Új mindenes gyűjtemény 7. 1987 – „Kurtaszoknyás hatfalu˝
Tanulmányok - Méry Margit: Az Alsó-Garam mente népviselete
M é ry Margit fiz Alsú-üerani mente népviselete Bevezetés Az Alsó-Garam mente napjainkig élő hagyományos paraszti öltözetét a szakirodalom és a köztudat kurtaszoknyás viselet néven ismeri. 1 E viseleti csoportot mindössze hat falu képviseli, Kéménd, Bény, Kőhídgyarmat, Kisgyarmat, Garampáld és Bart. A XIX. század végéig a szomszédos Kicsind viselete is azonos volt az említett falvakéval. Bár a szakirodalom nem tesz erről említést, a legújabb recens gyűjtések ezt igazolják. Amíg Kicsindről a múlt század végéig Kőhídgyarmatra jártak templomba, addig az asszonyok kurtaszoknyás viseletben jártak (ennek a korai viseletnek konkrét tárgyi anyagára ez ideig, sajnos nem sikerült rábukkannunk). Amikor a falu Garamkövesd egyházi filiáléja lett, akkor kezdték elhagyni a kurta szoknyát, és átvették Garamkövesd hosszú szoknyás öltözetét, de csupán rövid időre. Az első világháború után kezdtek átöltözni városias öltözetbe, és a második világháború után ezt is elhagyták. A XX. század elején, amikor a kurtaszoknyás viselet iránt megnőtt az érdeklődés, Kicsinden már nem viselték, a szakirodalom ezért csupán hat falut emleget. A hat falu viselete teljesen azonosnak mondható, bár megkülönböztető jegyei minden falunak voltak. Az itt élők, főleg a legények, első látásra meg tudták mondani, hogy melyik leány melyik faluból való. A kurtaszoknyás viselet csípőig meghosszabított derekával és sajátos módon elkészített és viselt szoknyáival élesen elhatárolódik a szomszédos területek viseletétől, annak ellenére, hogy a hat falu nem képez sem földrajzi, sem közigazgatási egységet. Déli és nyugai szomszédságában a hosszú szoknyás Muzsla-Ebed környéki viseleti csoport, keletre az Alsó-Ipoly menti (Ipolyszalka, Helemba, Bajta, Leléd, Kiskeszi) és északra az ugyancsak hosszú szoknyás Csata és környéke viseleti csoportok különíthetők el élesen az Alsó-Garam mente különleges viseletétől. A jellegzetes haj- és fejviseletük nagyobb területtel mutat rokonságot. A lányok szalagba burkolt haja megtalálható Zsitvabesenyőn, Martoson, Felsőkirályin és Zoboralján is. A menyecskék aranyos kontya szintén járuléka a zsitvabesenyői, naszvadi, martosi viseletnek, és a múlt században a Muzsla környéki viseleti csoportnál is megvolt. Az aranyos kontyhoz tartozó pintli ugyancsak megtalálható Zsitvabesenyőtől kezdve egészen a FelsőIpoly mentéig (Ipolybalog környéki viseleti csoport 2. Jellegzetes vállkendőjük a nyecces kendő megtalálható nyugatra (Udvardon, Kürtön) és keletre (Alsó-Ipoly menti viseleti csoport, Ipolyszalka, Helemba stb.) egyaránt. A csípőre kötött szoknya nyugatabbra, Kürtön fordul elő, bár nem annyira hangsúlyosan, mint az Alsó-Garam mentén. A női öltözethez tartozó ünnepi piros csizma is megvolt a régebbi martosi viseletben. A férfiak viselete megegyezik a környező viseleti csoportok férfiöltözetével - több archaikus vonás megőrzésével. 40
