Új mindenes gyűjtemény 7. 1987 – „Kurtaszoknyás hatfalu˝

Tanulmányok - Méry Margit: Az Alsó-Garam mente népviselete

letesen leírja a 'század eleji női haj- és fejviseletet, és az egyes öltözetdarabokat, az ismertetésből azonban nem tűnik ki a női szoknyák hossza, illetve a kurtasága, ami az itteni öltözet egészének az egyik lényeges meghatározója. A tanulmányhoz mellékelt rajzok a nők öltözetét hosszúnak, helyenként bokáig érőnek tüntetik fel. Ezek azonban, egymásnak is ellentmondva, elölről hosszúnak, hátulról már jóval rövidebbnek tüntetik fel a nők szoknyáit. A meghosszabbított derekat viszont részletes rajzon is bemutatja, és nagyon szépnek tartja. Az utóbbi két tudósítás alapján fogalmazták meg többen is

9, hogy a legalsó szoknyájuk a boka fölött tenyérnyire végződik, a többi felfelé 1-lcm-rel rövidebb. A múlt század végéről és századunk elejéről ismerjük Alsó-Garam mentéről a leghosszabb szoknyákat, s ezek sem értek fél lábszárnál lejjebb. A meghosszabbított derék a XX. században egyre hangsúlyozottabb, és a szoknya egyre rövidebb lett, napjainkra mária térdet sem takarja. 1976 óta több alkalommal végeztünk gyűjtéseket a felsorolt falvakban, ezek alapján, valamint az ismertetett irodalom felhasználásával mutatjuk be a XIX. század végi és a XX. század eleji hagyományos öltözetet, amely napjainkig élőnek mondható, bár általánosan csak az idős generáció viseli. A fiatalok az 50-es 60-as években kezdték elhagyni, napjainkra már csak színpadi kosztümként viselik. A gyermekkor öltözetdarabjai Csecsemőviselet A pólyás korú gyermek viselete csupán néhány darabból állt: ing, köldökíásli, süsü, pelenka, rékli, pólyavánkus, pólyakötö. Az ing rendszerint puha, mosott anyagokból készült. Fehér gyolcsból készítettek egy ünnepi inget, és hétköznapra kettőt színes flanel mosóanyagból. Az ingecske hátul nyitott, a vállán galannyal kötődött. A köldökíáslit rendszerint gyolcsból vagy színes anyagokból hasították. Négyujjnyi széles, egy rőf hosszú volt, a végére galanyt varrtak, amivel megkötötték. 2-3 hónapos korig használták. A süsü farkassapka (Garampáld) mindennapi használatra sötétebb mosóanyagból, az ünnepi fehér, vagy világos anyagból készült. Két részből szabták. A hátsó része alul sima, felül félköríves, a másik rész fültől fülig takarta a fejet. A keresztelői süsüt fodorral, csipkével, piros vagy égszínkék szalaggal díszítették. A fiúkét általában égszínkék szalaggal díszítették. Elöl kötődött, szalaggal az ünnepi, galannyal a hétköznapi. A bundás sapka (Garampiád) vagy fodros süsü megfelel a süsü formájának, de ezt pamutból kötötték, vagy barhentanyagból varrták; fodorral díszítették. A pelenka rendszerint használt, mosott anyagokból került ki, leggyakrabban elhordott barhe ntszoknyákból vagy régi vászonpendelyből. A rékli ugyancsak házilag készült sötétebb barhent- vagy kartonanyagból. Szabása hasonló az ingecskééhez, azzal a különbséggel, hogy ez elöl csukódott gombokkal. Garampáldcm a réklit hátul gombolták, piros, fehér vásárolt zsinórral díszítették. A pólyavánkus négyzet alakú, kisebb méretű vánkos volt. Ä keresztelői fehér gyolcsból készült, egyik sarkára fodrot varrtak. Ünnepeken is ezt használták. Hétköznapra kockás, csíkos tarka anyagokból varrtak kettőt, fodor nélkül. A pólyakötő üzletben vásárolt szövött, piros-fehér virágmintás, 3 ujjnyi széles, 2 méter hosszú pamutszalag. Ebből is kettőt-hármat vásároltak. Amit ünnepeken használtak, annak a végére külön megkötő szalagot, a hétköznapiéra galanyt varrtak. 42