Új mindenes gyűjtemény 7. 1987 – „Kurtaszoknyás hatfalu˝

Adattár - Népmesék

énekőnek" - amint a békák brekegtek. De osztán, mikor a lábakat gyugdosták a szájába, akkor má nem tetszett neki. „Sangyalka, vedd ki kacsod, mer elharapom!" Asztán má megúnta ott, főkéit - mer a lova is elment, mer má ő meghalt, ugyi. Fölkelt, aztán elindút. „Hát - azt mondja -, ezsek azs anyalkák ennyi se adnak!" Nagyon éhes vót, ott vót má három napig abba ja pocsoldába. Ahogy ment, elért egy házho, ahol halott vót. Nagyon éhes vót, osztán azt mondta az embereknek, a gyászolóknak; - Három kenyeret tegyenek a halott feje alá! Megverték őtet. Nemhogy azt mondaná: „Isten nyugosztalja halottjukot! Micsoda beszéd az, hogy kenyeret tegyenek a halott feje alá!" No, megy továb, ott meg egy jó kövér ember ment a vécére, annak meg kiabáta, hogy; - Isten nyugosztalja halottjukot! Az ember csak hallgatta. „Hát, ez a cigány csak megbolondút! Nemhogy azt mondaná „szarj á, szarjá, könnyebbed jé", hanem hogy „Isten nyugosztalja halottjukot!" No, ment a cigány tovább, kikapott má két helen, megy tovább, elért egy helyre, ahol tűz vót. Ugyi, öntözték a tűzet. Ö meg kiabáta, hogy: - Szarjá, szarjá, könnyebbedjé! - ahol égett a ház. Az emberek felháborodtak. „Nemhogy venné a kannákot, osztán hordaná rá a vizet, a házojtásra, hanem még ilyen butaságokat kiabál!" Ott is kikapott! Hát osztán megy odább, ott meg két legény verekedett. Azokra még éktelenű hordta a vizet kannákkal. Azok megén megverték, hogy nemhogy azt mondaná: „Józsi bácsi, te se bántsd, Pisti bácsi, te se bántsd." Hanem még a vizet hordja rájuk. Azok is megverték! Szegény cigány má alig bírt mennyi. Hát egy helen meg kutyák verekedtek. Azoknak meg megfogta a farkaikot, egyiknek is, másiknak is, hogy: - Pisti bácsi, te se bántsd, Józsi bácsi, te se bántsd! Utójára a kutyák szétszaggatták, osztán az lett a cigánynak a vége. 3 Mikor Krisztus urunk a földön járt, tanított. Jártak, ugyi, ide is, oda is Szent Pétervei, az vót neki mindég a társa. Hát egy helyen má elesiíjeledtek, szállás után néztek. Elmentek egy ácsho, hogy lehet, hogy az ád nekik szállást. Bekopogtak, kigyütt az ács, megkérdezték tűle, hogy ad-e szállást? - Má hogyne adnék, csak kerüljönek beljebb! No, kaptak még vacsorát is, meg szállást is. Azután lefeküdtek, kialudtak magokét. Reggel felkeltek, megköszönték a szállást, megkérdezték az ácsot: - No, szegény ács, mit fizetünk amié itt aludtunk? - Semmit! Má mit fizetnének! - Hát akkor három kívánságodot tejesíthetjük, csak mondd meg, hogy mit kívánsz! Akkor a Szent Péter súgta neki: „Az örök üdvösséget kérd, az örök üdvösséget!" De ő nem kérte az örök üdvösséget, hanem azt mondta, hogy: - Van az udvaron egy szép almafa, gyönyörű piros almák teremnek rajta, de én abbó soha nem ehetek, mer mindég ellopják! Hát aki arró szakít, akadjon föl orron fogva! - Hát jól van, amit kértél megadatik! No, mi lesz a második kívánságod? 205