Új mindenes gyűjtemény 7. 1987 – „Kurtaszoknyás hatfalu˝

Tanulmányok - Méry Margit: Az Alsó-Garam mente népviselete

Az Alsó-Garam menti viseleti csoport differenciálódásában döntő szerepe a női szoknyák készítési és viselési módjának és a meghosszabbított deréknak van, és csupán másodlagosan a női főkötőnek, vállkendőknek, piros csizmának, valamint a további viseletkiegészítőknek (szalagok mennyisége, viselési módja, ezüstlánc stb.). Kutatástörténeti áttekintés A különleges kurtaszoknyás viselet viszonylag korán, már a múlt század első felében felhívta magára az érdeklődők figyelmét. Az első híradás 1839-ből származik John Paget angol földbirtokos tollából, aki beutazva Magyarországot kétkötetes könyvben ismertette meg Angliát Magyarországgal.

3 A Garam völgyében tett látogatásáról többek között ezt olvashatjuk: „Itt a Garam völgyében, amelynek egyes részei olyan gyönyörűek, hogy hajlamos vagyok a Vág völgyéhez hasonlítani, újra megfigyeltük azt a különös szokást amit, ha nem tudnám, hogy a törökök sose hatoltak be Magyarországnak ebbe a részébe, az ő hatásuknak tulajdonítottam volna hogy az asszonyok befátyolozzák arcuknak alsó részét. A lányok csak az állat rejtik el, de a férjes asszonyok a szájat is. Ez a bekendözés, mint a keleti fátyol, egy hosszú, fehér vászonruhával történik, amit a tej köré tekernek, hogy szorosan megkössék, azután a nyak köré kötik, keresztezve az arcot, úgy, hogy lecsüngjön a kebelre. Figyelemre méltó, hogy ugyanazok a személyek, akik nagyon szemérmetlennek éreznék, ha takaratlan fejjel és arccal járnának, olyan rövid pendelyt hordanak, hogy az nem éri a csizmaszár tetejét, ennek következtében barna térdük tölti ki a közt, amelyet illetlenség árnyalata nélkül mutogatnak ..." A gartam menti viselet rövid szoknyája tehát már Pagetnek is feltűnt. Kresz Mária ugyan kérdésesnek tartja, hogy a Garam völgyi fejviseletről közölt részlet vajon magyar vagy szlovák nőt mutat-e be,

4

)ám a korábbi és a legújabb szlovák kutatások

5 egyértelműen igazolják, hogy a Garam mentén a szlovák nők soha tnem viseltek rövid szoknyát, feltehető tehát, hogy John Paget az Alsó-Garam mente, pontosabban az említett hat falu viseletét ismertette. A szlovákiai magyarok körében végzett viseletgyűjtések

6 is azt igazolják, hogy a rövid szoknya viselése a Garam mentén csupán az említett szűk területre volt jellemző. A századfordulón a Magyarország Városai és Vármegyéi sorozatban Móricz Zsigmond Esztergom vármegye népének leírásánál tesz említést a bényi asszonyok és férfiak öltözetéről.

7 A kurtaszoknyás viseletet „érdekesnek" mondja, de említést sem tesz a meghosszabbított derékról vagy a rövid szoknyáról. Sőt a pofándli ismertetésénél azt írja, hogy „a derekán van a szoknyatartó". A mellékelt fényképfelvétel valójában a derék alá, és nem a csípőre erősített szoknyákról tesz bizonyságot, s azok hossza is fél lábszárig ér. Az ismertetés felsorolja csaknem az összes női öltözetdarabot, amelyek előfordulása, változásai napjainkig nyomon követhetők. A férfiak ruházatát egyszerűnek mondja, „... olyan, mint a magyar földművesé általában". A következő tudósítás 1913-ból Novák József Lajostól származik, aki Adatok Bény község néprajzához

8 című dolgozatában részletesen ismerteti többek között a bényi férfiak, nők és gyermekek viseletét is. A férfiak viseletét Novák is egyszerűnek, „esetlennek" tartja, viszont a nőiről úgy nyilatkozik, hogy „egyrészt oly érdekes és eredeti, hogy már azért is megkülönböztető figyelmességre utal; másrészt bizonyos tekintetből annyi művészi ízlést tár fel, aminővel alig találkozunk más vidéken". Rész41