Új mindenes gyűjtemény 9. 1990 – Társadalomtudományi értekezések

Fehérváry Magda: Egy néphitelem (szemverés) emlékei a csicsói néphagyományban

100 FEHÉRVÁRY MAGDA 7. Hát kisgyereket, azt a bábasszony mondta, a Mihajlik, amikor az eső Lacikánk született, akkor itt vót énvelem, hát azt mondta, hogy őneki vót egy testvírje, aztán bemént égy oláhcigányasszony, de igén szíp vót a kisleány, aztán űt a bilin a kisléány, nos mondta [a cigányasszony], hogy milyen szíp. Nos, hogy mégígízte, hogy még is hát. Hát, hogy abba hát-é még? De ő így mondta. 8. Az anyámtú hallottam, hogy a Pázmánnénak az apja vitte a ganét itt a tó mellett, aztán mikor visszafelé vót már a kocsivá, hát a kiscsikó mént a kocsi után, aztán mikorra hazaért, akkor a csikó már nem tudott az istállóajtón bemenni, aztán úgy túta be. De nem vót otthon a felesíge, és azt mondta anyámnok, hogy: — Ifiasszony, gyere át! — aszongya. Mégtudnád-é babráni — aszongya —, mégígíztík a kiscsikót, de a Décsi Mári még nincs itthon. Mer a felesígit úgy emlegette mindig, úgy hogy Décsi Mári. Hát aztán anyám átmént. Aztán szenes vízzé mégmosdatták az orrát a csikónak, még mégitatták, aztán jobban létt. Akire vót a gyanú, az az embér ha akár állatot, akár gyerekét nézett még, az mind így vót. Szörnyen haragudtak rá, mer ha valakinek az udvarán végigmént, addig nem nyugodott, míg így a fejit be nem túta az istállóajtón, és ha ilyen kicsi állat vót, hát az mégbetegédétt. 9. Az apám is igén fítétte a kiscsikót, mer vót égy rokonunk, aztán valahugyan a szeme vót olyan, azt mondták, hogy az igén ígízétt. F. B. vót. — Annak még né mutassátok ám a csikót, mer — aszongya apám — égyszér évittem a ganét Remízíg, aztán akkor a csikó ottan legelíszétt, nos mégígízte. Aztán akkor a Térus nénje vót itthon, mer az ídésanyám még Győrbe vót, aztán az valahogy mégbabráto. Hát hogy mivé babráto még, én nem tudom. Szenet beletéttek vízbe, aztán mégszöktettík. 10. Emlíkszém rá [a szemverésre] én is, de én nem hittem é azűte sé, még akkor sé. Láttom olyat, hogy vótak a kiscsikók, aztán hát a csikó rossz vót. Azt mondta apám, mégvan ígízve Mindjárt akkor... Vót az az öreg rígi borona, olyan kökínybű vót fonva, hogy a szántófődekénn a herevetískor utánno vót kötve. — Hozzatok — aszongya — a baronábú! Abbú törtünk olyan nígy-öt szál izét, akkor bele a tűzbe, bele a lavórba a vízbe, aztán szenes víz létt. Aztán még létt szöktetve [a kiscsikó]. Aztán hát jobban létt a kiscsikó. Ki tudja, hogy amúgy is jobban létt vóna-é?! (Nevetve.) 11. Hát a mieink is mondták, a mi apánk azt mondta, hogy égy kúcsodi embér mégígízte [a csikót]. Mikor a Remízhöz jöttek, fődhö vágto magát, még is döglött a ló. Azelőtt tartották. Aszonta, hogy hát ott a szomszídja, aki a R. L., mer ott a Kúcsodon majdnem mindénki eladta már azt a fődet, nos a R. L.-éké mellett vót a mienk. Aztán az az embér, nem is csúnya embér vót ám, mer én aztán is figyétem ám azt az embert. Aztán aszongya, hogy az nízégette még a csikót, még ott beszígettek, mindénféle, aszongya. A Remízhö mént, a Remiznek az innenső vígire, nos aszongya, hogy fődhöz vágto magát, nos még is döglött. Az pedig csak nem aludhatta bele, a csikó. De hát az nízégette, hogy ilyen helés, vagy olyan helés.