Új mindenes gyűjtemény 8. 1989 – Társadalomtudományi értekezések

Virt István: Halállal kapcsolatos szokások és hiedelmek Zoboralján

RÁFOGÓ 27 is, de a közelmútban valakinek kölcsönadta, kinél együttes erővel sem találtuk meg. A kutatásba bekapcsolódott a falu plébánosa is, aki telefonon intézkedett, sajnos minden siker nélkül — egyetlen ráfogót sem találtunk. (Itt köszönöm meg Szabó Margit néni és a plébános úr fáradozásait!) Margit nénitől és Chudi Kati nénitől újabb ismereteket szerezhettem a ráfogóról. Margit néni elmondta, hogy a nagyanyjának a férje 1893-ban halt meg, és a felesége ráfogóban gyászolta. Tudomása szerint ez volt az utolsó eset a faluban, amikor még használták a ráfogót. Ezt Chudi Katalin is megerősítette azzal, hogy szerinte a századforduló idejében használták gyászkor, és ebbe is temettek. Kati néni azt is elmondta, hogy a ráfogót nemcsak idős asszonyok használták, hanem fiatalok is ebben gyászolták a közeli hozzátartozóikat. Annyi volt a különbség a két ráfogó között, hogy a fiatalok „piros beszövésest", az idősek „fekete beszövésest" hordtak gyászkor. Elmondták azt is (Kati néni be is mutatta), hogy Vicsápapátin nem a viselő hóna alatt, hanem a nyaka körül tekerték körbe. Végül visszaküldték Egerszegre, mert a ráfogó „divatja" onnan jött át Vicsápapátira. Egerszegen egy 73 éves asszonynál rábukkantam arra, amit kerestem. Elmondta ez az asszony, hogy az idősek fekete beszövésest, a fiatalok piros beszövésest hordtak olyankor, amikor erős gyászuk volt (szülők vagy férj gyászolásakor). Hossza két métertől három méterig terjedt, „egy széles" volt, tehát 40—50 centiméter. Az elbeszélő mányikája még használta a ráfogót, később már nem, őt még egy fekete beszövéses ráfogóban temették el. A megtalált ráfogón piros beszövés van (a mányika fiatalkori viselete), amit időközben szétnyírtak, és törülközőt csináltak belőle. Ezt a törülközőt nekem adta a 73 éves asszony azzal a feltétellel, hogy nem árulom el a nevét. Billik Rózsi néni Egerszegen megerősítette, hogy a ráfogót gyászkor a fiatalok is viselték, de fiatalokat emlékezete szerint nem temettek ráfogóba, csak öregeket. A ráfogó felvételi módja gyászkor és a halott öltöztetésénél megegyezett. Béden is ismerték a ráfogót, de ott „fejtakaró" néven emlegették. Ennek az az oka, hogy a fiatalasszonyok a fejtakaróban hordták a csecsemőt is, és ugyanezt használták gyászkor is. Pontos felvételét nem tudták bemutatni, de a próbálkozások szerint hasonló lehet ahhoz, ahogy Vicsápapátin hordták. A ráfogó eltűnésének a folyamata is pontosan kirajzolódik az elbeszélésekből. Használatával kapcsolatban azokig az időkig mehetünk vissza, amikor fiatalok és idősek egyaránt hordták gyászviseletnek, és idős halottaikat is ebben temették el. Ez az állapot hozzávetőlegesen az 1850 —1880-as évek jellemzője lehetett. Ezt követően már csak az öregek hordták gyászkor, erre pontos évszámunk is van, az utolsó vicsápapáti ráfogós gyászoló 1893-ban volt, a századforduló éveiben a fiatalok már nem hordták. Ezt követően megszűnik gyászviselet lenni, és kizárólag idős halottakat temetnek ráfogóban. Napjainkban a falubeliek nagy része csak hallomásból ismeri a ráfogót, az idősebbek közül néhányan még emlékeznek a pontos használatára is, de nagyon valószínű, hogy egy évtized múlva a három zoboralji faluban sem fognak emlékezni a halott öltözékének e jellegzetes darabjára. A ravatal elkészítése A halott kiterítésével, a ravatalozással kapcsolatos szokások nagymértékben megváltoztak azóta, hogy a falvak legtöbbjében az utóbbi években felépítették a halottasházakat, és ezzel párhuzamosan kötelezővé tették azoknak a halottaknak a kivitelét, akik otthon haltak meg. A halottasházak felépítése nagyon nagy hatást gyakorolt a ravatalozás és a virrasztás szokásaira. Ezt megelőzően kisebb változásokat eredményezett az is, hogy a temetkezési ügyek intézését (koporsókészítés, hazaszállítás stb.) a Nyitrán működő temetkezési vállalat vette át. Nézzük meg ezt a folyamatot,