Új mindenes gyűjtemény 9. 1990 – Társadalomtudományi értekezések
Körkép - A tudomány szerepe a csehszlovákiai magyar szellemi életben
188 KÖRKÉP hatók voltak, és ezért kétségtelenül szilárd alapul szolgáltak további kutatások számára. Mindeddig a szigorúan értelmezett tudományágak művelőiről beszéltem. Itt az ideje, hogy szóljak az egyes tudományágak amatőr kutatóiról, akiknek intenciója nem a tudományos szintézis, hanem ilyen-olyan okokkal motivált cselekvési vágy. Többségük jelenleg a folklorisztika valamely ágának buzgó kutatója; az ő munkájuk nyomán szerény becslés szerint is tetemes kézirat és egyéb anyag várja és vágyja a nyilvánosságot. Megértem és indokoltnak tartom a csehszlovákiai magyar néprajzosok számának hirtelen növekedését. És nemcsak azért, mert jómagam is az ő számukat gyarapítóm, hanem mert rajtam kívül bizonyára mások is felismeték azt az igazságot, hogy a nép szellemi és tárgyi hagyatéka van kitéve a leginkább a civilizációs ártalmaknak, s ha idejekorán meg nem mentjük e javakat, pótolhatatlan veszteség éri kultúránkat. És ide kell sorolnom a honi nemzetiségi pedagógusok népes táborát: módszertani írásaikkal, tankönyvszerkesztésükkel szolgálják immár történelmünk utóbbi négy évtizedében a nemzetiségi oktatás ügyét. Nos, a tudomány eme mezei hada szorulna rá leginkább arra, hogy anyanyelvén publikálhassa kutatási, gyűjtési eredményeit. Itt engedtessék meg nekem egy személyes példával előhuzakodni: népköltészeti alkotásokat gyűjtök (gyermekmondókákat, -játékokat, meséket, mondákat, újabban népdalokat és népballadákat), tehát esetemben evidens a magyar nyelvű publikálás elsődlegessége. Nem vitatom én itt a tudományos munka egyetemességét, társaimmal együtt én volnék a legboldogabb, ha eredményeinket más nyelven is közzétennék. E dolgozat írása idején éppen vegyes nyelvterületen gyűjtök, ahol akarva, nem akarva találkozom a velünk szomszédos népnek, a szlováknak a népköltészetével is. Ha például szlovák népballadát hallgatok vagy jegyzek le, pontosan tudom, hogy létrejötte, szerkezete a magyaréval azonos. A magyar népköltészet elméletében szerzett ismereteim azonban csak megkönnyítik a szomszédos kultúra jobb megértését, de nem mentenek fel az anyanyelvi tolmácsolás kötelessége alól. Mi az előzőleg már kifejtett okok miatt is mindenekelőtt a magyar nemzetiség rezonanciájára számítunk, hisz az értékek felkutatásán, összegyűjtésén túl a legfontosabbnak a nemzetiségi identitás megerősítését tartjuk. E munkák kisebb-nagyobb áldozatokat, személyes kényelemről való lemondást követelnek. Mindehhez inspirációt csak olyan társadalmi közeg nyújthat, amely várja, igényli értékeink számbavételét, és természetesen anyanyelvén, azon nyomban szeretné viszontlátni saját értékeit. Ezért tartom én szükségesnek az átlagembertől mégoly távol eső tudományos eredmények magyar nyelvű publikálását is. Jól átgondolt és rendszeresített tájékoztatási szolgálattal többet tehetnénk a sokat emlegetett nemzeti azonosságtudat érdekében, mint a naponta hangoztatott szólamokkal. Tudom, van ellenérv is a nem anyanyelvű publikálásra, Lukács György példája bizonyára; de hát az ő munkáit majdnem szinkronban közölték magyar nyelven is. Vitára jogosító érv lehet továbbá az is, hogy a magyar nyelvi közegtől távol dolgozó kutatóink mindennapos gyakorlatukban a cseh vagy a szlovák nyelvet használják, ezek egyike vált természetes kifejezési formájukká, a munkatársaikkal való érintkezés eszközévé. Nos, még ebben az esetben is, sőt talán épp e távoliság okán kellene megtalálni az anyanyelvi publikálás módját (is). A fél emberöltőt hazájukon kívül töltő magyar tudósok (például Szent-Györgyi) példázzák, hogy akiben megvan a jó szándék, mily szabatosan képes szaktudományáról magyar nyelven írni és beszélni. A harmadik ellenérv a hazai magyar nyelvű szakfolyóiratok hiánya volna, ám ez a téma már elvezet egy másik szakaszhoz. A kisebbségi tudomány fejlesztésének egyik módját abban látnám, ha a Szlovák Tudományos Akadémia a nemes cél érdekében önzetlenül maga sietne a segítségünkre. Az volna a dolgok természetes rendje tehát, ha az SZTA (SAV) egyes osztályain, ahol van igény a tudományág magyar nyelvű művelése iránt, nemzetiségi alosztályt létesítene. Nem tudom, mi állhatna ennek útjában?
