Új mindenes gyűjtemény 8. 1989 – Társadalomtudományi értekezések
Liszka József: Az emberi erővel végzett teherhodrás eszközei és módjai a Páris-patak völgyében
142 LISZKA JÓZSEF: AZ EMBERI ERŐVEL VÉGZETT TEHERHORDÁS hordanak haza a határból termést, mind a férfiak, mind a nők. Ha nagyobb mennyiségű terhet raknak a kocsira, akkor azt egy ponyussal is le szokták kötni, hogy el ne szórják útközben a rakományt (Jászfalu, Csúz, Gyiva). Több helyen megfigyelhető még ma is, hogy különböző terményeket (pl. babot) az udvarra terített ponyuson szárítanak. Az is gyakran előfordult, hogy ha a határban dolgozó asszonyokat váratlanul eső lepte meg, akkor a ponyus alá bújtak. Amint már említettük, ünnepibb alkalmakkor (az aratásra történő ebédhordáskor, vásárra, piacra menet) a vizsgált falvak többségében a finomabb, gyakran pamutvászonból készült abroszt (Kolta: plachta) használták. Az abroszt néha szövött sávokkal is díszítették, sarkaira viszont sohasem varrtak kötőszalagot. A hátra kötése hasonlóan történt, mint a ponyus esetében, csak itt gyakran függesztettek rá elöl, ellensúlyként még egy kisebb kosarat, vizeskorsót is. Kőhidgyarmaton kizárólag, Libádon is túlnyomórészt a hátikosarat, amiről a továbbiakban még részletesebben szó lesz, használták az említett alkalmakkor. Kisújfalun a kisgyermekes családanyák abroszban kötötték a hátukra gyermeküket, ha a határba mentek dolgozni. A határban, három egymásnak támasztott botra függesztett abroszba helyezték a gyereket a vizsgált települések mindegyikében. Ennek Kisújfalun egy olyan — öt rúd felhasználásával készült változata is kialakult, amikor egy-egy ollóágast készítettek, ezekre az ötödik rudat keresztbe fektették, majd erre függesztették föl az abroszt. Egyébként csak Kisújfalun nem használták a vizsgált községek közül a speciális gyerekhordó lepedőt, a tacskakendőt, odevákot (hallomásból viszont ott is tudnak róla és jellegzetes szlovák cipekedési eszköznek tartják). Ezzel a kb. 60 —70 cm széles, 2,5 —3 m hosszú, olykor — elsősorban az ünneplősebb változatokon — gazdagon díszített lepedővel ,,tacskázta oda magához az anya gyermekét", ha a határba vagy templomba ment vele. A batyuzó lepedővel rokon rendeltetésű, szintén a háton történő teherszállítás során alkalmazott eszköztípus a hátikas, amelynek elterjedési körzete az általunk vizsgált terület falvait csak periferikusan érinti. Lényegében Kőhidgyarmat és Libád azok a települések, amelyek több-kevesebb szállal kötődnek a Garam mente „kosaras" falvaihoz. A hátikasok használatának az intenzitása azonban még a két helységben is eltérő. Kőhidgyarmaton a hántolt fűzfavesszőből font, szögletes hátikas (hátyikas) ünnepibb (ételhordás, vásár) alkalmakkor, s olykor a kopottabb változatát a határba is használták (elsősorban a gyümölcsfélék szállítására), bár a termények háton történő hazacipelésére itt is inkább a ponyus szolgált. Libádon a hátikasnak még az ünnepibb alkalmakkor való használata sem kizárólagos, hellyel-közzel előfordul a batyuzó abrosz, a határba pedig kizárólag a ponyust használták. Úgy tűnik, hogy Libádon a hátikas archaikusabb formája a hántolt fűzfavesszőből font, puttonyszerű kas. A szögletes hátikas századunk második harmadától terjedhetett el. Míg az előbbiből mindössze egy erősen rongált példányt sikerült csak fölkutatni, addig a szögletes, Kőhidgyarmatról is ismert típusnak számtalan, gyerekek számára is készült, változata került elő a padlásokról. A Páris-patak mentén, a Garam-torkolattól távolodva aztán a völgyben elhelyezkedő falvak teherhordó eszközei között a hátikas eredendően nem játszik már szerepet. Gyiván, Sárkányon és Kisújfalun csupán szórványosan fordul elő, más vidékekről beházasodottak révén. Gyiván, Kisújfalun, Kürtön az 1947-es csehszlovák—magyar lakosságcsere következtében a Magyarországról vidékünk falvaiba telepített szlovák asszonyok eszköztárában szintén föl-fölbukkan a hátikas. Mivel az utóbbi településre került a legnagyobb számú, a Mátra vidéki Kisnánáról származó szlovák népcsoport, tanulságos lesz megvizsgálni az általuk hozott, hátikassal történő cipekedési mód alakulását, utóéletét 2 1. 2 1 A Kisnánával szomszédos Mátraderecske emberi erővel végzett teherszállító eszközeit és módjait Lukács László dolgozta fel (TeherhordMódEszk.).
