam. Itt csupán azt szeretném hangsúlyozottan kiemelni, hogy ezen tudományágak művelése, pontosabban: az eredmények magyar nyelvű közlése jótékonyan hatna mind a humán, mind pedig a műszaki értelmiségünk tudatára; csökkentené az oly gyakori megalapozatlan általánosításokat. Ha olykor hamis illúziókat rombolna is, mindenképpen tovább serkentené mindazokat, akik valamelyest is érdeklődnek kisebbségi mivoltunk iránt. Sőt újabb híveket szerezne létfontosságú problémáink számára azáltal, hogy a közölt tények kiegészítésére, új adalékok fölkutatására ösztönözne. Nyilvánvaló, hogy nemzetiségi történészeinkre vár az 1918 utáni, tehát a kisebbségi történelmünknek részletekbe menő föltárása, maj d összegezése. Itt nem hagyatkozhatunk a szlovák, cseh, illetve magyarországi történészekre. Figyelembe véve persze az ő kutatási eredményiket is, és mindenkiét, aki a mi történelmünkkel bármilyen vonatkozásban foglalkozik vagy foglalkozott, de nekünk magunknak kell elvégeznünk ezt a munkát. Tudom, közhelyszámba megy annak folytonos idézgetése, hogy múltunk ismerete nélkül, csonka történelmi tudattal jelenünk alakítása sem lehet egészséges, szilárd alapokon nyugvó. Szembesülni kell a tényekkel, legyen bár az kellemetlen akárki számára. Az elhallgatott vagy csak félig kimondott igazságok szükségszerűen tévútra vezetnek bennünket; végeredményben jellemünket, tudatunkat torzítják, következésképpen helytelen döntések, cselekvések ismétléséhez, halmozódásához vezetnek. Ezért helyezek ekkora hangsúlyt nemzetiségi történelmünk kutatására, hogy mindezt elkerüljük, s biztos támpontot nyújtsunk jelenkori tájékozódásunkhoz; olyan alapot, amelyből a pedagógiától kezdve a publicisztikáig sok-sok szaktudomány profitálhatna, értékes kútforrásként meríthetne belőle. Csak remélni merem, hogy az eddig súlyos teherként ránk nehezedő történelmi tabuk, tilalmak fokozatosan kiiktatódnak életünkből, és a kutatókat ezután nyitott archívumok, könyvtárak és emlékezők fogadják. A tudományos kutatómunka eredményeinek népszerűsítését mindenképpen fontosnak tartom, szóljon bár a népszerűsítendő téma a legelvontabb dologról is. Éppen tegnapi és mai tudósaink (Szent-Györgyi Albert, Selye János, László Gyula, Czeizel Endre, Püspöki Nagy Péter) példája bizonyítja, hogy minden elvont, nehéznek tetsző témáról lehet népszerű, a laikus számára is érthető formában írni. Mindannyian jól tudjuk: a polihisztorok ideje már lejárt. Az egyes szakágazatokon belül is folyamatos atomizálódásnak lehetünk tanúi. Anakronizmusként hatna tehát, ha bárki is kutatóink közül a mindenhez értő tudor szerepében tetszelegne. Ez nyilván hátráltatná tudományos munkáját, fölhígítaná elért eredményeit, végső soron devalválná mégoly nemes szándékait is. Ezért tartom szükségesnek az egyes diszciplínák szigorú elkülönülését. Jól tudom, hogy sem a közeli, sem pedig a távoli jövőben nem leszünk képesek a tudomány valamennyi ágában prezentálni jelenlétünket. Én ezt nem is tartom különösebb bajnak. Azt vallom azonban, hogy ahol pedig deklaráltan nemzetiségi jelleggel vagyunk jelen, ott végezzünk tökéletes munkát. Szükségesnek tartom ezt több okból is: 1. hogy kutatóink munkája valóban előbbre vigye az adott tudomány ügyét; 2. hogy maradandó alkotásokkal jegyezzék nevünket a tudományban (határon innen és határon túl); 3. hogy ismertté tegyük a nemzetiségi kutatók nevét a Csehszlovákia átlagember tudatában is. Egy differenciált tudományos élet hiánya magában hordja a kölcsönös kapcsolatteremtés hiányát is. Érthető és magyarázható a hazai, nem nemzetiségi tudomány óvatossága, kételkedő magatartása, közeledési készsége az olyan kutatók, tudományos dolgozók irányába, akik parttalan kutatómunkával büszkélkednek. A tudomány birodalmában mindig is a pontosan körülhatárolt, bizonyítható, igazi eredmények számítottak, amelyeknek konzekvenciái bizonyítottan jól használ-