Új mindenes gyűjtemény 9. 1990 – Társadalomtudományi értekezések

Fehérváry Magda: Egy néphitelem (szemverés) emlékei a csicsói néphagyományban

SZEMVERÉS A CSICSÓI NÉPHÁGYOMÁNYBAN 99 2. Körmendiné bábasszony vöt. Az elkapott engem is, aztán olyankor megverte a gyerékét, hogy hát ríjon. Hogy akkor nem árt neki, hát úgy mondták, hogy az ígízís. 3. Szenes vízzé én is lemosdattam a gyerekekét. Sírt a gyerek, akkor olyan rossz vöt a gyerek, hogy nem léhetétt vele bírni. Vagy aztán a pisis pélénkávó hamar letörűni, vagy szenes vizet csinányi, úgy, hogy három szénbű, aztán úgy gondúnyi hármot. Aztán awá lemosdatni, evvel a neveletlen újjunknak mondták-é, hát én is lemosdattam. A kis újj mellettivé, ewě lemosdatni-ě háromszor, aztán hogy a pélénkávó háromszor letörűni, a vizet még oda az ajtó... Akárméllik ajtó sarkábo önteni. Ez hasznát. 4. Hát például az én nagyanyám, apámnok az anyja mondta, hogy a húgom, mikor olyan kisleány vót, tizénháromba született, tizénnígybe kiütött a háború, olyan tizénötbe, tizénhat körű, hát azt mondta mindig ez a Pázmánnénak az apja, a Fél Kálmán, hogy: — Té, ha az apád itthon vóna, már régén agyoncsapott vóna! Te mindig bőgű. Mer ezék elkezdték a Margittá, a Décsivé, az is otthon a maguk konyhaküszöbén még a mi Etélunk is, aztán mikor mégunták, csak akkor hatták abba. Aztán olyankor öreganyám nem szólt semmit sé, kimént a kútra, aztán vitt be vizet, aztán abba dobott bele szenet, aztán akkor mégmosdatta még mégitatta. Nos az anyám mondta neki, hogy: — O j jé, má mit gondul, hogy mégígíztík? Nem ígízte ezt még sénki sé! Csak bőgött. De hát mégis azt mondták és azt tartották, hogyha a szén leül, akkor még vót ígízve. De azt mondták, ha valaki belealudta, akkor bele is hát, hogyha aludt utánno, hogy eztét nem téttík még vele. 5. A kezemén a nővérémnek a lányo, Térus. Vittem ki az utcáro. Az olyan igén eleven vót, mindén a fene, aztán vittem az utcáro, nos ott vót a léányko, aztán égyszér csak éhát a kezembe. így hoztam be a kezembe itet-é. Egy asszony még itt vót, nem is messzi lakik, nos aszongya: — Jaj, hallod! Ez még van ígízve! Aztán hát ígétt a sporheltbe a tűz, csinált rá szenet a vízbe, aztán akire tétté a szenet, hát az a szén leülledt, akkor mégígízte. (Nevetve.) Aztán akkor evvel az újjávol-é [jobb középső] a szájábo belenyút, úgy ahogy mutatom-é [jobbról balra kanyarintott egyet a szájüregében] még mégitatta, a szémit mégmosta vele, nos a ajtóragasztóba döntötte a vizet. Hát énnékém a kezemén vót a Térus. Olyan nyolc-kilenc hónapos vót. 6. A mi anyánk mondta, hogy égy fiúgyerékét úgy ígíztek még. Valami Misák nevű szógát a Fél Antal öregapánkná. Nos valami pízér égyüttek hozzá, míg émént, hogy váttonnyi pízt, azt mondja, az a gyerék odaűt a kocsija mellé, hát ő játszogatott vele, aztán mikor émént, aztán aludt a gyerék. Fölébredt, aztán még rít, úgyhogy éjfél után két óráro méghát. Azt mondják, hogy belealudta magát a gyerék. Aztán azt mondták, hogy ez igaz. A Nagy Pálné is szokta mondani, ugyi, hogy ígízís az vót, rígénte tartották.