Új mindenes gyűjtemény 8. 1989 – Társadalomtudományi értekezések

Lanstyák István: A Szenc környéki nyelvjárás független labiális ö-zésének néhány kérdése

AZ Ö FONÉMA MEGVALÓSULÁSAI 165 kénytelenek vagyunk ezeket a jeleket kerülni. Természetesen a jelölési kényszer szükségképpen sematizálja a jelenséget, hiszen az ö és az é között folyamatos az átmenet. Számtalan esetben pl. annyira középúton áll a hangszínárnyalat az ö és az e között, hogy a bármelyik alapjel melletti döntés tulajdonképpen önkényes. A kérdés jelentőségét azonban nem szabad túlértékelnünk; az árnyalat hajszálpontos lejegyzésének nincsen sem elvi, sem gyakorlati jelentősége. Az ö-zés rendszere szempontjából csupán az a lényeges, hogy a középső nyelvállású változatokat különböztessük meg a később tárgyalt, alacsonyabb nyílásfokú változatoktól. Saját lejegyzési gyakorlatom a középső nyelvállásúak esetében úgy alakult, hogy az élő nyelvi anyag helyszíni lejegyzésekor, amikor nem volt lehetőség mérlegelésre, a szó visszahallgatására, általában nem jelöltem az ö-höz közel eső, majdnem teljesen labiális megvalósulást, viszont igyekeztem jelölni az e-nél valamivel labiálisabb, tehát nagymértékben illabiális változatot. A hangfölvételről lejegyzett szövegekben viszont arra törekedtem, hogy pontosan megkülönböztessem az összes jelölhető hangszínárnyalatot. A kevésbé labiális megvalósulású ö hang megítélése nem egységes a szakirodalomban. Péter Lászlótól tudjuk, hogy Négyesi László, aki a hangszínárnyalatnak egyik első észlelője volt, úgy látta, hogy a hangfejlődés az é felől az ö felé tart, s ennek egyik állomása az illabiálisabb képzésű ö

2

7. Maga Péter László tulajdonképpen nyitva hagyja a kérdést, amikor tartós állapotról beszél

2

8, hiszen a mégoly tartós állapotnak is vannak előzményei, s alkalmasint egyszer meg is fog változni. Jakab László tételesen nem nyüatkozik ugyan erről a kérdésről, viszont abból, hogy az illabiálisabb ö-nek írásbeli nyomait keresi a 16. században, nyilvánvaló, hogy nem tarthatja kizárólag a köznyelv hatására bekövetkező nyelv járáspusztulás termékének

2

9. Várkonyi Imre szerint a gyönge fokú ajakkerekítés inkább a fiatalokat jellemzi, tehát a fejlődés a labiális ö-től az ülabiális e felé tart

3

0. Imre Samu a MNyA. adataiból hasonló következtetésre jut; a jelenséget az ö-zés „bomlási termékének" minősíti

3

1. Fonológiai szempontból vizsgálja az ö hang különféle megvalósulásait Laziczius Gyula

3

2, s megállapítja, hogy a képzési eltérések ellenére nincs olyan nyelvjárás, amely fonológiaüag is kétféle ö-t különböztetne meg. Tud róla, hogy a déli nyelvjárással foglalkozó leírások arról szólnak, hogy a beszélők különbséget tesznek a köznyelvben is ö-vel hangzó morfémák ö-je (pl. öröm), ill. az ö-ző morfémák ö-je (pl. szorzott) között, ezeket az állításokat azonban alaptalannak minősíti. Nem egészen világos, hogy csak a fonológiai különbségtétel tényét utasítja-e vissza vagy a fonetikaiét is, esetleg csupán azt nem fogadja-e el, hogy a beszélők a kétféle megvalósulás különbségének tudatában is volnának. Ami a Szene környéki nyelvjárást illeti, megállapíthatjuk, hogy a beszélők itt kétségtelenül különbséget tesznek a kétféle típusú morféma (a köznyelvben is ö-vel hangzó, ill. a köznyelvben e-vel hangzó morfémák) ö hangjai között, hiszen az illabiálisabb megvalósulás az esetek óriási többségében az ö-ző morfémákhoz kötődik. Persze a másik oldalról nézve nem mondhatjuk, hogy a teljesen labiális ejtés csak ott jelentkezne, ahol a köznyelvben is ö van, hiszen a teljesen labiáüs ö az ö-ző morfémákban is nagyon gyakori. Mivel az illabiálisabb ejtés mindenütt zömében azokban a morfémákban van jelen, amelyekben a köznyelvben illabiális hang (e) van, azok, akik a jelenségben ö>e fejlődést láttak, ezt az 2

7 NÉGYESSY LÁSZLÓ: Nyr. 15. 401; idézi: PÉTER L.: ÖKérd. 122. 2

8 PÉTER L.: ÖKérd. 123. 2

9 JAKAB L.: LencsGyÖ. 36—38. 3

0 VÁRKONYI I.: SomÖNyj. 17. 3

1 IMRE S.: MMNyjR. 91., 288. 3

2 LAZICZIUS GYULA: Bevezetés a fonológiába. Bp. 1932, MNyTK. 33. sz. 37-8.