Új mindenes gyűjtemény 8. 1989 – Társadalomtudományi értekezések

Nevizánszky Gábor: A ló háziasjtásának kezdetei a Kárpát-medencében

A LÓ SZEREPE 127 említést tenni arról, hogy a Bajes—Farkasdpusztán előkerült állatcsontanyag elemzése egyelőre nem történt meg. A lótartás korabeli színvonalát illetően szem előtt kell tartanunk azt a tényt, hogy a ló szerepe az akkori társadalom gazdasági életében minimális volt, amit végső soron a lócsontanyagnak a háziasított fauna egészében elfoglalt csekély aránya is alátámaszt. A lótartás megnövekedett szerepe csak később tapasztalható, főleg a harangedények népének kultúrája Budapest környéki telepein, ahol a lócsontok viszonylag nagy számban és mennyiségben fordulnak elő.

3

8 Úgy véljük, hogy a lónak a badeni műveltség népének gazdasági életében való intenzívebb felhasználását leghamarabb a pásztortörzseknek a kelet-európai sztyeppi övezetből a Tisza-vidékre történt beáramlásával lehet kapcsolatba hozni. Ezek a nomád községek közvetíthették az itteni, helyi népcsoportok számára a lótartás progresszívebb formáit. Az összehasonlítható anyag elégtelen száma miatt egyelőre nem lehet egyértelműen állást foglalni abban a kérdésben, vajon az agancsból készült zablapálca segítségével történő zabolázás (kantározás) ismerete helyi fejlődés eredménye-e, vagy kelet-európai közvetítéssel jutott a Kárpát-medencébe. A kutatás jelenlegi állása szerint a kelet-európai sztyeppi övezetből szakaszosan érkező mozgékony népcsoportok első hullámai már a tiszapolgári kultúra időszakában megjelentek a Tisza-vidéken. Ennek a bevándorlásnak a kezdeteit Ecsedy István és Gazdapusztai Gyula

3

9 a tiszapolgári csoport fejlődésének zárószakaszába, illetve a bodrogkeresztúri csoport kezdeti szakaszába helyezi. A népcsoport régészeti emlékeit a csongrád-marosdécsi csoport sírleletei képezik. A kelet-európai pásztorkodó községek további, viszonylag erős előretörését a Tisza-vidékre azok a csontvázas rítusú gödörsírok tanúsítják, amelyek fölé szokatlanul nagy méretű halmokat emeltek. Ennek a népcsoportnak az érkezését a bolerázi csoport időszakába, illetve az Uszatovo kultúra kései szakaszába, valamint a Cernavoda III műveltség korai szakaszába helyezi a kutatás.

4

0 Az idézett tényanyag alapján összegzésképpen megállapítható, hogy a ló meghonosításának folyamata a Kárpát-medencében legkésőbb a rézkorban, főleg a badeni kultúra időszakában tetőződött. Ebben az időszakban figyelhetjük meg első ízben a ló növekvő szerepét a társadalom gazdasági életében. A Bajcs—Farkasdspusztán talált zablapálcának éppen ezért rendkívül nagy a művelődéstörténeti értéke. Közvetlenül bizonyítja a ló kantározásának ismeretét a kései rézkorban, pontosabban a badeni kultúra korai klasszikus szakaszában, jóllehet az utóbbi időben már a korábbi keltezés lehetősége is felmerült.

4

1 3

8 SCHREIBER RÓZSA: A harangedények népe Budapesten. Bp. 1973. 15., 31. 3

9 ECSEDY ISTVÁN: The People of the Pit Grave Kurgans in Eastern Hungary. Bp. 1979.11.; GAZDAGPUSZTAI GYULA: Zu Fragen der Verbreitung der sogennanten „Ockergräberkultur" in Ungarn. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 1964-1965. 31-38. 4

0 ECSEDY I.: PeglePit-GraveKurg. 47—62.; ECSEDY ISTVÁN: A kelet-magyarországi rézkor fejlődésének fontosabb tényezői. A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 26. Pécs 1982. 73—95. 4

1 BÖKÖNYI SÁNDOR: The earliest waves of domestic horses in East Europe. Journal of Indo-Europaen studies 6. 1979. 17—76. PESKE, ĽUBOMÍR: Domesticated Horses in Lengyel Culture? Internationales Symposium über die Lengyel-Kultur. Nitra-Wien 1986. 225.