Új mindenes gyűjtemény 8. 1989 – Társadalomtudományi értekezések
Lanstyák István: A Szenc környéki nyelvjárás független labiális ö-zésének néhány kérdése
164 LANSTYÁK ISTVÁN: A SZENC KÖRNYÉKI NYELVJÁRÁS találunk olyanokat, amelyekben az e-ző és az e-ző ejtés egymás egyenrangú fonologikus változataként szerepel. Ilyen pl. a telegram v. telegram ,távirat', direkt v. direkt, féděr v . féder. Az e-zés tulajdonképpen nem az é'-zéssel magával áll korrelációs viszonyban, hanem az ö-zés és az e-zés egységével. Lényegében alsó nyelvállású: középső nyelvállású szembenállásról van itt szó, miközben a középső nyelvállású hangnak lehet labiális vagy illabiális változata. Szemben más e-ző nyelvjárásokkal, ahol a nyelvjárási e-zéssel egységes é'-zés áll hasonló viszonyban. III Előző fejtegetéseink során néhányszor érintettük már az ö fonéma megvalósulásának kérdését. Ilyenkor mindig azokra a morfémákra gondoltunk, amelyekben a nyelvjárási ö fonémának a köznyelvben e felel meg, tehát a labiális ö-ző alakokra. Abban, hogy az ilyen ö hangok megvalósulása eltér az egyéb ö hangokétól, a Szene környéki nyelvjárástípus nem áll egyedül. Ismerjük ezt a jelenséget Szeged környékéről, Somogy megyéből, az abaúji ö-ző nyelvjárásszigetről, a Bánságból, a Székelyföld egy részéről, sőt a Szene környéki nyelvjárással kapcsolatban is számoltak már be róla 2 5. A szakirodalmi közlemények észrevételeit a MNyA. adatai teljes mértékben igazolják. Mindezen adatok birtokában megkockáztathatjuk azt a föltevést, hogy a kevésbé labiális ö hang az ö-ző nyelvjárások hangtani arculatának jellemző velejárója. Ez persze nem jelenti azt, hogy az ilyen illabiálisabb megvalósulások csak az ö-ző nyelvjárásokban fordulhatnának elő. Jelezték az ilyen megvalósulás meglétét pl. a Sárrét egyik községének (Doboz) erősen e-ző nyelvjárásából is 2 6. Az ö hang kiejtése a labiális ö-ző morfémákban teljesen labiális hangtól teljesen illabiálisig terjed, méghozzá két irányban: 1. Pusztán az ajakműködés síkján a teljesen labiális, középső nyelvállású ö-től a teljesen illabiális, szintén középső nyelvállású e-ig. 2. Mind az ajakműködésnek, mind a nyelv függőleges mozgásának síkján a teljesen labiális, középső nyelvállású ö-től a teljesen illabiális, alsó nyelvállású e-ig. Nagyon egyszerűen, sematikusan ábrázolva: ö ě e Mivel a fönti két eset nyelvjárásunkban eléggé határozottan elválik egymástól — s mivel a szakirodalmi közlések lényegében csak az elsőre vonatkoznak —, helyesebb lesz, ha külön-külön tárgyaljuk őket. 1 Az ö-ző morfémákban előforduló kevésbé labiális, de középső nyelvállású hangszínárnyalatok jelölésére három lehetőségünk van: ha a hang teljesen illabiális, természetesen e-ként jelöljük, ha a kiejtés közel áll ugyan az illabiális e-hez, de némi labialitás határozottan érezhető, a zárt e jele alá tett karikával szoktuk jelölni; ha viszont az ö-höz áll közelebb az ejtés, de annál mégis valamivel illabiálisabb, akkor ezt az ö jele alá tett pont jelöli; e munkában azonban nyomdatechnikai okokból 2 5 PÉTER L.: ÖKérd.; VÁRKONYI I.: SomÖNyj; NYIRKOS I.: AbPuszt.; Vöó I.: BánsMgh.; KULCSÁRNÉ SZ. ZSUZSA: Ö-zés a Pozsony vidéki szenei nyelvjárásban. MNy. 74. 229—237. 2 6 SZABÓ G.: SzempĚVizsg. 27-28., 98.
