Új mindenes gyűjtemény 8. 1989 – Társadalomtudományi értekezések
Görföl Jenő: Jóka helynevei
A FALURÓL ÉS HELYÉRŐL 173 „Környezetünk lassan, de folytonosan változik. A folyók otthagyják megunt, régi medrüket, a puszta területek falu- vagy városrészek lesznek, a régi mocsarakból és tavakból búzát csikar ki az ember, erdők és rengetegek reccsenve rokkannak össze, hogy fel ne támadjanak többé soha ...De — legalább egy ideig — itt hagyják eredeti jellegük emlékét nevükben. Minden helynevünk, mint minden emberi alkotás mulandónak születik, de élőn vagy történeti forrásokban, bebalzsamozva őrzi névadó keresztszülőinek, néha keletkezési körülményeinek vagy más mozzanatoknak emlékét. Ilyenformán a figyelmes vizsgálódónak nagyon sok olyan körülményre vonatkozólag adhat felvilágosítást egy-egy helynév, amely bennünket késő, avatott-avatatlan utódokat érdekelhet, a hozzáértő kutatónak meg éppen megbecsülhetetlen tájékoztatást nyújthat." (Szabó T. Attila: Miért és hogyan gyűjtsünk helyneveket?) A gyűjtés módjáról Magam jókai születésű vagyok, ezért vállalkoztam szülőfalum helyneveinek felgyűjtésére és feldolgozására. Jelen dolgozatom a Csemadok Központi Bizottsága néprajzi szakbizottságának 1976-os „Néprajzi közlések" című kiadványában megjelent Földrajzi nevek Jókán című írásra épül. Ezen írásomban csak a földrajzi nevek népi magyarázatával foglalkoztam. Jóka helyneveivel a Csemadok Központi Bizottsága nyelvjárásgyűjtő szakbizottságának (majd a dunaszerdahelyi, galántai és pozsonyi járási helynévgyűjtő csoportjának) gyűjtésein kezdtem újra foglalkozni. Ujabb adatközlőket faggattam (faggattunk) és többször jártuk be a terepet. Ennek eredményeképpen a névanyag megduplázódott — igazolást nyert a „határjárás" fontossága. A terepen minden közlő adatát külön térképre vezettük. A cédulázás után ellenőrző gyűjtést végeztünk az adatok pontosítása végett, és ezután került sor az anyag gépelésére, az adattár, majd a feldolgozás elkészítésére. A faluról és helyéről Jóka Pozsony és Galánta között terül el. Szakirodalmi besorolása szerint Mátyusföldhöz tartozik, szokásaival azonban inkább Csallóközhöz kötődik, melytől mintegy 5 kilométernyi szakaszon a Kis-Duna választja el. A község Fölső-Csallóközi (Somorjai) járáshoz tartozott a felszabadulásig. A falut az eddig ismert adatok szerint először 1197-ben említik az okiratok. Ekkor az Ilka helységbeli Zerzowoynak ad a király szabadalomlevelet. IV. Béla 1239-ben Budán kelt oklevele három Ilka nevű községet említ, melyek a pozsonyi várnak voltak tartozékai. 1256-ban Berenius de Ilka, 1291-ben lalka és Jelka, a XIII—XV. században a falu neve Harmathely. 1298-ban Kisa nevű települést említenek a falu határában, 1304-ben szintén a falu határában Lakköz birtokot. Az 1500-as években az okiratokban Őraljapuszta található. A Salamon-nemzetség által a pozsonyi várjobbágyok ellen indított perben négyféle ilkai vagy jelkai jobbágyok szerepelnek. A pápai tizedszedők jegyzékében Jozsa néven is előfordul. Később már Kis- és Nagy-Jókát különböztetnek meg az okiratok. Az 1490—1505-ös háborúban a falut Miksa császár seregei pusztították el. A törökök 1541-ben Nagy-Jókát és valószínűleg Kis-Jókát is elpusztították, mivel az 1553-as portális összeírásban akkori tulajdonosaik — Farkas János és Hegyi Tamás — nevén csak 2-2 porta van bejegyezve. Ekkor már Újhely, Jóka-Újhely néven külön község, az óbudai apácák birtoka, 12 portával. Fényes Elek 1851-ben megjelent Geográphiai szótára 2241 lakosról, 2 kastélyról, több
