Új mindenes gyűjtemény 7. 1987 – „Kurtaszoknyás hatfalu˝
Tanulmányok - Méry Margit: Az Alsó-Garam mente népviselete
Kisgyermekek viselete A gyermekkor öltözetdarabjai az ing, mellesszoknya, kezeslábas, farkassüsü (lányoknak), kalap (fiúknak), tutyi, csizma, kis kaca. Más inget varrtak a fiúknak, és mást a lányoknak. A fiúké gyolcsból készült, a férfiingek szabásformájára. A gyolcs mellett előfordult színes, mosóanyagból is, leggyakrabban kék színben. Kislányoknak ugyancsak gyolcsból varrták az inget, úgy, mint a felnőtteknek. Ujja köré csipkét varrtak, az ünnepi ingek ujjára szélesebb csipke került. Az inghez fodor is tartozott, amely üzletben vásárolt csipkéből vagy varrásból készült. A 6-8 cm széles anyagot beráncolták, beszegték, és ünnepi alkalmakkor a kislányok nyakába kapcsolták. A mellesszoknya, korcos szoknya, derekasszoknya mindig mosóanyagból (a fiúké sötétebb, a kislányoké világosabb színűből) készült. A testhez simuló hosszított derékhoz a bő, ráncos szoknyát hozzávarrták, a vállakon széles pánt tartotta. A fiúké kissé hosszabb, a kislányoké rövidebb volt, egyébként a szabásuk teljesen megegyezett. Télen-nyáron, hétköznap, vasárnap fiúk, lányok ebben jártak egészen 0-10 éves korig. A fiúk még az első osztályt is ebben járták ki. A kezeslábas (trityi) csak téli viselete volt fiúknak, lányoknak egyaránt. Meleg anyagból varrták, alul nyitott volt. A íarkassüsüt csak kislányok viselték iskoláskorig. Az ünnepieket világosabb, a hétköznapiakat sötétebb anyagból varrták, hasonló szabásforma szerint, mint a pólyás korú gyermekek süsüjét, de erre körül fodrot is varrtak. Télen-nyáron viselték, de télen erre még kendőt is kötöttek. A kis kaca meleg barhentanyagból készült, csak télen viselték fiúk-lányok egyaránt. Hosszú ujjal készült, elöl gombokkal csukódott, csípőig ért. A fiúknak ebből is sötétebb színűt varrtak. A tutyi öreg kalapokból készített papucs formájú lábbeli, amit fiúk és lányok viseltek tavasszal és ősszel, de bent a lakásban még télen is. A csizmát a suszter készítette fekete vagy barna bőrből, de mindig nagyot, hogy több éven keresztül lehessen hordani. Csak télen vették fel templomba és iskolába. A fiúk kalapja barna és szürke lehetett. Férfiak viselete A férfiak legrégibb alsó testi ruhadarabja a juhászos ing vagy bő ujjú ing, amely mindig házi kendervászonból készült. Lobogós bő ujját nem fogta össze mandzsetta (kézelő). Gallér nélkül, nyaka körül pánt formájú szegővel készült, amit elöl madzaggal kötöttek össze. A XIX. század végén már kezdték elhagyni, később már csak a juhászok viselték, innen maradt az elnevezése is. A juhászos inget az ing váltotta fel, amelyet általában 12-es vászonból varrtak (a vászon szélességének megnevezése). Ha 10-es vásznat vettek hozzá, ahhoz hozzátoldottak. 12-es vászonból egy szél kellett az elejének, egy a hátuljának. A vásznat nem vágták el, csak kettéhajtották, kívülről rávarrták a vállfoltot, kivágták a nyakkivágást, majd bevarrták a keskeny mandzsettába fogott ujjakat. A régebbiek gallér nélkül készültek, a későbbiekre már hegyes gallért is varrtak. Ezek az ingek a XX. század tízes éveiben még általánosak voltak, később ezeket ünnepre a gyócsinge k váltották fel. Hétköznapokon és főleg nyáron egészen a második világháborúig mondhatók általánosnak. A gyócsinge k 1 0 anyaga az üzletben vásárolt gyolcs volt, de házilag készültek a vászoning szabásmintája szerint. Mindkét fajta inghez a múlt század végén vászongatya tartozott, amely keskeny szárú volt. A 9-es vászonból két szél képezett egy szárat, a két szára közé nagy ülepet varrtak. Pártázata 2-3 cm széles volt, madzagot húztak bele, 43
